Hirtelen kinyílt az ajtó, mire elváltunk egymástól. Megfordulva vettem észre, hogy egy fiú fut felém. Elrugaszkodott, mire oldalra léptem, így nem tudott rám ugrani.
-Ő ki?- mutattam a fiúra, aki próbált feltápászkodni a földről
-Mikor utánatok akartunk menni, őt találtuk ott. Egyedül volt, nem hagyhattuk csak úgy.
-Hogy hívják?
-Rai. Eskine Rai
-Eskine? Hisz még sose láttam a clánba. Vagy várjunk csak. Most őt befogadtátok?
-Igen, mostantól a te öcséd- sóhajtottam egyet, majd leguggoltam Rai elé.
-Üdv a családban, öcsi- borzoltam össze a haját és felsegítettem a földről- a házunknak meg van még a kulcsa? Szeretnék ott lakni, míg itt vagyunk- papus felém dobot egy kulcsot, amit elkaptam és beletettem a fegyverek közé.
-Meddig akartok maradni?- ránéztem Konanra, aki csak megvonta a vállát
-Még nem tudjuk. Igazából nekem, majd még meg kéne szereznem a démon erejét és azt szeretném ha segítenétek
-Démon? Mama akkor ő a szörny- futott mögé, mire összefontam a karomat és lehajoltam az arcához
-Igen én vagyok és meg foglak támadni álmodba ha még egyszer szörnynek nevezel- villantottam meg a fogam, mire nyelt egyet.
-Attól függ, mikor akarod megszerezni.
-Minél hamarabb papus. Már túl sokat szenvedtem miatta.
-Rendben. Tudod merre kell menni, ne aggódj minden a legnagyobb rendben lesz. Pihenjetek le nyugodtan- bólintottam egyet és felkapva a cipőnket, indultunk el a ház felé. Megállva a ház előtt, néztem végig rajta, majd sóhajtottam egyet és beléptem a kapun. Elővéve a kulcsot, tettem a zárba, mire az nagy nyikorgással kinyílt. Levettem a cipőmet és belépve a nappaliba, simítottam végig a kanapé támláján, mire előjöttek az emlékek.
-Nagyon hasonlítasz apádra- szólalt meg Konan és letette a fényképet a helyére. Bólintottam egyet, hisz tényleg igaz volt. Ugyan olyan hajszín, arcvonások, viselkedés. Le se lehetett tagadni, hogy az apám. Ledobtam magam a kanapéra és hátra hajtva a fejem néztem a plafont. Leült mellém, mire felé fordítottam a fejem.
-A clánotokban, mindenkinek byakugan szeme van?
-Nem mindenkinek. Csak pár embernek adatott meg ez a fajta szem és a sharingan. Másoknak nincs semmi vérörökségük. Tehát Rainak sincs.
-De hisz akkor neked miért nem az a szem van?
-Anyai ágon byakuganunk van, apai ágon pedig sharingan, így van nekem ez, a másik pedig Akanéé.
-Értem. Tudod hamar vissza kéne majd térni a többiekhez- mondta ki, majd ő is hátra hajtotta a fejét. Kopogtak az ajtón, mire felálltam és oda siettem. Kinyitva azt, hátra estem és az orromat fogtam, mikor valaki ráült a hasamra. Kinyitottam a szemem, mire egyre mérgesebb lettem
-Most azonnal szállj le rólam- mondtam hidegen, mire össze rezzent és tette amit mondtam.
-Mei, azért ha lehet kicsit kedvesebb legyél vele- sétált be papus és felsegített a földről- ahhoz, hogy megszerezd a chakrád, igen sok mindent kell csinálnod
-Mik lennének azok?- fontam össze a karomat
-Először el kell fogadnod minden érzelmedet, majd el kell venned a démon jó chakráját, viszont ehhez el kéne mennünk, de
-De mi? Papus ne hagyd ennyiben
-De lehet nem sikerülne neked, a démon nagyon erős