Sajnos a teljes mértékű kihasználása Valternek, nem igazán a sikert útján jár (persze ehhez már hozzá kéne szoknom). Mikor bejelentettem a bevásárlást a húgomnak és neki is, egyáltalán nem láttam rajta a megterheltséget. Végig velünk tartott, a boltokon keresztül, az a szerencse, hogy ő civilben nyomja a rendőröset, így nem keltett nagy feltűnés, hogy mindenhova elkísért minket. Nem látszódott rajta, hogy kimondottan unja, sőt inkább mintha kicsit élvezte is volna a hárman eltöltött időt. Sunnal is nagyon tapintatosan beszélgetett, amit értékeltem a tegnap történtek után. Nem nagyon járunk el vásárolni, és azért is mert, bármennyire is ledöbbentő, de a húgom nem szeret vásárolni. Inkább csak az én kedvemért járunk el a boltokba, még ha csak a kirakatokat is bámulni. Most is érzem magamon, hogy teljesen ki vagyok fordulva a szerepemből. Mégis ilyenkor ezzel nem tudok foglalkozni, csak a ruhákat figyeltem. Már szükségem volt néhány új ruhadarabra, mivel van, amit már rongyosra hordtam, de olyan is amit kinőtem. Sok minden megtetszik, de másodjára az árcédula meglesését helyezem. Nem engedhetünk meg mindent magunknak, így az olcsóbb boltokba járunk és ott is mindig megtalálom a nekem valót.

Sunnak és nekem is megvettük, ami kellett, de én még mindig tele vagyok energiával és még körbe szeretnék járni néhány helyet, de Valter és Sun egyetértően leültek a vásárlóközpont folyosóján kihelyezett padra, s fáradtan folytak le a deszkákon.

-Nem bírom tovább! -nyöszörgött a húgom az üvegtetőn kibámulva. Egy nagyot sóhajtott, s ismét rám vezette tekintetét. Csípőre tett kézzel állok várakozóan a két kimerült előtt.

-Soha nem gondoltam volna, hogy a bátyád ilyenek iránt érdeklődik! -Fordul Sun felé Valter, szemeiben a fáradság kezd kiütni. -Mindig olyan besavanyodott, azt hittem kerüli a tömeget. -utal a boltban tolongó vásárlókra, bár most meglepően kevesen is voltak. Ez miatt is voltam még felszabadultabb.

-Hé, egyáltalán nem vagyok besavanyodott! -szólok vissza, de egyikőjük sem figyel rám.

-Hah, csak úgy gondolod! Még szerencse, hogy csak fél évente van szükség, ilyen nagyobb bevásárlásra! Ilyenkor olyanná válik, mint egy ruhamániás! Bár, ez egy kicsit erős hasonlat. -elegyedik beszélgetésbe Valterrel a húgom. Most már ő is kezdi az állandó csipkelődést?! Igazából, csak azért cipelem magammal Sunt mert, valóban nem bírom a tömeget, de ha már egy ismert ember mellettem van, már sokkal jobban eltereli a figyelmemet. Meg a mai napon azért is jöttünk, mert a húgomnak kell egy kis közeg változás, biztos nem tesz jót, ha a történtek után a négy fal között roskadna.

-Rendben, akkor menjünk! Cserébe meghívlak egy süteményre! -mondom Sunnak, aki megkönnyebbülten pattant fel a padról. Ám, Valter csábos mosolygásán akadt meg a szemem. Valami olyat fog mondani, miről tudja, hogy nem fog tetszeni nekem.

-Elfogadom a meghívást! -lép elém, talán még túl közel is. Illata megcsap, ahogy a hirtelenségtől mély levegőt veszek, az izomtól púposodó mellkasa van a szemeimmel egy szintbe, min egérszürke póló feszül. Bőrkabátja nyitottan lóg rajta, felnézek az arcára, ami most egy kicsit borostás, de jól áll neki az aranysárgán fénylő körbe ölelés. Őszike szemeivel ravaszan villog le rám, mire én csak felmorgok.

Végül mi egy-egy krémest ettünk, Sun meg valami gyümölcsös tortaszeletet a bevásárló központ tetején lévő cukrászdában. Hazafelé még beugrottam a postára, néhány csekk befizetési álcával, de csak szimplán feladtam a még egy borítékba bújtatott levelet.

A következő napokban egyre jobban hozzászoktam Valter jelenlétéhez, s hogy őszinte legyek kicsit még könnyebb dolgom is lett. A hét második felében esténként tíztől egy bárban dolgozok, ahonnan csak négykor, vagy akár hajnali ötkor tudok csak elszabadulni. Persze ez a munkámmal jár így nem panaszkodom, s jól is megfizetik a csütörtöktől-hétfő hajnalig terjedő munkámat. A klub nem igazán a tiszta rendezvényeiről híres, de amég csak a csapos szerepet kell betöltenem, addig nekem csak a fizetség számít. A közeg megfelel, s a problémával járó vendégeket, erősen kigyúrt kidobók rendezik el, akikkel egészen összebarátkoztam. Az ajtónál ketten állnak, legtöbbször Rick és Lauren, ők mind a ketten alvilági zsoldosok, bár inkább az adó behajtói körökben mozognak, harminc felett vannak. Csak Laurennek van egy kis fia, és legnagyobb meglepetésemre, még maffiásként sem váltak el a feleségével, s azt is mesélte, hogy a felesége volt az első szerelme, ami már gimnázium óta kitart. Lehetnek ilyen csodák nem? Bent öten vannak, mivel a hely elég nagy, így a területet felosztották egymás között. Közölük Elennel beszélgetek a legtöbbet, mivel az én pultom körül van ügyeletben, meg zárás után, mikor mosogatok mindig leül egy italhoz.

A klub három nagyobb teremből áll, egy lakatlan emeletes ház alsó szintjén volt a város egy eldugottabb részén, ahol az alvilági ügyek forogtak az utcákon. Az első teremben van a DJ pultja és egy hatalmas táncparkett, itt is van egy italospúlt, de én a harmadik legbelső terembe kerültem, ahol a zene csak halkan dörömböl. Itt minden tele van kanapéval és dohányzó asztallal, itt a nagykutyák ütik el az idejüket, s még mindig nem értem, hogy miért is engem raktak ide be a fejeseket kiszolgálni. Négyen vagyunk a pult mögött, plusz kettő kiszolgáló, de azok csak itt a hátsó szobában vannak. A középső szoba, meg igazán említésre sem méltó.

-Hogy van a húgi, Sky? -könyököl Elen a pultra, miután a hely egyre csak üresedett.

-Meg van! Egyre több embert ismer meg, így most nagyon hoppon van! -mondom, még három jégkockát egy kis Jack Daniel 's-ben fürdetem meg, majd elé csúsztatom, úgy, hogy pont előtte áll meg. Valóban az elmúlt napokban a húgom még nyitottabb lett, s nem csak Valter felé, találkozott egy vele hasonló korban lévő lánnyal, és erre most nagyon büszke, mert megbeszélték, hogy találkoznak.

-És akkor még pont te kérdezed meg, hogy miért a hátsó szobában vagy pultos! -morogja, miközben belekortyol az italába. Az előző pohárlökésemre utalt, meg a memóriámra, hogy a legtöbb fejes mindig ugyan azt issza, én meg ezt fejben is tudom tartani, így nekik csak inteniük kell egyet. Bár, most be is vallom, hogy ezért én többet is keresek, mint az első két szobában lévő csaposok. -Ha szereti az embereket egyszer ide is el kéne hoznod! Szívesen megismerném!

-Még mit nem, hogy én vezessem ide a bűnbarlangba! A bátya vagyok, remélem ezzel tisztában vagy! -rivalom le. -De néhány hét múlva, lehet hozzád fogják vezetni.

-Mi? Nem mondod, hogy ő is?! -Kevésbé látszik meglepettnek, mint amennyire mutatja.

-De, írtam az Ásznak! -Mosoly terült szét az arcán, miután megerősítettem a gyanúját.

-Jó tetted! A hozzád hasonlóknak itt van a helye! -Benyúl a nyakkendővel megkötött inge alá, majd kihúzza az ezüstláncon lógó kis kártyát és megszorítja. Elen Water, huszonnégy éves és a Kőr bubi kártyát viseli a nyakában, a Jéghegy. Egy nagyon megbízható ember, de rettentő sérüléseket tud okozni, hirtelen, ahogyan a neve is sejteti. -Végre megismerhetem a húgocskádat, de várom már, hogy beszélgethessek vele! -lehúzza az italát, s már indulóra is fogja.

A napok összefolytak, Sunnak nem voltak rohamai, csak az alvással voltak néha gondjai, de mintha javult volna az állapota, már nem kellett altatót bevennie, ha meg felriadt akkor az már a hajnal folyamán történt mikor én otthon voltam. Valter valamiért bejáratos lett hozzánk, s sejtem, hogy a húgom keze van a dologban. Így reggelente gyakran van, hogy az ő arcát kell bámulnom azonnal ébredés után. Valami nem stimmel vele, túl közvetlen, nem láthatott rajtam semmi gyanúsat, nem kéne még mindig megfigyelés alatt tartania. Pontosan az Elennel folytatott beszélgetésünktől számolva, egy hét múlva, hétfőn reggel ott volt a postaládánkban a levél. Amiben a válasz lapult, s a cédula. Még este sem adhattam oda Sunnak, mivel nagyban Valtert faggatta, a volt barátnőiről?

-Én a te korodban mindig könyvet olvastam, s ha jól rémlik akkor az egyik, pont ezért szakított velem. Igaz, pláza cica volt, így talán még a kötelező olvasmányokat sem olvasta el. -Ez úgy hangzott, mintha hencegni akarna, hogy mennyi barátnője volt. De idegesítő! Nem is érdekel! -Azt mondta, hogy féltékeny a könyveimre, s ő nem tud így velem lenni, hogy egy élettelen tárgyra legyen féltékeny. Aztán szakított velem!

-Hű, nem is gondoltam volna, hogy dobtak téged! Úgy nézel ki, akár egy modell! -Valamiért mégis inkább az ajtófélfának támaszkodtam, s szó nélkül hallgattam őket. -De miért engedted olyan könnyen elmenni?

-Nem igazán azért volt velem, mert szeretett, hanem a kinézetem miatt, amit te is mondtál. Én belementem a játékukba, ennyi az egész. A legtöbb miután megismerte az igazi énemet, otthagyott.

-Vagyis soha nem voltál még igazán szerelmes? -Erre a kérdésre Valter és én is megrökönyödött, arcát csak oldalról láttam, s azt, hogy arcára felszökik a pír. De a reakcióra Sun nem hátrált meg, csak várakozóan nézett hátra a főzésből.

-De volt egy... csak az egy viszonzatlan szerelem volt...

-Oh... -rekesztette be a húgom a beszélgetést. Látszódott Valteren, hogy az emlékei fájdalommal teltek az előző témával kapcsolatban, de arca nem torzult, csak egyszerű kifejezéstelenséget öltött magára. -Remélem maradsz vacsorára, a te adagod is készül!

-Köszönöm elfogadom! -húzott arcára hamis mosolyt. Ezután mindenki némán folytatta tovább a teendőjét.

Vacsora után csendben fortyogott a kávéfőző. A párája kicsapódott az ablaküvegre, még mindig hűvös van kint éjjelente. Az ablakon kopogni kezdtek az esőcseppek, majd lassan gördültek végig a párkányig. Sun bement a szobájába, már biztos megtalálta a levelet, amit a párnáján hagytam. Csak ketten voltunk a konyhában, a bukóra nyitott ablakon behallatszott az eső egyre vadabb zuhogása, a kávéfőző lassan elhalkult. A fehér bögrébe kiöntöttem a gőzölgő kávét, majd egy kanál cukrot beleszórtam, s a kiskanalat beleejtettem. Lassan leraktam Valter elé, majd leültem vele szembe. A kinti sötét ég, hirtelen világosabb lett, mint a benti lámpa fénye. Villámlott, s egy óriásit recsegett az ég, a szél tombolni kezdett az ablakhoz léptem, hogy becsukjam. A kanapéra telepedtem le, ahonnan Valter hátát láttam csak. A csésze csörögve ért vissza a kis alátányérába, egy nagyot dörrent az ég. Csak kisebb nyikorgással emelte fel a széket és rakta vissza a helyére. Valter, most ki fog ülni az autójába, s onnan fogja figyelni a házat egész éjjel, majd kettőkor jön a kollégája, hogy haza tudjon menni, de tegnap nem maradt itt az autóban, s nem is jött helyette más. Vajon ennyire bízna bennem? Tegnap meguntam, hogy mindig itt legyen és mindig belásson a bőröm alá.

-Nem fogok sehova menni, kíséret nélkül! Ígérem! -mondtam a kezeimet az asztalra fektetve, vele szemben ülve, barna szemei olyan mélyek, hogy szinte elsüllyedek bennük, ha túl sokáig nézek bele. Akkor rábólintott, s azt mondta hisz nekem. Teljesen ledöbbentett, akkor valójában nem aggódtam érte, semmi ilyen nem vezérelt. Csak le akartam lépni, fújni a városba, mivel kiszemeltem egy jó helyet. De amikor valóban elhajtott a beszélgetésünk után nem bírtam rávenni magamat, hogy kilépjek a házból. Azok a bizalmas barna szemei, belevájták magukat a fejembe, mintha csak megbilincselték volna a kezeim, s lábaim.

Valamiért a gondolatba, hogy nem lesz a ház előtt a fekete Audi beleborzongtam, egy nagyot ordított az ég, a lámpa megpislant.

-Ha gondolod, itt maradhatsz a kanapén éjjelre. Ilyen viharban veszélyes vezetni... -motyogom, de érthetően. Nem nézek fel Valterre, érzem fejembe száll a vért. Miért is mondtam ilyen hülyeséget?! Én egyáltalán nem aggódok érte!

-Jó... Köszönöm! -mondja halkan, s meglepően gyengéden. Nincs most szavai közt gúny, vagy ravaszság, csak egyszerű szavakat ejt ki ajkai között.

-Elmegyek megzuhanyozni, majd hagyok kint tiszta törölközőt. -pattanok fel a kanapéról leplezve zavaromat.

Először meleg vizet eresztek végig testemen, majd hirtelen váltok a hidegre, hogy észhez térítsem magam. Használ a technika, fejem kiürül és a hideg vízre koncentrálok, ahogy bőrömet simogatja. Felváltottuk egymást, majd még megzuhanyozott elővettem a kanapé aljából egy ágyneműt, ám a váltásruha! Elfelejtettem! Beszaladtam apa és anya volt szobájába, ami ugyan úgy állt még mindig. Apa szekrénye elé térdeltem, majd kihúztam egy melegítőt és egy viszonylag laza szabású pólót. Én hülye, mégis miért vagyok ilyen feszült?!

Ajtócsukódás szűrődött be a szobába, felálltam, és a fürdő felé vettem az irányt. A szívem a torkomban dobog, biztos valami baj van velem! Valter a fürdő ajtóban állt, mögüle a pára a fényben akár a füst olvadt bele a folyosó sötétjébe. Csak egy törülköző volt a derekára tekerve, kezében a nadrágjára és a pólójára markolt. A konyhából gyengéden átszűrődött a fény, így a még helyeken nedves bőrén megcsillant a fény. Hasa nem volt teljesen kockás, inkább csak meg volt a hatnak a vonala, mellizma erősebben domborodott. Aranyan megcsillanó haja, most lekonyult, s a homloka tetejét takarta ki. Arca felfrissült, s a kevés fénytől csak részekben volt látható. De a ravasz mosolya teljesen kivehető, ahogy a gúnyos vigyor húzódik az arcán. Hasba vágott az arckifejezése, fejem forrni kezdett, s tovább rá nem nézve neki nyújtottam a ruhát.

-Csak nem direkt csináltad? -célzott a reakciómra, amit szerencsétlenül felfedezett arcomon. Felnéztem rá bosszús pillantásokkal, majd fortyogva válaszoltam. Hogy lehet ilyen?!

-Tévedsz, valóban elfelejtettem! -morgom, miközben elhátrálok. -Jó éjszakát! -hátat fordítok, majd bemegyek a szobámba, magam mögött becsukva az ajtóm.