-Deidara!!!- kiáltottam, miután a kazekage elkapta a karját a homokkal, de nem reagált a hangomra. Sasorit kerestem tekintetemmel, mire megláttam egy falnál. A báb szét volt törve, ő pedig holtan feküdt a homokban. Egy hatalmas ordítást hallottam, mire arra kaptam a fejem és Deidara száguldott le. Hirtelen pattantak ki a szemeim és ültem fel az ágyamon. Zihálva néztem rá az asztalra, ahol ott pihent a szobor. Ez mégis mi volt? Átrohantam Deidara szobájába, de nem volt senki ott. Tehát még nem értek vissza a küldetésről. Vissza futottam a szobámba és a tekercsekben kezdtem keresgélni. Amint megtaláltam, elkezdtem újra és újra átolvasni, majd felkaptam a köpenyemet meg a fejpántom és rohantam a kijárat felé.
-Hova mész?- kiáltott utánam Konan, de nem válaszoltam vissza. Kiléptem a rejtekhelyről és futni kezdtem, viszont alig tettem meg pár lépést, fekete szálak tekeredtek körém és felemeltek.
-Engedjetek el- kiáltottam rájuk és próbáltam szétszedni a fonalakat.
-Hova akartál menni Mei?- állt elém Pein és a karját felém tartotta
-N-nem tudom hogy ez igaz lehet, de volt egy álmom amiben Sasorit megölik, Deidarának meg a Kazekage leszakítja a karját- Pein egy másodpercre elmosolyodott, majd újra felvette az előbbi viselkedését
-Tehát végre elfogadtál minket
-Miről beszélsz?
-Amit mondtam neked, a képesség. Ez lenne az. Meglátod a szeretteid halálát, vagy azt hogy súlyosan megsebesül. Tehát amit nemrég láttál, az fog bekövetkezni. Kakuzu, Itachi, Kisame. Menjetek Meivel és hozzátok vissza őket. Tobi, Zetsu, ti keressétek meg Deidara karját- adta ki a parancsot, mire Kakuzu leengedett és egyből futásnak eredtem Homokrejtek felé.
-Mei várj már meg minket is!- kiáltott felém Itachi, mire kicsit lassítottam.
-Mi történt miután elájultam?
-Konan és Pein az ágyadra raktak. 2 napig nem igen keltél fel utána- amint meghallottam, gyorsítani kezdtem. Ez nem lehet, akkor az a két idiótának már lehet végük.
-Siessetek, ha ilyen gyors tempóban megyünk, akár estére vissza is érhetünk- kiáltottam hátra, mire nem mondtak semmit
-Deidara a szoborral ennyire megszerettette?- kérdezte Kisame mögöttem halkan
-Az a szobor őt és egy hozzátartozóját ábrázolta. Még jó hogy fontos neki- valami csillogást láttam a távolban, mire elővettem egy shurikent és eldobtam. A kunai a fába állt bele a shurikennel együtt. Megálltunk egy fa ágán és mindenki csendben maradt. A bokorból egy szőke haj bukkant fel, mire leugrottam az ágról és felé kezdtem futni. Amint felemelte a fejét, én már szorosan öleltem magamhoz. Egy kart éreztem a hátamon és egy gyenge szorítást. Kinyitottam a szemem és megláttam mögötte a halott Sasorit. Egyből elengedtem és oda rohantam Sasorihoz. A mellkasához raktam a kezem, viszont nem éreztem a szíve dobogását. Könnyek gyűltek a szemembe és próbáltam visszatartani. Egy kart éreztem a vállamon, mire nem tudtam tovább tartani, halkan folytak végig az arcomon. Eszembe jutott a tekercs és egyből a táskámba nyúltam és olvasni kezdtem.
-Kisame, Kakuzu!- kiáltottam fel, mire mindhárman leugrottak- hozzatok el egy embert a rejtekhelyre, feltehetőleg ne öljétek meg. Itachi te hozd Sasorit, én segítek Deidarának
-Mit akarsz csinálni az emberrel?
-A tekercs szerint ha valaki meghal, újra lehet éleszteni a nélkül, hogy edo tenseit kelljen használni. Viszont ehhez egy élő ember kell, akitől elveszem a chakráját és az életét.- néztem rájuk, mire valaki mellém esett- Deidara!