-Daphne,én amit megígértem,azt meg is tartom.-suttogta a fülembe.
-Kérlek,engedj el!-kérleltem sírva.
-Visszajöttem azért ami az enyém.-mondta mérgesen.
-Soha sem leszek a tiéd.-köptem felé a szavakat.
-Ami az enyém az az enyém.-ordította.
-Ne!Ne kérlek hadj békén.-sikítottam.
-Hé Daphne!Kelj fel!Ez csak egy álom.-szólongatott a legjobb barátom,Stiles.
-Stiles,megint ugyan az az álmom volt.-mondtam remegve.
-Nyugalom Daph,nem hagyom,hogy történjen veled bármi.-nyugtatott és a mellkasához húzott.
Melegség járta át a testemet.A karjaiban biztonságban éreztem magam.
-Daph,ideje öltözködni,mert nem tudsz elsunnyogni a suli elől.-veregette meg a vállamat Stiles és kiment a szobámból.
-Ahj,újabb nap a pokolban.-morogtam kikelve az ágyból.
A fürdő felé vettem az irányt,hogy felfrissítsem magam.
Miután befejeztem,visszamentem a szobámba,ahol egy farmert vettem fel Stiles lacrosse-os belebújos pulcsijával.Emlékszem,pont akkor volt a szülinapom amikor bekerült a csapatba így csináltatott nekem is egyett.Ez olyan egyenfelső.Amikor meccsük van ezt viselem.
Felkaptam a táskám és lementem a konyhába.A konyhában a szokásos látvány tárult elém;apa szokásosan a reggeli újságát olvasta kávét szürcsölgetve mellé,Stiles pedig az asztalnál ülve ette a müzlijét.
Minden reggel nálunk van,felkelt,megreggelizünk és együtt elmegyünk a suliba.
-Jó reggelt,Apa.-köszöntem neki és egy puszit nyomtam az arcára.
-Jó reggelt Hercegnőm.-nézett fel apa az újságából.-Figyelj csak Daphne,pár napra el kell utaznom,üzleti út.Ha Stiles-ékat nem zavarná,akkor örülnék ha velük maradnál,mert nem szeretném,hogy valami bajod esne.-fejezte be.
-Mr. Dallas ez nagyon jó.-kezdte el Stiles.-Legalább lesz majd valaki, aki csinálni fog egy kis bolognait.-fejezte be vigyorogva.
-Hahaha marha vicces vagy.-forgattam meg a szemem.-Na gyere Stiles,menjünk.Szia apa.
-Sziasztok!-köszönt el tőlünk.
Kilépve az ajtón megpillantottam a jó régi-öreg Roscoe-t.
-Stiles,ha valami történik velem,míg a jeep-ben vagyok,esküszöm,hogy a két kezemmel folytalak meg.-mondtam és beültem az anyósülésre,és hátradobtam a táskámat.
-Ne bántsd Roscoe-t,mert ő visz téged minden nap a suliba.-ült be a fiú a volán mögé.
Az út átlagosan telt a suliig.Az iskola előtt itt volt Scott,aki pont a motorját parkolta le.
-Hey Scotty,hogy s mint?-kérdeztem és megveregettem a vállát.
-Ó Daph,szia.-mondta.-Hol hagytad Stilest?-kérdezte és körülnézett az említett fiút keresvén.
-Valamit bütyköl a a jeep-jén.Már rég túl kellett volna adjon azon a szegény autónak.-mondtam.
-Amíg van ragasztószalagja,addig Roscoe megmarad.-mondta szórakozottan Scott és a fejével a ragasztószalagot fogó fiú felé intett.
*suli után*
-Figyelj csak Daph.-mondta Stiles.-Itt kell maradjak edzésen,és csak hatkor tudnánk elmenni.-fejezte be a mondandóját.
-Én addig hazamegyek összeszedem a cuccaimat és átmegyek nálatok és megcsinálom azt az áhított bolognaidat.-mondtam kacagva.
-Daphne,ugye tudod,hogy te vagy a legjobb?-mondta Stiles és megölelt.
-Na de fuss Stilinski,el ne késs.-mondtam és elindultam haza.Harminc percre laktam a sulitól.Ez alatt csak a sárguló faleveleket pásztáztam.Észre sem vettem és már a házunknál is voltam.Előkerestem a táskámból a kulcsomat és kinyitottam a bejárati ajtót.Apa má rég elment,a ház kongott az ürességtől.
Gyorsan felszaladtam a szobámba,hogy összeszedjek pár cuccot.Épp a gardróbomban kutattam amikor egy halk neszt hallottam.Amikor megfordultam Stilest láttam.De máshogy nézett ki.A haja borzos volt,a szemei alatt karikák,mintha már hónapok óta nem aludt volna.
-Stiles?-kérdeztem félénken.
-Daphne galambom,fáj,hogy nem ismersz fel.-mondta.Ez nem Stiles hangja volt.Ez a hang sokkal rekedtebb volt.Olyan mint...
-Ez nem lehet igaz.-suttogtam és elkezdtem hátrálni.Amikor hátrapillantottam megláttam,hogy két oni van ott.
-Még is mit akarsz tőlem?-kérdeztem.A sírás kerülgetett.
-Édesem.-mondta és közelebb lépett hozzám.Alig egy méter volt köztünk.A kezével megragadta a karomat és közelebb húzott magához.-Csak azért jöttem,hogy magammal vigyelek.-suttogta a fülembe.-És,hogy bosszút áljak a barátaidon.-fejezte be.
-Mit akarsz tőlem?
-Majd később megtudod.És bocsáss meg,Galambom.-mondta és hátrébb lépett.Ekkor minden fényt elnyelt a sötétség és onnantól már nem emlékszem semmire.

Sziasztok!!
Igen,mint láthatjátok ez egy void Stiles-os ff:))
Remélem,h el fogja nyerni a tetszéseteket:))