A folyósokon kezdtem vissza sétálni és megálltam Deidara szobája előtt. Mély levegőt vettem, majd halkan benyitottam. Alattam nyikorogni kezdett a padló, mire megálltam és körül néztem. Az asztalánál ült és teljesen arra dőlve aludt. Levéve az ágyáról a takarót raktam rá és az arcát kezdtem vizsgálni. A szeme alatt karikák helyezkedtek el és lehetett látni a sírás nyomokat. Te jó ég és ez miattam van. Mocorogni kezdett, mire hátrébb léptem párat és csendben maradtam. Felemelte a fejét, viszont egyből vissza rakta és folytatta tovább az alvást. Sóhajtottam egyet és kifele kezdtem sétálni az ajtóhoz. Még vissza néztem rá és halkan becsuktam az ajtót.
-Áh de jó, hogy ébren vagy Mei- jött felém Pein és megállt ellőttem
-Miért jó, hogy ébren vagyok?
-El kéne hoznod egy tekercset Konohából. Mivel olyan jól ismered a helyet téged bízlak meg, hogy elhozd.
-Azonnal indulok, csak átöltözök és elpakolok- léptem be a szobámba és felvettem a szokásos ruhákat. A táskámba raktam kaját és vizet, meg persze tartaléknak fegyvereket. Elővettem egy lapot és írni kezdtem rá:

Kedves Deidara

Tudom, nem igazán válaszoltam a kérdésedre, mivel nagyon féltem. Eddig soha nem volt kapcsolatom, mivel a clánunkba mindenki elítélt. Igazából, mióta ide kerültem, egyre jobban kezdtelek megkedvelni téged és mikor bementem a szobádba és rád néztem, teljesen el szégyelltem magam. Miattam sírtál és össze is törtem a szíved. Nagyon sajnálom. Remélem nem gyűlöltél meg engem, azért amit tettem. Nem tudom mikor térek vissza, de addig is vigyázz magadra

Szeretlek, Mei

Fejeztem be az írást és felkapva a táskám, becsúsztattam az ajtaja alatt a levelet. Felvettem magamra a köpenyem és kilépve a hidegbe, feltettem a kalapom és ugrálni kezdtem a fákon. A nap lassan kezdett feljönni, mire megálltam és körülnéztem. Jó sok ideig gondolkodtam az érzelmeimen. Sóhajtottam egyet és elrugaszkodva az ágról fojtattam az utam. Megcsúszott a lábam, így lefele kezdtem esni. A hátamra estem és ahogy próbáltam felállni, minden porcikám fájt. Hangokat kezdtem hallani, mire felfele kezdtem ugrálni az ágakon, majd lefeküdve pihentem meg. Amint megvan a tekercs, egyből indulok vissza. Megvártam, míg alattam elmennek és folytattam az utam Konoha felé. Könnyebb lenne ha valaki bőrébe bújva mennék a faluba. De ki lenne jó álcának? Akane, ő pont jó lesz. Megformáztam a kézjeleket és csak besétáltam a kapun. Mosolyogva integettem az öröknek, mire vissza mosolyogtak. Elindultam a könyvtár felé és keresgélni kezdtem a polcok közt a könyvet. Egyáltalán minek kell Peinnek tiltott jutsuk, mikor így is elég erős. Várjunk ezért Akane bajba lesz. Gyorsan átváltoztattam a kinézettem egy szőke hajú lányéra és a táskámba raktam a könyvet. Kilépve az ajtón elköszöntem a könyvtárostól, mire előttem Konohai jouninok jelentek meg. A táskámba nyúltam és egy füstbombát dobtam a földre és a sikátorok felé kezdtem futni. Csináltam egy klónt, ami felvette Sakura alakját és a könyvel a táskájában, igyekezett Akanéhoz. Futni kezdtem, mire össze akadt a lábam és előre estem. Lenéztem a lábaimra és megpróbáltam levenni a láncokat, de elém ugrottak és a nyakamhoz szegezték a kunaikat. Remek azt hittem egyszerűbb lesz az egész. Megkötözték a kezeimet is, mire aktiváltam a sharinganom és az első két embert genjutsuba zártam. Behunyt szemmel léptek elém és a fejemre erőszakoltak egy kendőt, így nem láttam semmit. Éreztem ahogy felkapnak és cipelni kezdenek valahova. Hamar ledobtak és hátra kötött kezekkel hagytak ott. A kulcsok zörögni kezdtek, majd lassan halkultak el. Megéreztem a klónomat a közelben, így inkább a könyvel elküldtem a rejtekhelyre.
-Szervusz Mei