Kicsim!

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mit akarok neked leírni, hiszen annyi minden van, amit el szeretnék neked mondani; talán az lenne a legjobb, ha legelőször bocsánatot kérnék tőled.

Sajnálom, hogy nem tudtam magam tartani az ígéreteimhez. Megígértem neked, hogy mindig melletted leszek, hogy örökké a támaszod leszek, én mégis elhagytalak. Igaz, ettől még beszélhetsz hozzám csak nem valószínű, hogy fogok neked válaszolni, de azért én próbálkozni fogok, ebben biztos lehetsz.

Tudom, hogy egy másik ígéretet is megszegtem, amikor nem szóltam nektek arról mi történik, viszont nem tudtam hogyan is tehettem volna meg. Azt hiszem túl későn vettem észre a bajt és ezen már nem segített volna semmi. Természetesen lehetséges, hogy nem így van, én mégsem éreztem úgy, hogy megérné erőlködni. Azzal is tisztában vagyok, hogy te mennyire féltettél engem ettől, ismerted minden kis apró titkomat, tudtad hány hasonló kísérletem és annál is több ehhez fűződő gondolatom volt és őszintén szólva igen hálátlannak érzem magam, amiért ezek ellenére sem mertem hozzátok fordulni.

Szeretném, ha azt azért tudnád, hogy mindennél őszintébben szeretlek mind a kettőtöket. Te és Jaemin segítettetek abban, hogy tovább maradjak, mint akartam volna eredetileg. A veletek eltöltött évek csodálatosak voltak, mintha csak egy álomvilágba csöppentem volna, olyan ajándék volt, amit meg sem érdemeltem igazán. Önzőségnek tűnhet, hogy ennek ellenére én mégis azt fogom tenni – vagyis amikor már olvasod, tettem – amit, viszont el kell hinned nekem azt, hogy ha önző lettem volna, mellettetek maradok.

Eszméletlen pofátlanság lenne tőlem, ha olyasmit kérnék tőled, hogy tett túl magad rajtam és nem is kérek ilyesmét. Arra szeretnélek kérni, hogy ne a gyásznak szenteld magad teljesen. Hagyj időt arra, hogy feldolgozd, de nem feledkezhetsz meg mind arról, ami még mindig ott van neked azért, mert én fizikálisan nem lehetek ott. Jaemin továbbra is melletted áll, vigyázni fog rád bármi áron. Nem bánom, ha megfeledkeztek rólam és ketten fogtok élni egy boldog életet, sőt a szívem mélyén pontosan erre vágyom. Szeretitek egymást, nem engedheted őt el, Renjun. Kapaszkodj belé, húzd fel őt is a mélyből. Jaemin nem annyira érzelmes, nem fogja kimutatni, de mind a ketten tudjuk, hogy előtte is egy nehéz út áll. Figyelni fog rád, gondoskodni fog rólad, neked pedig engedned kell ezt neki, hiszen számára ez az út vezet a gyógyuláshoz.

Szeretlek, Renjun, teljes szívemmel és soha nem lehetek elég hálás neked azért, amiért akkor dobtad nekem a mentőkötelet, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Ígérem, ha lehetőségem lesz rá, onnan is vigyázni fogok rátok, ahová ez után kerülök. Ha esetleg nagyon hiányoznék, csak gondolj a mosolyomra; tudom, hogy nagyon szereted még mindig amikor rád mosolygok.

Jeno