-Elfogott a hokage, miután kihoztam a könyvtárból a könyvet. Amint elkaptak, egy cellába vittek, ahol nem igazán tudtam kiszabadulni. Vittek Ibikihez, konoha vallatójához, viszont nem szedett ki belőlem semmi információt az akatsukiról
-Értem. Gondolom a vallatáson rengeteg sebet szereztél. Menj át Konanhoz, majd bekötözi a sebeidet.
-Arra nem lesz szükség. A nővérem folyamatosan járt be hozzám és begyógyított. Az egyik sebem felszakadt, de be tudom gyógyítani. Viszont inkább elszeretnék menni aludni. Annyira nem volt kényelmes a falhoz kötve aludni- dörzsöltem meg a vállamat és szemem sarkából Deidarát figyeltem
-Rendben. Holnap még kérdezek pár dolgot- bólintottam egyet, majd elhagytam a szobát. A sajátom felé közeledtem, mire valaki megfogta a csuklóm és berántott egy szobába. Amint kinyitottam a szemem, egy kék szempár nézett rám vészesen közelről
-Igaz az amit a lapra írtál, hm?- simította meg az arcom és ott tartotta a kezét
-Igen- sóhajtottam fel és tovább néztem a szemébe. Közeledni kezdett és lehunyta a szemét, mire én is követtem példáját. Lassan ért össze ajkunk, mire valami bizsergető érzés jött elő bennem. Kezeim tarkójára tévedtek, míg kezeivel egyre közelebb kezdett húzni magához. Tapsolást kezdtünk hallani mire egyből elváltunk egymástól és a hang irányába néztünk. Konan és Sasori ült az ágyon és elismerően bólogattak
-Ti miért vagytok itt?- vörösödött be az arcom, mire Konan elnevette magát- m-mi annyira nevetséges?
-Semmi, semmi. Azért jó sokáig tartott mire összejöttek- nézett rá Sasorira, aki csak bólogatott
-Várj ti egész végig tudtátok, hogy szeret? És Konan te nem szóltál?
-Szerinted ki vette rá, hogy végre vallja be az egészet. Mivel meg ő az egyedüli lány rajtad kívül, természetes, hogy tőle kértünk tanácsot- Deidara karja a derekamra tévedt és óvatosan magához rántott.
-Mei. Mitől vérzik a lábad?- szaladt oda hozzám Konan és kirántott a szobából.
-Konan lassabban. Fáradt vagyok.
-Jó mindjárt alszol, csak bekötöm a lábad- ültetett le az ágyamra.
-De be tudom gyógyítani
-Nem baj. Így is sokat voltál távol. Inkább nem kockáztatjuk meg, hogy újra napokig aludj.
-Ahj rendben. Csak átöltözök előtte.
-Okés, de ne sokáig.
-Sietek. Amennyire tudok- sóhajtottam fel, majd a szekrényemből kivettem tiszta ruhákat és bementem a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe, ahol egy teljesen más voltam, mint rég. Hajam kissé megnőtt, ahol nem takart a ruha, ott tisztán lehetett látni a sebek helyét. A ruháim kissé nagyok voltak, vörös szemeim, mintha világosabb színben lennének. Megengedtem a kád vizet, majd lassan levettem a ruháimat. Hát legalább a hasamon, nem igazán látszik a heg. A nyakamhoz nyúltam, amin egy alig látható seb volt. A combom volt a legrosszabb állapotban. Ibiki abba reménykedett, ha mindig a combom környékéhez szúrja a kunait, akkor nem fogok tudni elszökni. Hát ebben nagyon tévedett......

-De Konan had csináljam már én. Ez a fertőtlenítő csíp
-Nem fogom megengedni. Amúgy is mindjárt kész- nagy csend telepedett le közénk, mire megtörtem kis idő múlva
-Mi történt miután elmentem- szólaltam meg, mire sóhajtott egyet
-Deidara őrjöngeni kezdet....