Már egy hete, hogy itt lehetek, de még mindig nem tudtam kieszelni egy tervet. Ibiki eddig minden nap megpróbált kiszedni belőlem legalább egy kis információt, de semmire sem válaszoltam. Ezért is van rajtam rengeteg heg. Minden kérdése után belém vágta a kunait, majd kiment és másnap kezdte elölről. Akane és Naruto persze mindig bejöttek hozzám és segítetek. Mostanra biztos elvihették a könyvet, amit a klónom elrejtett.

-Eddig ő bírta ki Ibiki-sama kínzásait- hallottam meg egy őr hangját a rácsokon túl

-Nem is csodálom. Akane és Naruto mindig bejön hozzá és segítenek rajta. Meg persze félig Uchiha, azok még egy háborút is kibírnak. Még MIzuno-samát sajnálom meg Aimi-samát. Hogy lehet pont az ő gyermekük, mikor egy bűnszervezetben van. Én már régen kitagadtam volna, ha az én lányom lenne

-Azért halkan mond. Mizuno-sama és Aimi-sama miatta haltak meg. Úgy mondják vitték volna, megerősíteni a pecsétet, de megtámadták őket a banditák és ez a gyerek meg csak végig nézte az egészet, hogy legyilkolják.

-15 éves voltam, hogy a francba tudhattam volna megállítani a banditákat!?- ordítottam rájuk, mire nem beszélgettek többet.

-Szia Akane. Jöttél te is Meihez?- hallottam meg Naruto hangját, mire kulcszörgések voltak hallhatóak felém közeledni.

-Kérem, nem lesz semmi gond. Vigyázzunk rá, nem fog elmenni. Nyugodtan pihenjenek le

-Értettük- elhaladó lépteket hallottam, mire Akane levette a szememről a kendőt.

-Vissza kell már mennem, ki tudja miket műveltek, amíg nem voltam ott.

-És lenne már terved?- kötözte ki Naruto a kezeimet és elém rakott egy tál ételt.

-Este mikor már nem figyelnek annyira, megszökök. Ha nem rakjátok szorosra vissza a bilincset, ki tudok majd szabadulni.

-Este nem lesz jó, sokan járőrőznek a falnál.

-Nekem lenne egy tervem. Mi lenne ha felvennéd az alakom és úgy lépnél le most. Én felveszem a te alakod és rám rakjuk a bilincseket, onnantól sima ügyünk lesz

-Rendben- egyeztünk bele Akanéval és felvettem Naruto alakját. Ő is így tett és lazára rákapcsoltuk a bilincseket. Tarkómra kulcsolt kézzel lépkedtem ki és még vissza néztem Narutora, majd Akanéval elindultunk a kapu felé. Észrevétlenül kijutottunk, ahol megöleltem Akanét és elkezdtem indulni a könyv helyéhez. Újra a saját alakomban voltam és vettem gyorsabbra a futást. Amint oda értem, benéztem a fába és ott találtam a könyvet. Kiszedtem onnan és a táskámba rakva, futottam tovább. A sebeimbe újra belehasított a fájdalom, mire térdre rogytam és összeszorítottam a fogam. Hangokat kezdtem hallani mögülem, mire összeszorított fogakkal bújtam be egy jól takaró barlangba és vártam, míg elmennek. Amint nem hallottam semmit, körülnéztem és miután nem láttam senkit, újra futni kezdtem.

Fáradtan estem be az ajtón. Már rég beesteledett, nekem meg végeznem is kellett pár nindzsával akik követni próbáltak. Elővettem a könyvet és elindultam Pein irodájába. Mikor az ajtóhoz értem, kiabálásokat kezdtem hallani

-Nem érdekel, már 1 hete nem ért vissza, hm!

-Nem azt írta neked, hogy majd jön?! Hányszor mondjam el, hogy Konoha azóta elővigyázatosabb lett?!- mielőtt bármi történhetett volna bekopogtam, mire csend lett a szobában. Hallottam egy halk kiáltást, ezért lenyomtam a kilincset és belépve a szobába, csuktam be magam után az ajtót. Figyelmen kívül hagytam Deidara nézését és oda adtam Peinnek a könyvet
-Mi tartott eddig?