-Mei- rázogatott fel valaki, mire lassan kinyitottam a szemem
-Mi az Konan?- dörzsöltem meg a szemem, majd Raira néztem, de hűlt helye volt. Egyből kipattantak a szemeim és kifutottam a szobából. Amint beértem a nappaliba, megláttam a kanapén ülni, ahogy fogta a csuklóját.
-Mi történt- futottam oda és elvettem a kezét onnan.
-Két fekete ruhás alak, megpróbálta elvinni- jött mögém Konan, mire oda raktam a kezem a sebhez és gyógyítani kezdtem
-Hogy-hogy nem ébredtem erre fel?
-Nem tudom. Én is csak akkor keltem fel, mikor az egyik leverte a tányért az asztalról. Nem értem, ki rabolna el egy 10 éves gyereket?- nem válaszoltam csak gyógyítottam tovább a sebet. Amint befejeztem, az arcára raktam a tenyeremet. Elmosolyogtam, majd bekapcsoltam neki a tv-t és elvonultunk Konannal a konyhába
-Lehet felismertek. Hisz én vagyok az Akatsuki Démona, így meg hogy megszereztem az erejét, biztosak benne.
-Mit tegyünk? Szó nélkül még se távozhattunk
-Igen tudom- sóhajtottam fel, majd Raira emeltem a tekintettem- egy biztos, még én itt maradok, tanítom Rait. Ha szeretnéd te vissza mehetsz, hogy ne légy kitéve ennek a veszélynek
-Megörültél, hagyjalak itt, miután az öcsédet majdnem elrabolták? Maradok és ezt lezártuk.
-Rendben

-Hé Rai, ha már nem eszel többet, jöhetnél gyakorolni. Így hogy akarsz legyőzni?
-Már itt is vagyok- ugrott mellém és felhúzta a cipőjét. Hárman elindultunk az erdő felé, ahol ledobtam a fegyvereimet a földre.
-Miért dobtad le?
-Elsőnek fel szeretném mérni, milyen vagy taijutsuba. Most támadj- álltam be és vártam, mikor indul el. Nem tette, így elindultam felé. Bele akartam ütni a hasába, mire arrébb lépett és megpróbálta kirúgni a lábam. Háta mögé ugrottam és a hátába ütöttem. Mellém került és azonnal hátra feszítette a karomat
-Remek, taijutsura eddig jó. Ninjutsu, legyen?- csak bólintott egyet, mire kirántottam a kezemet a karjából és hátrébb ugrottam. Felkaptam a kunaikat és felé dobtam a földbe
-Nem tudsz célozni, Onee-san?- felkaptam egy kunait és elteleportáltam a legközelebbihez. Megkarcoltam egy kicsit és amint észbe kaphatott volna, teleportáltam a következőhöz. Így ment addig, amíg a földre nem borult. Vissza mentem a helyemre és felé sétáltam. Leguggoltam elé és felemeltem a fejét. Letöröltem a könnycseppeket és szorosan magamhoz öleltem. Belefúrta az arcát a nyakamba, mire meg eredtek újra a könnyei
-Sajnálom, de ilyenek mindig lesznek. Megpróbáltam finomabban sebezni a kunaival, de úgy látszik, nem igazán sikerült- toltam el magamtól és belenéztem a szemébe. Kivettem a földből két kunait és neki adtam oda- ezeket ha eldobod, bármikor oda tudsz teleportálni. Ez az Eskine clán, egyik legnagyobb fegyvere. Mostantól a te birtokodban is lesz kettő

-Máris menetek kell? Maradjatok még egy kicsit
-Sajnálom mama, de vissza kell már mennünk. Így is csak egy napig terveztük a maradást. Ne aggódjatok, majd még fogok jönni- öleltem meg őket és Raihoz léptem. Leguggoltam elé és megcirógattam az arcát- amint jövök majd, elvárom, hogy legyőzőn a legjobb fiú
-Így lesz Onee-san. Várd ki, úgyis le foglak győzni téged- elmosolyogtam, majd adtam egy puszit a homlokára és elindultunk Konannal.
Vigyázz közelednek felénk- hallottam meg Akuma hangját, mire megálltunk Konannal
Hányan vannak?
Öten, de mind képzettek. Ugyan azok akik el akarták vinni az öcsédet- össze szorítottam a fogam és elővéve egy kunait és újra futásnak eredtem. Elrugaszkodtam a fától és a felém közeledőbe beleszúrtam a kunaim.
-Milyen jogon próbáltátok elrabolni az öcsémet?!