Délután az ágyamban találtam magam. Ezek szerint a fiúk becipeltek, amint vissza értünk. Kimásztam az ágyból és a sarokban lévő táskámhoz léptem. Kivettem a tekercseket, amiket az asztalomra dobtam, a többi holmimat pedig a szekrényekbe tettem. A kezeim megakadtak az albumomon, mire kiemeltem a táskámból és leültem vele az ágyamra. Sóhajtottam egyet és inkább az asztalom fiókjába süllyesztettem el. Elkezdtem a sebeimet begyógyítani, mire valaki dörömbölni kezdett az ajtómon. Felálltam az ágyamról és kinyitottam az ajtót. Deidara egyből megfogta a csuklómat és az ebédlő fele kezdett vonszolni. Neki mindig a csuklómnál fogva kell, mindenhova vonszolnia? Már kezdem unni. Amint beértünk, leültem a helyemre és Peinre néztem.
-Azért hívtam mindenkit össze, mivel Sasori és Deidara elmegy az egyfarkúért
-És én miért nem megyek, elvileg egy csapatban vagyok velük- dőltem hátra a székben és összefontam a kezem mellkasom előtt
-Rád most itthon lesz szükség és mivel még nem gyógyultak be a sebeid, kockázatos lenne elindulnod.
-Keh
-Elmehettek, Sasori, Deidara ti egyből induljatok el- felálltam a székből és a szobám fele kezdtem sétálni. Már léptem volna be a szobámba, mire valaki megfogta a csuklómat és maga felé fordított
-Mit akarsz Deidara?
-Nos, mikor tegnap vissza hoztunk, a táskádból kiesett egy kép, hm- nyújtotta felém az említett tárgyat, amin én és Akane voltunk még kicsiként.
-Nagyon köszönöm- néztem rá hálásan és fordultam volna meg, ha nem fogja meg újból a csuklóm.
-Én, nos a képről csináltam este egy szobrot, hm- húzta elő a háta mögül a kis szobrocskát. Könnyek gyűltek a szemembe, amint megláttam mit ábrázol. A nyakába borultam és szorosan öleltem át. Eltolt magától és a kezembe adta a szobrot. Megtöröltem a szemem és rá mosolyogtam.
-Viszont nekem mennem kell. Viszlát, hm- biccentet és elkezdett kifele sétálni. Megfordultam és belépve a szobámba, bezártam magam mögött az ajtót. Kinyitottam az ablakot és kiültem az ablakpárkányra. Kezemben fogtam a szobrot és mosolyogva néztem végig a lemenő napot. Végig érintettem az ujjam Akane fejénél és megtöröltem a szemem. Ha ezt ő is látná.
Kimásztam az ablakból és leraktam az asztalomra a szobrot. Becsuktam az ablakot és meggyújtottam egy gyertyát, amit a szobor mellé raktam le. Kopogtak az ajtómon, mire felálltam és kinyitottam. Konan állt ott kezében egy tál ramennel. Arrébb álltam, mire bejött és körülnézett. Szeme megakadt a szobron, mire a kezembe nyomta és a szobor felé kezdett lépkedni. Leültem az ágyam szélére és a kis pálcikákkal elkezdtem enni a vacsorát.
-Azta, mondta, hogy meg fogja csinálni, de hogy ilyen rövid idő alatt- csodálkozott el és a kezébe vette. Forgatni kezdte, majd vissza rakta a helyére és rám nézett- és egész este a tekercseket akarod olvasni?
-Ez a cél. Szeretnék én is olyan erős lenni mint ti. Akkor is mikor elmentünk Konohába, ott is simán letepert Tsunade a földre és belém szúrta a kunait. Erősebbnek kell lennem- fejeztem be az evést és letettem a tálat az asztalra. Konan sóhajtott egyet, majd felvette az üres edényt és kiment a szobámból. Leültem a székre és elkezdtem olvasni a tekercseket... Megdörzsöltem a szemem és az ablakra néztem. Már jócskán besötétedett. Ki nyújtóztattam a végtagjaim és össze hajtottam a tűz tekercset. Az asztal végéhez tettem és kinyitottam a gyógyításról szólót. A sorok kezdtek egybeolvadni, mire megdörzsöltem a szemem és felálltam az asztaltól. Kimásztam a fürdőszobáig és a tenyereimbe engedtem vizet, amit az arcomra locsoltam. Elzártam a vizet és mielőtt vissza mehettem volna a karomra néztem. Lassan lehúztam a kötéseket és a sebekre néztem. Leültem a kád szélére és a tenyereimet a seb fölé emeltem. Megjelent a zöld chakra és percekkel később kezdet beforrni a sebnek a helye. Amint egy kis heg maradt, a karomra is ráhelyeztem a tenyeremet és elkezdtem begyógyítani. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam, mikor homályosodni kezdett a látásom és a szobám padlóján kötöttem ki. Lassan hunytam be a szemeimet és még homályosan a szoborra néztem, majd már mindenhol sötétség volt.