Fáradtan sétáltam vissza a szobámba. Itachi sötétedésig harcolt velem és már majdnem az összes jutsumat lemásolta. Azért egy-két jutsut én is lemásoltam tőle, viszont ezek nagyon sok chakrát igényeltek. Nem is értem hogy lehet ennyi chakrája. A hasam korogni kezdett, mire megfordultam és a konyha fele kezdtem lépkedni. Ahogy beléptem a konyhába, Deidara valamit a háta mögé rakott, de annyi erőm se volt, hogy megkérdezem mi az, így kivettem a hűtőből a reggelinél megmaradt maradékot és leülve a székhez kezdtem neki az evésnek. Szemem sarkából Deidarát figyeltem, viszont még mindig ugyan úgy állt és tartott valamit a háta mögött
-Deidara mit tartasz a karodban?- vontam fel az egyik szemöldököm és felé néztem. Oldalra fordította a fejét és nemlegesen megrázta. Sóhajtottam egyet és az üres tányért elmostam és elé álltam. Közel hajoltam hozzá és az arcát kezdtem nézni.
-Miért nem mondod el?
-E-ez nem a tiéd. Sasori-dannának készítem, hogy nem halt meg, hm
-Értem, nem kell segíteni?- hajoltam el tőle és rá mosolyogtam
-Nem kell már mindjárt kész vagyok, hm
-Rendben. Nos én akkor megyek is vissza a szobámba. Teljesen kifáradtam a harcban. Jó éjt- fordultam meg és elindultam a szobám felé újból. Ahogy beértem, kikaptam pizsama gyanánt egy hosszú vörös pólót és egy fekete nadrágot, majd besétáltam a fürdőszobámba. Bezárva az ajtót, megnyitottam egy kád forró vizet. Levettem a ruháimat és a hajamat felkötve léptem bele a vízbe és el feküdtem. Gyorsan elvégeztem mindent és raktam a szennyesbe a ruháimat, mire kopogtak az ajtómon. Felkötöttem a még kissé vizes hajamat és kinyitottam a fürdőszoba ajtót. Újabb kopogás jött az ajtómon, mire oda léptem és elfordítva a kulcsot, tártam ki az ajtót. Deidara állt ott, ezért arrébb jöttem és beengedtem.
-Nos én nem is tudom, hol kezdjem, de inkább átadom amit csináltam, hm- vett elő a háta mögül egy dobozt és a kezembe nyomta. Kinyitottam a dobozt és mikor belenéztem, egy szív volt kirakva sütikből
-Deidara ez
-Lennél a barátnőm, hm?
-Én, én nem is tudom. Kaphatnék egy kis időt gondolkodni?- néztem kérdőn rá. Bólintott egyet és egy szomorú mosollyal kisétált a szobámból. Leraktam az asztalra a doboz sütit, majd lerogytam az ágyamra és a fejemre húztam a takarót. É-én még nem álok készen egy kapcsolatra. Azt sem tudom, mit kell ilyenkor csinálni. Ahj Akane, te biztos tudnád mit kell ilyenkor csinálni. Várjunk Konan! Ő biztos tudd adni tanácsot. Kipattantam az ágyból és az ajtóhoz kezdtem sietni. Átrohantam Konanhoz és feltépve az ajtaját ugrottam rá.
-Konan segítened kell- tettem össze a kezem, mire felkapott egy pulcsit és elkezdett kifele vezetni. Amint kiértünk, rájöttem, hogy nincs rajtunk cipő, így vissza akartam menni, de megfogta a csuklóm és egy tóhoz kezdett vonszolni. Leültünk a stégen és felém fordult
-Mi történt? Miben kell segítenem?
-Szerelem ügy
-Ohó csak nem Deidara iránt- húzogatta a szemöldökét, mire nevetve dőltem hátra és bólogatni kezdtem
-Amióta itt vagyok, olyan kedves velem. És most, hogy csinált nekem sütit és megkérdezte lennék- e a barátnője én lesokkoltam. Nem arról van szó, hogy nem szerettem, mert ebbe a pár napba én is igazán megkedveltem, de nem tudom, hogy viszonyuljak egy kapcsolathoz.
-Még eddig soha nem volt barátod?
-Nem. Mindenki szörnyként tekintett rám és gyakran vertek. Miután Konohába kerültem nem történt ilyen, viszont soha nem mertem belekezdeni semmi ilyenbe- töröltem meg a szemem, ahogy ismét előjöttek az emlékek
-Figyelj, Deidara nem ilyen. Ő igenis szeret téged és akár az életét is oda adná, hogy megvédjen téged. Ami pedig akkor volt, nem fog megtörténni soha többé. Szereted őt?- válaszára csak halványan bólintottam és felültem mellé- figyelj csak mond meg neki, hogy szereted és nem félj. Nem fog semmi rossz történni.