-Mit sajnálsz? Nem tettél semmi rosszat.
-Kiszedték belőlem, hogy hol voltam. A pontos helyeteket nem, csak annyit, hogy súlyosan megsebesültél- ökölbe szorítottam a kezem és idegességemben megjelentek a sharinganjaim
-Egyszer biztos véget vettek ennek az egésznek, az is biztos. Gyere Akane, haza viszlek
-Ne. Holnap már mehetek haza, te menekülj vissza. Gondolom már láttad, miért járőrőznek ennyien oda kint. Sejtették, hogy el fogsz jönni hozzám, ezért csapdát eszeltek ki.
-Te jó ég, én meg egyedül hagytam Deidarat. Akane muszáj jönnöd
-Maradok, te mentsd meg a szőke herceged- mosolygott rám. Lassan elengedtem és kirohantam a börtönből. Kiabálásokat kezdtem hallani, mire bebújtam egy árnyékba.
-Engedjetek!
-Maradj már csendben!- körülnéztem. Az egész utcában, csak egy kis világítás adott fényt. Elmosolyogtam, majd egy kunait dobtam a lámpához, mire darabokra tört az égő. Oda futottam a sötétben a két őrhöz és fejen vágtam őket. Oldozni kezdtem a köteleket, majd megfogtam a kezét és az erdő fele kezdtem húzni
-Keressük meg a madarat és menjünk haza
-És mi lesz a nővéreddel?
-Beszéltem vele. Csak annyit szedtek ki belőle, hogy megsérültem. Többet nem nagyon- hirtelen megállt és rászorított a kezemre- Deidara mennünk kell, utol fognak érni minket
-Abba ne kételkedj kislány- nevetett fel és átváltozott.
-I-Ibiki
-Pontosan és most szépen vissza jössz a celládba- kezdett el húzni, mire elővettem egy kunait és megpróbáltam belé szúrni, de a nyakamnál fogva felemelt- ne is próbálkozz. Legalább a szőkével leszel össze zárva, örülj annak- elengedte a nyakam és megkötözve, feldobott a vállára. Újra elkezdett szúrni a sebem, mire felszisszentem- jól kiégeted a világítást, így az orromig sem láttok.
-Nyisd ki jobban a szemed- morogtam, mire ledobott a földre és felém térdelt. A zsebébe nyúlt és elő vett egy kendőt, mire behunytam a szemem
-Amaterasu- nyitottam ki hirtelen és elfutottam tőle. Újra a cellák között futottam, de sehol sem láttam Deidarát
-Akane, nem láttad Deidarát?
-Nem hozták be.
-Akkor ez csak
-Csapda, ahogy gondolod- hallottam meg a fülemnél egy hangot, mire belenyúltam a táskámba és elővéve egy kunait szúrtam bele az ANBU tagba. Kézjeleket kezdtem csinálni, majd a chidorival kiütöttem a falat és a tetőkön kezdtem futni. Hátra néztem hirtelen, mire neki mentem valakinek és elestem. Félve nyitottam ki a szemem, de meg könnyebbülésemre csak Deidara volt.

-Hogy hívják Zetsu állatát?- ragadtam elő egy kunait és a torkához szegeztem

-Zetsunak van állata? Hogy maradt az életben, hm?

-Hála az égnek. Csak azért kérdeztem, mert már az alakodban el akartak vinni a börtönbe- sóhajtottam fel és ahogy meghallottam a kiabálásokat, megragadtam a kezét és a madár fele kezdtem vinni
-Gyere, hm- nyújtotta a kezét de nem fogadtam el

-Elcsalom őket, te addig menj el. Hamar utánad megyek majd.

-Mei, hm- egyre közelebbről hallottam a hangokat
-Menj már!- kiáltottam rá. Bólintott egyet, majd a madárral felszállt. Eldobtam egy kunait, mire ordítozást hallottam. Felugrottam egy fára és vártam míg közel érnek. Kézjeleket formáztam, majd a villámot a földre koncentráltam, ami megrázta őket. Eldobtam egy csomó kunait és össze vissza teleportáltam addig, míg ki nem ütöttem mindet. Elkezdtem a szakadék felé futni, ahol megjelent Deidara a madárral. Kinyújtottam a kezem, amit elkapott és felhúzott magához.
-Mehetünk végre aludni, hm- nyújtózott egyet és átkarolva a derekam közelebb húzott.
-Nem lehet, hogy még te vagy a fáradt, hisz egész nap majdnem aludtál- kuncogtam fel és nekidőlve néztem a tájat
-Lehet, de te veled mindig feltöltődök, hm- nyúlt állam alá és magához húzott egy csókra