-Mei- ki ez?- Mei, kicsim kelj fel- lassan nyitottam ki a szemeimet, mire megjelent felettem egy vörös hajú nő. Arcomat kezdte simogatni, mire tágra nyíltak a szemeim
-A-Anya
-Mi történt kicsim? Biztos csak rosszat álmodhattál. Mi volt az?- kezdett aggódni, mire én még mindig értetlenül néztem rá. Megsimogatta a fejem és elém rakott egy tálcát, amin szendvicsek voltak- majd elmondod oké? Viszont készülődj, jönnek ma hozzánk- csak bólintottam és amint kiment, elkezdtem enni a szendvicseket. Ez csak egy látomás lett volna? De olyan valóságos volt. És Deidara, meg a többiek. Felálltam az ágyamról és a tükörhöz léptem. Felhúztam a pólómat, mire nem voltak ott a sebek. Sóhajtottam egyet és a szekrényemből kivettem a ruháimat. Felöltözve léptem ki a szobámból és vittem a tálcát a konyhába.
-Elmegyek sétálni
-Rendben kicsim, de ne maradj sokáig, tudod a barátod is jönni fog- nekem nincs már barátom. Bólintottam egyet és felvéve a cipőmet léptem volna ki a lakásból ha nem megyek neki valakinek. Megdörzsöltem a szemem és egy barna hajú férfi lépett oda hozzám és felrántott a földről.
-Jól vagy Mei?
-Igen apa.- bólintottam, majd kikerültem és sétáltam a park felé.
-Nem ő lenne a szörnyeteg?- súgtak össze mögöttem, mire felugrottam a tetőkre és úgy kezdtem el futni. Ahogy oda értem, felugrottam egy fára és az ágán letelepedve néztem, ahogy alattam elhaladnak az emberek. Nekik legalább normális életük van. Megláttam egy kislányt, akit pár fiú vett körbe, mire oda ugrottam mögé. Ahogy megláttak, hátrálni kezdtek és megfordulva elfutottak. Sóhajtottam egyet és a kislányhoz léptem.
-Menj innen- tartotta ki a kezét és elfordult tőlem.
-Kislány én csak segíteni akarok. Látom megsérültél, hadd gyógyítsam be a sebeidet- bólintott egyet, mire leguggoltam hozzá és a térdéhez raktam a tenyereimet. Elkezdett felragyogni a zöld fény és pár perc múlva már nyoma sem volt a sebnek. Nyomtam a térdére egy puszit, majd felsegítettem a földről.
-Haza tudsz egyedül menni?
-I-Igen. Köszönöm az egészet- hajolt meg és elszaladt. Megfordultam és indulni akartam, mire elment mellettem egy hosszú szőke hajú férfi.
-Deidara!- fogtam meg a vállát és megfordítottam, de teljesen más volt az arca
-Elnézést, de kicsoda?
-Oh elnézést, csak össze kevertem valakivel.
-Ugyan semmi gond- fordult meg és folytatta útját. Elkezdtem sétálni, mikor a sikátornál valaki berántott. A fényben megcsillant a sharinganja, mire kirántottam magam a szorításából.
-Itachi. Tudtam, hogy történt valami. Hol vannak a többiek és, hogy-hogy a szüleim még élnek? Itachi?- kérdeztem, mire elővett egy kardot és átszúrta a hasam. Ahogy kihúzta, előrébb léptem párat, de még épphogy meg tudtam tartani magam.
-Kelj fel ebből az álomból.....