Egyből felismertem a hangot, ezért próbáltam valahogy kiszabadítani a kezem. Egy kezet éreztem az államnál, ahogy erősen felemel és gondolom maga felé fordított.
-Mond milyen visszatérni az elárult faludba?
-Nem árultam volna el, ha nem adsz hamis vádakat- förmedtem rá és megharaptam az ujját. Egyből elengedett és egy erős ütést éreztem az arcomon, mire oldalra bicsaklott a fejem.
-Te szemét- morogtam neki, és felé akartam közelíteni, de vissza ültetett a helyemre és a két kezem a fejem fölé lett láncolva. Próbáltam újra kiszabadítani a kezem, de sehogy sem sikerült. Beleütött a hasamba, mire kiköptem a számba összegyűlt vért. Remélem legalább rá köptem. Egy vágást éreztem az arcomon, mire össze szorítottam a fogam és tűrtem a továbbiakat.
-Hogy lehetsz te a Hokage, hisz nem is viselkedsz úgy- húztam mosolyra a számat és szívesen megnéztem volna a képét. Még egyet ütött a hasamba, majd elhagyta a cellámat. Remek még a klónom is kipukkant, de legalább elrejtette a könyvet. Hm az ujjaim nem lettek lekötve, azokkal lehet tudok még pecséteket csinálni. Gyerünk, legalább egy chidorit, ami elvágja a láncokat. Az utolsó pecsétet kezdtem volna, mikor megfogták a kezem. Vártam, hogy újra beverjen, de nem történt semmi
-Mire vársz Tsunade. Nem mersz megint beütni vagy a kunaival megsebezni?
-Mei
-Naruto? Te, te mit keresel itt- halkult el a hangom és lehajtottam a fejem. Éreztem magamon a tekintetét.
-Miért csatlakoztál az akatsukihoz? Olyan jó volt velünk, mégis oda mentél- sóhajtottam egyet és a fejemet felé emeltem. Elengedte a karom és hallottam, ahogy leül elém
-Emlékszel mikor elraboltak. Akkor tettek egy ajánlatot. Nem bántják Konohát... és téged, ha csatlakozok. Ezen gondolkodtam egész végig miután kimentettetek. Az ichirakunál, amint elváltunk, ugye én elmentem sétálni és megjelent az egyik tag. Beszélgettem vele és kértem, hogy had kapjak még időt. Azután sétáltam haza és Tsunade hamis vádak miatt elfogatott az ANBU embereivel. Állítása szerint felégettem egy házat és majdnem megöltem egy családot. Viszont ez lehetetlen, mert én akkor az erdőben voltam. És, miután elmenekültem, megtalált ugyan az a tag és elvitt engem oda. Voltam már itt és elmondtam mindent Akanénak is.
-Tehát csak azért csatlakoztál, hogy megments engem és Konohát- szűrte le a lényeget, mire bólintottam egyet- de ezt akkor sem értem. Tsunade baa-chan, hogy tehetett ilyet
-Én sem értem Naruto, viszont el kell mennem innen minél hamarabb. Amint arra kerül a sor, engem ki fog végeztetni és akkor a bijuum, újra másokat fog megfélemlíteni.
-Nem próbáltad még átvenni a chakráját?
-Nem igazán volt időm. Eddig egy csomó napig aludtam, mivel rengeteget gyógyítottam a szervezetben és belázasodtam is. És most személyes dolgaim is vannak.
-Például?- nem láttam, de biztosra véltem, hogy mosolyra húzza a száját
-A szerelemmel vannak problémáim. Ő segített, mikor menekültem Tsunade elől, majd mikor elájult mellettem olyannyira összeszorult a szívem, hogy egyből segíteni akartam rajta, de ahhoz már kevés volt s chakrám. Tegnap este meg megkérdezte leszek-e a barátnője én meg beijedtem.
-Hjaj Mei-chan. Hát nem kell félni tőle, habár én még mindig parázok tőlük. Most mondtad, hogy szereted, tehát amint kiszabadulsz innen, elmondod neki az érzéseid és együtt lesztek- tipikus Naruto. Mosolyra húzódott a szám és bólogatni kezdtem
-Köszönöm Naruto