Amint leszálltunk közel Konohához, csináltam egy klónt és egyből elfutottam onnan. A klónom úgy is tudja mit kell megszereznie. A házak tetején kezdtem ugrálni, mire amint tovább mehettem volna, megbújtam egy fal mögött. Megvártam, míg elmennek onnan és tovább kezdtem futni. Megálltam az ablakom előtt és lassan kinyitottam. Bemásztam, majd halkan az ajtóhoz közeledtem. Fülemet az ajtóra tapasztottam és miután nem jött semmi hang, halkan kinyitottam az ajtót. Amint léptem egyet, egy erős ütést éreztem a hasamba és előre kezdtem borulni. A kalap leesett a fejemről és arrébb gurult tőlem. A hasamat kezdtem erősen szorítani, mire egy kunait éreztem a nyakamnál. Lassan megfordítottam a fejem és Akane kisírt szemeibe néztem.
-Miért?! Miért tetted ezt?!
-Sajnálom Akane, nem tudtam mit csinálni. Így legalább Narutot is megkímélik- folyt le egy könnycsepp, amit követte a többi. A padlón zokogok, miközben a nővérem egy kunait tart a nyakamhoz. Hát ez elég szánalmas. Hirtelen elvette a nyakamtól és felrántott, majd a karjaiba zárt. Fejemet vállába temettem és szorosan szorítottam magamhoz
-Hogy-hogy nem akarsz velem végezni- szipogtam a nyakába, mire megfogta a vállam és maga felé fordított.
-A húgom vagy. A hokage parancsára sem ölnélek meg. Amúgy meg elárultad magad. Anyáék halála óta nem igen láttalak sírni, most mégis.- lehajtottam a fejem, mire újra átölelt. Percekig így lehettünk, ezért kiszabadultam öleléséből és besétáltam a szobámba. Fogtam a táskámat és elkezdtem a cuccaimat bepakolni. A kezem közé akadt a régi albumom. A születésem óta van berakva kép egészen addig, míg el nem raboltak engem. Sóhajtottam egyet és beleraktam a táskámba és összehúztam a cipzárt. Felkaptam a hátamra és vissza mentem a nappaliba. Felvettem a földről a kalapot és az ablakhoz közeledtem, mire megfogta a vállam és magához rántott
-Tudom most az akatsukiba vagy, de én ezért nem ítélek el. Remélem boldog leszel ott, ha már itt nem lehettél- engedett el, mire bólintottam egyet és kinyitottam az ablakot. Ráálltam az ablakpárkányra és elrugaszkodtam onnan. A házak tetején landoltam és elkezdtem újra futni. Egy shuriken kezdett közeledni felém, mire átugrottam fölötte, viszont beleléptem egy csapdába. A cédulák meggyulladtak és már nem tudtam elugrani onnan. Hangosat kiáltottam, amint felrobbantak és a testemet elkezdték megégetni. Amint a füst eltűnt, én ott térdeltem és próbáltam valahogy enyhíteni az égési sérüléseken. Cipő kopogást kezdtem hallani, mire felkaptam a fejem és Tsunade közelített felém. Fel akartam állni, de egy shuriken repült a lábamba, így vissza rogytam a földre.
-Víz elem: Jégdárda jutsu- kiáltottam a kézjelek után és egy hatalmas levegő vétellel ki fújtam rá a jeget. Amíg ő ugrált kifele előlük, kihúztam a shurikent a lábamból, és elkezdtem tovább futni. Már éreztem a fiúk chakráját, mire lassítani kezdtem, de hát ha nem tettem volna. Ráugrott a hátamra és egy kunait akart az oldalamba fúrni. Megfogtam a kezét, viszont a másikkal a karomba szúrta bele. Lerúgtam magamról és egy cetlis kunait dobtam felé, amit aktiváltam egyből. Elkezdtem a maradék erőmmel is futni feléjük, mire megláttam őket, össze rogytak a lábaim. Sasori oda sietett hozzám és a vállamból kihúzta a kunait. Segített felülni a madárra és amint felszálltunk elkezdte bekötni a sebeimet.
-Itt van a 3 tekercs, hm- nyújtotta felém Deidara a tekercseket, mire felálltam a madáról és felé kezdtem közeledni. Leguggoltam, mellé, amire értetlenül fordult felém. Hirtelen öleltem meg, amitől meglepődött, viszont hamar vissza ölelt. És így történt, hogy az ölében elaludtam.