-Mei- hallottam meg egy halk hangot messziről, mire kinyitottam a szemem. Rácsok vettek körül, miközben a bijuunál kinyílt a kapu
-Végre sikerült- nevetett fel és felém kezdett jönni, rengeteg lila chakra a vízben. Egyre hátrébb kezdtem kúszni, mire a hátam ütközött a rácsal és nem tudtam tovább menni. Becsuktam a szemem, de nem történt semmi. Kinyitva szemeimet, egy hosszú ősz hajú férfi volt nekem háttal. Kézjeleket csinált, amitől a chakra vissza fele kezdett húzódni és a kapu bezárult előtte. Egy újabb pecsét jelent meg a kapun és körülöttem eltűntek a rácsok. Lassan álltam fel és felé kezdtem lépkedni
-Ki maga?- kérdeztem halkan, mire megfordult és megjelentek a sharinganjai. Olyan ismerősnek tűnt, mintha már láttam volna egyszer
-Hát fel sem ismered a nagyapád?- kérdezte morcosan és össze fonta a karjait
-Nagyapa? De hogy? Te már meghaltál
-Igen meghaltam, viszont mikor beléd zárták el ezt a szörnyet, akkor megkértem, hogy egy kis chakrámat zárják beléd, ilyen esetekre. Viszont ha ez újra megtörténne én már nem tudom vissza fordítani.
-Tehát csal egyszeri alkalomra volt elég chakrád. Én meg elhasználtam
-Nincs semmi gond unokám. Szerettem már látni milyen nagy is lettél.
-Nagyapa
-Mond Mei
-Miért, miért belém zártátok el. Hisz ott volt Akane is, vagy a klán belül más, miért engem választottál
-Ülj le mesélek, viszont inkább menjünk egy másik helyre- csettintett egyet és már egy lila helyen voltunk, távol a bijuutól. Leült a földre, mire követtem példáját- tudod, legjobban apádra hasonlítasz mind kinézet és viselkedés szempontjából is. Igaz a szemetek más, viszont az neked olyan mint nekem. Vörös írisz és csakis a bijuu miatt ilyen a szemünk. Nos, mikor már kezdtem öregedni, össze gyűlt a tanács. Meg kellett vitatnunk kinél helyezzük el. Apádék aznap mondták, hogy gyereket várnak. Egy részem örült is, viszont szomorú is voltam. Ők is bent voltak a tanácson és az emberek egyszerre szavazták meg, hogy benned helyezzük el. Én tiltakozni akartam, de mégis azt az egyet hajtották. Bele kellett törődnöm az egészbe, hogy nem tehetek semmit. Mikor persze megszülettél, nagyon boldog voltam. Valahogy sikerült kiszabadulnia belőlem és elkezdett tombolni. Nem tehettünk mást, beléd kellett helyeznünk.
-Tehát a tanács rákényszerített téged.
-Igen. Mei minél hamarabb meg kell szerezned az erejét. Volt egy látomásom, mikor jött egy háború, téged megöltek benne
-Ugyan nagyapa, olyannak ismersz, aki hagyja hogy legyőzzék? Én Eskine Mei vagyok és az Eskinék soha nem adják fel a harcot- felállt a helyéről és megölelt
-Igen az Eskinék soha nem csinálnak ilyet. És eddig te vagy a legjobb. Légy jó kicsi unokám- simogatta meg a fejem, majd eltűnt.
-Le foglak győzni téged, szörny