1 hét telt el a történtek óta. Lassan sikerült felépülnöm, habár a hasamon lévő seb begyógyult, néha fájni kezd. Mint mindig kint ülök az ablakba és a holdat nézem. Deidara mélyen alszik, nem is érzi, hogy nem vagyok mellette. Felvettem az asztalról a szobrot és nézegetni kezdtem. Vajon mi lehet a másik világba most? Olyan jó volt velük legalább egy kis időt is eltölteni. Talán ha nem mentünk volna el akkor, ilyen boldog családunk lenne? Anya folyton süteményekkel ajándékoz, apa mindig segíteni próbál ha baj van, Akane. Te pedig olyan vagy mint itt, meg akarsz óvni mindentől. Milyen jó is lenne.
-Miért nem alszol, hm?- karolt át és a fejét nyakamba hajtotta
-Gondolkodtam és megint arra keltem, hogy szúr a sebnél
-És min gondolkodtál, hm?
-Míg a másik világban voltam, a családom teljes volt. Anya, apa és Akane, mindannyian boldogok voltunk. Itt meg, miattam haltak meg. Ha figyeltem volna jobban, tudtam volna segíteni és akkor túlélik. Miattam haltak meg- töröltem meg a szemem, de egyre több jött elő
-Sajnálom, hogy megkérdeztem, hm- fordított meg, így mellkasának dőlve sírtam. Megráztam a fejem és a szemébe néztem.
-Nem kell sajnálnod. Legalább kiadtam ezt az egészet magamból- töröltem meg a szemem és közelebb húzódtam hozzá- meg kéne már látogatnom Akanét
-De lehet újra elkapnak téged, hm
-Igen tudom. De ha most mennék, biztos nem vesznek észre a kapu őrök.
-Elvigyelek, hm?- hirtelen felkaptam a fejem és a szemeibe néztem- Akanénak köszönhetjük részben, hogy újra fent vagy, hm- közeledett felém és megcsókolt. Amint elváltunk, megsimogatta az arcomat és átment a saját szobájába. Leszálltam az ablakból és felvettem melegebb ruhákat, majd megvártam Deidarát és kiugrottunk az ablakon. Formált egy agyagmadarat, amire ráugrottunk és gyorsan menni kezdtünk Konoha felé. Amint megérkeztünk, elrejtette a madarat és elkezdtünk futni. Az őrök mint most is aludtak, így könnyű dolgunk volt. Felugrottunk a tetőkre, mire hirtelen megtorpantam és vissza rántva Deidarát, bújtunk el a kémény takarásában.
-Ezt nem értem. Ilyenkor már nem szoktak járőrözni- suttogtam és a fejemre raktam a pulcsim kapucniját. Belenyúltam a táskámba és egy füstbombát, dobtam el messzire. Oda futottak, míg mi tovább mentünk. Elvettem a szőnyeg alól a pótkulcsot és amint a zárba helyeztem volna, magától kinyílt az ajtó és be lettünk rángatva.
-Mire véljem ezt Akane?- dörzsöltem meg fejem és felé néztem, viszont nem Akane állt ott- Naruto hol van Akane?- álltam fel hirtelen. A padlóra nézett és a karját kezdte vakargatni. Elszaladtam a szobájába, de nem volt ott. Körbe néztem az egész házat, de sehol sem találtam meg.
-Naruto még egyszer kérdezem, hol a nővérem?!- kiáltottam rá és a póló nyakánál kezdtem ráncigálni.
-Börtönben
-Te-tessék? Az hogy lehet?
-Nem tudom. Együtt rameneztünk, mikor jött 3 ANBU tag és elvitték a börtönbe- elengedtem a pólóját és remegő kezekkel kaptam a szám elé.
-Mei, hm- érintette volna meg a vállam, mire ökölbe szorítottam a kezem és kiszaladtam az ajtón. A börtön ajtót szó szerint kiszedtem a helyéről. A cellák közt kezdtem szaladni, mire megtaláltam az utolsóban. Öklömbe koncentráltam a chakrám és kivertem a helyéről a rácsokat. Akanéhoz futottam oda, és letérdeltem mellé.
-Akane- szólítottam meg, de nem válaszolt. Leszedtem a szeméről a kendőt, mire kisírt szemekkel nézett rám
-Sajnálom