20
-Narutoo!- hallottuk meg Tsunade üvöltését, mire egyből felállt és kifele kezdett sietni
-Még jövök és segítek- zárta be a rács ajtót és elszaladt. Remek, itt még a hologramot sem tudom használni. Várjunk mielőtt megfogta volna a kezem, majdnem megcsináltam a pecséteket. Hátha most sikerülni fog. Az utolsó pecsétnél járhattam újra, mire valaki megint megfogta a karom
-Az isten szerelmére miért ilyenkor fogjátok le a kezem!- förmedtem az illetőre és egy erős rúgást éreztem a hasamnál. Amíg kiköptem a vért, az ujjaimat sem tudtam megmozdítani. Mi ez már, mindenhol rám tesznek valamit, hogy még mozdulni se tudjak?! Morogtam egyet, viszont, mintha valaki felkapott volna a vállára vonszolni kezdtek.
-Rakjátok le a székre- szólalt meg és éreztem, ahogy letesznek. A szememről levették a kendőt, mire hunyorognom kellett. Amint megszoktam a fényt körbe néztem. A vallatási szobában voltam, Ibikivel szemben. Na most bajban vagyok. Felém lépkedett és megállt közvetlen előttem. Aktiváltam a sharingant, de nem tudtam genjutsuba küldeni. Meghökkenve néztem rá, mikor is elő vett egy kunait és a nyakamhoz érintette
-És most elmeséled az összes információt az akatsukiról
-Ugyan minek mesélnék róla. Semmi nem tartozik rátok- hajoltam közelebb, mire a kunai éle felsértette a nyakamnál.- szerinted azok után, hogy elárultatok, beszélni fogok azokról, akik befogadtak és szeretnek? Szerintem elég rossz helyen vagy akkor- elvette a nyakamtól és erősen a combomba vágta bele. A fájdalomtól egyből felordítottam és próbáltam valahogy enyhíteni rajta.
-Küldjétek be Inoichit, ő legalább belelát a fejébe- rövidesen nyílt az ajtó és mögém lépett Ino apja.
-Meg ne próbáld- lihegve mondtam ki ezt a pár szót és felé fordítottam a fejem. Kezeit a tarkómra tette és éreztem, ahogy belép az elmémbe. Lehunytam a szemem és hallottam, hogy össze esik mögöttem. Zihálva nyitottam ki a szemem és éreztem, ahogy vér kezd a szememből folyni.
-Inoichi! Mi történt veled!?
-N-nem tudom. Kutakodni készültem az elméjében, mire megjelent két sharingan és kilökött onnan.
-Ez így nem fog menni. A sharinganja miatt, nem érdekli, hogy le van-e kötve a szeme vagy nincs, nem tudjuk kideríteni az információkat. Meg kell törnünk- fogta meg a hajam és erőszakosan hátra hajtotta a fejem.
-Úgyse. Fog. Sikerülni. Nektek
-Vigyétek vissza, majd holnap bemegyek a cellájába- rakták a szememre újra a kendőt. Amint ledobtak a székről, felszisszentem és éreztem ahogy a combomból elkezd lefele folyni a vér. Megfogták a ruhám nyakánál és vonszolni kezdtek vissza a cellámhoz. Ahogy oda értünk, belöktek rajta és újra a falhoz lettem bilincselve.
-Mei!- hallottam meg a nevem, mire erőtlenül felnéztem. Egy gyenge érintést éreztem a tarkómnál és újra hunyorítanom kellett a hirtelen fénytől.
-Akane- mondtam ki nehezen a nevét és kezdett minden homályos lenni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro