Valami nem jó! Olyan mélyen lát belém, hogy szinte recsegve tépi le rólam a látszatot. Még mindig nem múlt el azaz érzés, az a parancsoló tekintet, de nem mintha kötelező lenne nekem behódolni. Mégis kezeimet, s lábaimat is összekulcsolja. Utálom! Ki volt az a hülye, aki mondta, hogy maradjon itt?! Meg hogy veszélyes ilyen esőben vezetni?! Teszek rá! Nem is a húgom miatt bolondulnék meg, hanem ezek a hülye gondolatok jóvoltából. Á, teljesen elegem van. Ledobom magamat az ágyamra, s alig mozdítva valamimet bemászom a paplan alá. Felkapcsolom az éjjeli lámpámat az ágy melletti komódon, ahol egy fekete boríték fekszik el a mozdulatomra. Kezembe veszem, fehér betűkkel rajta áll a Művész megnevezés, biztos Sun levelében volt mellékelve. Megfordítom, majd feltépem a leragasztott hátulját. A papír benne fehéren rikít, kihúzom a fekete betűkkel tarkított lapot, majd kihajtom teljes méretűre.

„Üdv Kedves Művész!

Megértem húgod helyzetét, remélem azóta minden rendbe került nálatok! Hosszú évek elé nézünk még mindannyian, és rengeteg meglepetés vár ránk az utunk folyamán. Csak soha ne ereszd el a vörös szalagot, ha abba kapaszkodsz nem zuhansz le a mélybe.

A húgodat egy érdekes poszttal láttam el, hogy őszinte legyek közel áll a régi énemhez, így neki kell ezeket a feladatokat ellátnia. Persze csak akkor, ha ez neki is megfelel. Téged, pedig, ha bevállalod, a varratosok közé szeretnélek helyezni. A Kérészed még mindig megragadja a gondolataimat, ha beleegyezel szeretném más városokban is ezt a sablont terjeszteni.

Vigyázzatok magatokra!

S óvakodj az új ismerősöktől, könnyen összezavarhatnak!

Üdvözlettel: Ász"

Ledöbbenve ülök az ágyban, minden szó belefolyik a fejembe. Egy érdekes poszt? Varratos? Azzá nem válhatok, még nem vagyok olyan régóta a szervezetben. Vajon mit gondolhat az Ász? De most nincs energiám ezen agyalni, ez mind ráér holnap is, úgyis szabadnapos vagyok a kávézóban, lesz elég időm.

Lassan beburkolóztam a sötétségbe, lehunyt szemhéjaim alá beszűrődött a villámlás fénye, amit mély dörömbölő hang követett, mintha csak leszidta volna, hogy milyen világos volt, s legyen sötét éjjel. Elnyomott a fejemben száguldozó illúzió.

Egy hatalmas mező volt előttem, amelynek a közepén egy magas fa éktelenkedett. Körülöttem minden homályos volt, nem tudtam semmit rendesen látni. A tölgyfa felé lépdelek lassan, az ég teljesen kék és felhőtlen, mégis az ég egy nagyot morajlik. Hátra fordulok, mögöttem egy korom fekete szakadék nyílt meg és csak egyre inkább fut felém a repedés. A félelem felkúszik a testemen, csak még inkább futok a fa felé, de szürke kör jelenik meg testem körül. A talaj leomlik lábam alól, s zuhanni kezdek miközben a távolodó égre nézek. De hirtelen a csuklómnál fogva megállok, tartanak. A kezemre nézek, ahol egy karmazsin vörös szalag tekeredik vékony csuklóm köré. Végig vezetem pillantásomat rajta, egészen addig, még Valter kezében nem látom a vörös végét. Egyik kezével tart, még a másikkal a szakadék szélébe kapaszkodik. Lefogunk esni, hacsak el nem enged. A félelemtől lihegek, de nem tudok akár egy árva szót sem kinyögni. Valter keze alatt a föld leszakad, majd zuhanni kezdünk. Szemeimet erősen becsukom, mintha ettől képes lennék felébredni, de mikor újra felpillantok a víz alatt találom magamat. Egy nagyon mély medencében, hova a nap sugarai idegesen próbálkoznak befurakodni és elérni a sötétkék csempével kirakott feneket. Ráeszmélek, hogy hol is vagyok valójában, s visszatartom a levegőt a tüdömben. Rémülten fordítom körbe a fejemet, de csak a végeláthatatlan víztenger pillant vissza rám. Hagyom még nem ütközőm a csempével, majd erőteljesen elrúgom magamat a fenéktől. A levegő szorít és szúr a tüdömben, muszáj levegőt vennem! Akár egy rakéta csapódok ki a vízfelszínre, hol remegve kapkodok levegőért. Hirtelen helyszínt váltok, ahol a városban vagyok este az utcai fényekkel megvilágítva. Egy fa mögül egy fekete alak lép elém, s egyre csak közeledik. Menekülnöm kell! Ez igaz nem csak álmodok! Ezt súgja minden porcikám. Futásnak eredek, nem tudom merre, csak hogy egy világos és biztonságos helyre kell mennem. Hallom mögöttem az üldözőm lépteit, meg fog ölni! A halálfélelem átjár, s bőröm alól ki akar törni.

Hirtelen nyitom ki a szemem, s zihálva ülök fel az ágyamon, ledobom magamról a takarómat és hogy elfojtsam a remegésem lábamat mellkasomhoz húzom, karjaimmal átfogva. Csak álmodtam! Még ha nyugtatom is magam, csak lassan tér vissza a normális légzés tempóm. Az ablakon szürke fény szűrődik be, az eget sötét fellegek borítják, mikből szinte ömlik az eső. Kikelek az ágyból és az ajtóhoz sétálok, liláskék szín üti be a látásomat, mitől megszédülök egy kissé. A kilincsbe kapaszkodok, de hirtelen kinyitják és Sun viharzik be rajta engem hátra tántorítva. Halkan visszacsukta az ajtót, majd megállt annak dőlve kezeit a mellkasa előtt összefonva.

-Megtudhatnám, hogy Valter miért horkol a konyhában lévő kanapén? -néz rám kérdő tekintettel a húgom. Én csak mentegetőzően magam elé emelem a kezeimet, s visszahuppanok az ágyamra.

-Nem tudok, számodra kielégítő magyarázatot adni! -próbálom meg a lehetetlent, hogy ezek után nem fog tovább faggatni.

-Oh, rendben! -Itt valami nem jó! Túl könnyen belement! Ledöbbenve ülök, még Sun előttem áll teljesen nyugodtan. Mikor végre kimozdult az engem való bámulásból nyakához nyúlt, s pólója alól kihúzta a cédulát. -Már amúgy is elment. Én lettem a Pikk dáma! -mondta arcára széles mosolyt húzva. Felálltam hozzá tenyerembe fektette a fém lapocskát, ujjammal a hátoldalát fordítottam felém. Már nem egy cetli volt ráragasztva, hanem vékony írott betűkkel volt belegravírozva a megnevezés. „Álomlány" -ez állt a cetlin.

-Adtak feladatot? -kérdem, miközben a konyha felé menet hátra fordulok hozzá.

-Nem. Azt írta, hogy csak érezzem jól magamat, de ha kérni szeretnék, akkor írjak.

-Értem. -Nagyából ugyan az, mint nálam. Gyöngéd, megkönnyebbült mosolyt éreztem arcomra kiülni.

Kint a kanapén az ágynemű szépen összetűrve feküdt, apa ruhái is ugyan-úgy. Sun dúdolva sétálgatott el mellettem a kenyérpirító után nyúlva. Békés. Kint az eső lassabb tempóra vette, de ugyan olyan kitartóan hullatta tovább a könnyeit. A nap gyorsan elmúlt, a pihenés jól eset kimerült testemnek. Holnap reggel kezdődik újra minden előröl.