-Felesleges lenne Akane- hallottunk meg egy hangot, mire egyszerre kaptuk oda a fejünket- az olyan genjutsu amit megmérgeztek, nagyon nehéz hatástalanítani, de talán a könyvben van erre megoldás.
-Hiszel nekem?
-Természetesen. Attól, hogy nem ebbe a világba vagy, még örökre a lányom maradsz. Ha jól tudom az ilyen genjutsukat úgy kell hatástalanítani, hogy megismételjük ugyan azt a műveletet. De van olyan, aminek csak egy is kis részét. Tehát hogy történt?
-Orochimaru kiszedte a bal szemem, majd elfutott. Hamar utána eredtem és a másik szememmel fekete tüzet csináltam, amivel leégettem a kígyóit. Genjutsuba zártam, majd visszatettem a szememet a helyére.
-Értem. Keverek a laborba egy ellenszert, amit majd rászórunk a szemedre. Az lassan vissza visz téged- fordított hátat és kiment a szobából. Sóhajtottam egyet és elterültem az ágyon. A sebem elkezdett szúrni, mire Akane oda tette a tenyerét és elkezdte begyógyítani.
-És mond, ki volt az a szőke hajú srác?
-Deidarának hívják
-És történt már köztettek valami- húzogatta a szemöldökét, mire elnevettem magam.
-Csókon és együtt alváson kívül még semmi
-De unalmas vagy abba a világba
-Hé ez nem volt szép tőled. Ott legalább nem vagy ennyire perverz- fontam keresztbe a kezem, de rövidesen mind a ketten elnevettük magunkat. Kopogtak az ajtón, majd hamar anya lépett be rajta egy tálcával.
-Gondoltam éhesek vagytok- mosolygott ránk és letette elénk a tálca sütit
-Köszönjük
-Mei, apád mindent elmondott és megértem. Attól még, hogy nem ide való vagy, mindig a lányom maradsz- puszilta meg a homlokom és kiment a szobából. Elmosolyogtam és elvettem a tálcáról egy sütit és bele haraptam.
-Ez sokkal jobb, mint amit én csinálok.
-Én sem értem, hogy csinálja ilyen finomra. Sokszor próbáltam már, de az sose volt ilyen jó
-Mei, készen van- jött be apa, mire felálltunk az ágyról és követtük a nappaliba. A kezembe adott egy kis üveget, amiben vörös por volt.
-Nagyon köszönöm, hogy itt maradhattam veletek, annak ellenére is, hogy nem ide tartozom. Végre úgy éreztem van egy családom az akatsukin kívül, akikkel boldog vagyok. Nagyon köszönök mindent- hajoltam meg, majd a bal szemembe szórtam egy kicsi port. Pislogtam párat, mire elkezdett minden homályosodni. Össze zártam a szemem és mikor kinyitottam, homályosan láttam mindent. Egy tenyeret éreztem a homlokomon, mire kezdett minden kitisztulni.
-Mei!- ugrott Deidara a nyakamba és szorosan ölet magához. Megmozdítottam a karomat és lassan vissza öleltem. Eltávolodót annyira, hogy meg tudjon csókolni, amit egyből viszonoztam. Fel próbáltam ülni, mire éles fájdalom lett a hasamba. Felszisszentem és a hátamat a falnak támasztva szorítottam a hasamat.
-Akane mondta, hogy lesznek ilyen fájdalmak, hm
-Itt volt Akane?
-Nem rég ment el. Azt hittem soha többet nem kelsz fel, hm- könnyesedett be a szeme, mire megfogtam a karját és magam mellé rántottam. Ráhajtottam a fejét a mellkasomra és simogatni kezdtem a haját.
-Soha nem hagylak itt- hajoltam le hozzá és megcsókoltam.