-Mei, ne hagyd ennyibe. Simán le tudod győzni, hm!
-Ugyan, meg is van sérülve és már kifáradt, szerinted hogy tudna tovább harcolni.
-Szerinted nincs bennem elég gyűlölet? Azt hiszed ennyitől kifáradok?- fordítottam felé a fejem és újra felvillantak a sharinganjaim- én egy Eskine vagyok, akik soha nem adják fel a harcot- húzódott ravasz mosolyra a szám és a kunaik között teleportálva ejtettem rajta sebeket. Amint tudta volna honnan támadok, addigra már egy másik helyen támadtam meg. Valahogy sikerült hasba ütnie, mire hátrébb csúsztam és kiköptem a földre a vért. Megtöröltem a számat és kézjeleket kezdtem formázni
-Chidori!- kiáltottam fel és Itachi felé kezdtem futni. Másik kezeimmel aktiváltam a jeget, amit még korábban raktam le, így a lába megfagyott, mielőtt elugorhatott volna. A kezemet felé emeltem és közel az arcához, megállítottam. Kinyitotta a szemét és értetlenül nézett rám. Eltüntettem a jeget, így a földre eset. Felé nyújtottam a kezem, amit kis hezitálás után megfogott. Felrántottam a földről és elmosolyogtam
-Azért, hogy nincs bennem elég gyűlölet, attól még igazán tudok harcolni- fordítottam hátat és a kijárat felé kezdtem sétálni.
-Értem. Tehát mégis Mizunora hasonlítasz- hirtelen megtorpantam és nagyra nyíltak a szemeim- ő is ilyen forró fejű volt mindig. Benne sem volt elég gyűlölet hogy legyőzze anno azokat a nindzsákat- a könnyeim lassan kezdtek lefolyni az arcomon ezek hallatán.
-Hogy. Hogy mered őt ennek beállítani!- fordultam meg és ökölbe szorított kezekkel néztem rá- te nem ismerted! Nem tudtad soha milyen bátor, aki a saját családját választja a céljai elé!
Bármit megtenne csak, hogy boldogok legyünk!
-Látszik mennyire nem sikerült neki. A saját lányába zárta el a bijuut, csak hogy a családi ágában maradjon a szörnyeteg- teljesen szíven szúrt ezzel. Összeszorítottam a szemem és oda teleportáltam hozzá és leteperve egy kunait szorítottam a torkához
-Te csak hallgass Uchiha! Nincs semmi jogod ilyet mondani a családomról, mikor nem is ismerted őket....- halkult el a hangom és leszálltam róla. Megtöröltem a szemem és kifutottam a teremből. Egyenesen a szobámba rohantam és bezárva az ajtót, roskadtam le rajta. Térdeimet magam elé húztam és úgy próbáltam szorítani, mintha őt ölelném. Elmásztam az ablakig és kinyitva azt, még ránéztem egyszer a szoborra, kiugrottam az ablakon. Már senkiben sem bízhattok? Nekem nem lehet egyszer egy jó életem? Egy barlangban meghúztam magam, mikor is fájdalom kezdett lenni a fejemben. Oda szorítva a tenyereimet rogytam le és próbáltam enyhíteni, de sehogy sem sikerült.
Hm, ez pont jó alkalom volt- hallottam meg a szörny hangját, mire óriásit ordítottam és elsötétült minden.