- Miféle apa az ilyen? - Tony nevében is felháborodva, Peter alig tudta visszafogni magát attól, hogy elhagyja Tony elméjét, nemhogy csendben maradjon. Azok az emlékek súlyosan megrázták. Mr. Stark nem lehetett több 10 évesnél, a méretéből ítélve. Szent ég!

- Egy kibaszott szörnyű, - vicsorgott Rhodes, nem törődve vele, hogy vissza kéne fognia magát, az arca haragos volt, amitől úgy tűnt mintha öt évet öregedett volna.

- Egyetértek, nem csoda, hogy Stark olyan elcseszett. - Clint összefont karral próbált nem arra gondolni a gyerekei mit tettek volna olyan helyzetben. Kirázta a hideg.

Hogy lehetett Howard ilyen rideg?

Wanda, Scott és Sam az egyetértés különböző jeleit adták. A Tonyval kapcsolatos előítéleteinek egy részét újra kell majd gondolnia, Wanda tekintete a távolba révedt, ahogy egyetértett Clinttel, de ennek ellenére az ellenségessége nem csökkent iránta. Nyilván sokan részt vettek Stark személyiségének alakulásában, de a legnagyobb hatást egyértelműen az apja tette rá.

Akkor is felelős a családom haláláért.

Steve elgondolkodott, mielőtt beszélt volna.

- Lény. - A Megvilágító szúró pillantást vetett rá. - Mennyi idős volt Stark az utolsó emlékben?

Nem akarom a legrosszabbat feltételezni Howardról, de tudnom kell.

A Lény keresztbe font karral grimaszolt.

- Tony nyolc éves volt.

- NYOLC? - Peter a szája elé kapta a kezét, tudta, hogy Tony fiatal volt, de ez rosszabb volt, mint ahogy gondolta. Bucky felmordult, közben a Soldat (Tél Katona) szeme felvillant.

Howard hagyta, hogy megkínozzák a gyerekét? Nos, örülök, hogy párszor képen ütöttem, egyetértesz Bucky? Vagy még mindig ki vagy akadva a barátod megölése miatt?

- Szóval, ha jól értem, - mondta feszülten Bucky, a szemei smaragdzölden csillogtak, míg Hulk a Lény mágiája ellen harcolt. - nyolc éves volt, mikor a karjai kificamodtak, a csuklója eltört, a lábujjai kificamodtak, az orra eltört, megrepedtek a bordái és a lába eltört, míg rabságban volt és megláncolták. Ráadásul hallgatnia kellett, ahogy az apja folyton elutasítja, hogy megmenti, közben gúnyolódtak rajta a reakciója miatt.

- Azt hiszem, - lehelte Vízió. Bár igyekezett, nem tudta rávenni magát, hogy ne keljen Howard Stark védelmére. - Howard Stark azért nem fizette meg a váltságdíjat, hogy elkerülje az elrablás ismétlődését.

A zöld szín fokozatosan elhalványult Hulk szemében, ahogy Bruce magában elmagyarázta Vízió logikáját Hulknak.

BÁDOGEMBER MEGSÉRÜLT! BÁDOGEMBER APJA NEM TETT SEMMIT! BÁDOGEMBER APJA GONOSZ!

Natasha bólintott, amikor Vízió elmondta a véleményét, de szándékosan érzelemmentes arccal nézett. Ellökte magától a szimpátia legkisebb megnyilvánulását is, a vörös szoba képzése megtanította könnyen elnyomni az érzéseit.

Ő a barátod - a barátod volt, rendben van, ha együtt érzel vele. Mi is hasonlóan szenvedtünk. A maga részéről Natalia vitatkozott, de az Özvegy az elméjében elhallgattatta. Natalia túlélte az Özvegy programozást és Clintnek hála átállt a SHIELD-hez. Úgymond, Clint megpuhította. Rájött, hogy a vörös szoba nem tudta kegyetlenné tenni azt a gyengédséget ami korábban a része volt. De Natalia még mindig eltaszította magától ezt az érzést, hogy védje magát.

Úgy tűnik a Stark családot az érzelmi székrekedés jellemzi. Starknak óvatosnak kell majd lennie a saját gyerekeivel.

- Tudom, haver, - sóhajtott Sam. - de most tényleg behúznék neki egyet.

- Én is. - értett egyet Bucky. Steve egy nagyon éles, mégis óvatos pillantást vetett rá, nem volt benne biztos, hogy a barátja vagy a Katona beszélt.

- Mindenek Atyja hasonlóan viselkedett, de tudta, hogy Loki és én olyan korban vagyunk és olyan tapasztalatokkal rendelkezünk, hogy bármilyen helyzetből ki tudjuk verekedni magunkat. - sóhajtott fel Thor, miközben ujjai között forgatta a Mjölnirt. - Nem sokat tudok erről a Stark Howardról, de ridegnek és érzéketlennek tűnik a fia szenvedésével szemben. - Thor odasétált Stevehez és Buckyhoz és egy apró mosollyal vállon veregette őket, majd a többiekhez fordult. - Ne ítéljetek elhamarkodottan, talán a jövőben jóváteszi a dolgokat a bajtársatok, Steven barátom és Tél Katonája.

Erre senki sem válaszolt, így a Megvilágító ezt célzásnak vette, hogy megváltoztassa az emléket.

***

- Aú. - Tony próbálta magát felnyomni az ágyról, de összerezzent a testét átjáró fájdalomtól. Mind felszisszentek a csuklóját és lábait bevonó gipsz és a sötét lila és kék zúzódás láttán ami az orrán és a szemén, ami szöges ellentétben állt sápadt arcával.

- Már láttunk egy emléket, ahol így nézett ki, emlékeztek? - emlékeztette magát és a többieket Natasha, ez kizökkentette őket a sokkból, amit Tony látványa okozott emlékeztetve őket arra, hogy igaza van.

- Úrfi, türelmesebbnek kell lennie, - emlékeztette lágyan Jarvis, amikor belépett a szobába egy tolószéket tolva, a nyomában Anaval és Mariaval. - visszahoztuk a tolószéket, amit Mr. Stark felújított önnek mielőtt elment. Mr. Stane gyors felépülést kívánt önnek és sajnálatát küldi, amiért nem lehet itt, hogy segítse a gyógyulását.

Jarvis mindennek tűnt, csak épp sajnálkozónak nem amiért Mr. Stane nem lehet jelen, Rhodes és Vízió egymásra mosolygott.

- Úgy néz ki az eredeti Jarvis sem bírta őt, igaz? - bökte oldalba Rhodes Víziót, aki visszamosolygott rá, emlékezve a korábban érzett ellenszenvére Mr Stane iránt, ami aztán gyűlöletbe fordult át az Afganisztánban történtek után.

- Tesoro, hazajöhetsz ma. - motyogta Maria miközben óvatosan átölelte a fiát, vigyázva a bordáira. Tony elpirult.

- Madre, csak pár napig voltam itt. - motyogta rámosolyogva, majd zavarodott fintorral a székre nézett. - Hogy üljek bele ebbe az izébe?

- Jarvis, segítene kérem?

- Sajnálom uram, ez fájni fog.

- Hogy ér... - Tony felkiáltott, ahogy Maria és Jarvis gyorsan, de óvatosan átemelték a székbe. - Ez volt az évszázad hazugsága Jarvis. - nyögött fel Tony a bordáit dörzsölgetve, ahogy éles fájdalom hasított a területbe.

- Előbb vagy utóbb meg kellett tennünk, a megrepedt bordák körülbelül három hét alatt gyógyulnak meg, nem maradhatott addig ágyban. Tudom, hogy ezt szerette volna tenni, de attól csak rosszabb lenne. Ez a sérülés átmeneti lesz a többihez képest.

- És mi lesz a többivel?

- A csuklói körülbelül 8 hét alatt, a kificamodott válla maximum 12 hét alatt rendbe jön, a lába pedig 6 hónap alatt gyógyul meg rendesen - Tony felnyögött, - de a lábujjai pár hét alatt rendbe jönnek.

- Tudjuk mennyire utálod a kórházakat, matok sheli, ezért gondoltuk kevésbé lenne stresszes, ha hazahoznánk lábadozni.

- Az dokik nem... - Tony elhallgatott, ahogy észrevette, hogy Maria sötétbarna szemei pajkosan megcsillannak, annyira hasonlított felnőtt Tonyra, hogy a Bosszúállók közül sokan megdöbbentek.

- Nem volt kedvükre, de a pénz képes mindenki véleményét megváltoztatni.

- Miss Maria! - csattant fel Jarvis. - Azt mondta az orvosok engedték ki az úrfit.

- Bízom benne, hogy ön jobban gondját viseli a fiamnak. - felelte Maria makacsul, - Mellesleg az eset óta nem hagyta el Tony oldalát és kezd szaga lenni.

- Én nem...

- Sajnálom Edwin. - vonta meg Ana a vállát sajnálkozva, - Ebben egyet kell értenem Mariaval.

Jarvis megbotránkozva, leesett állal fordult Anahoz, megdöbbentette az árulás. Tony a bordáit fogva nevetésben tört ki, megdörzsölte őket, hogy elűzze az irritáló érzést, amit a nevetés okozott, de így a karjába hasított fájdalom.

Ó persze, vállak és csuklók is, nagyszerű.

- Az arcod J, látnod kellett volna! - homlok ráncolva egy csendes „Jaj" hagyta el a száját, majd hangosabban folytatta, látva az arcukat. - Kösz, hogy hazavisztek ma, halálra unnám magam, ha tovább kéne maradnom.

***

- Tesoro, - kopogott Maria Tony ideiglenes földszinti szobájának ajtaján, mielőtt belépett két furcsa kinézetű mechanikus szerkezettel, amit nagyrészt eltakart a keze. A szoba krémszínűre volt festve, a padlója drága fa burkolatú, de egyértelmű volt, hogy valaki keményen dolgozott azért, hogy néhány hazafias témát vigyen bele, mint amilyet azelőtt Tony szobájában láttak; ugyanaz az Amerika Kapitány poszter lógott az ágy fölötti falon és egy játék is volt az ágy mellett, amelyen Tony ült. Láttak pár képregényt is, amik Jarvis lábánál hevertek, de a komornyik mélyen aludt, fejét az egyik kezén nyugtatva, ami az éjjeliszekrényen pihent. Az asztal másik felén világító arany és bézs színű lámpa meleg és hangulatos fénnyel világította meg a szobát, a legtöbb Bosszúálló most ébredt rá mennyire hiányzott nekik ez a hangulat. Tony szeme vidáman felcsillant, ahogy Mariara mosolygott.

- Nem hiszem, hogy az Amerika Tudománya másolatom egyetértene vele. - Maria elmosolyodott, ahogy a többiek is.

- Nem, szerintem tetszik neki. - áthaladva a szobán, lerúgta magáról a magassarkúját, ahogy leült az ágyra.

- Mi az? - Tony a kezében lévő mechanikus szerkezet felé biccentett, letette mellé, hogy közelebbről szemügyre vehesse. A bosszúállók közelebb léptek, hogy lássák a két sima fémből készült mechanikus ovált, amelyeknek a közepén világító vörös kör volt és mindkét végén két kis acélcsipesz állt ki a lyukakból.

- Nagyon hasonlít arra a gépre, amit a lábaidra csinált. - mondta Steve, ahogy Rhodes lábaira pillantott, bűntudat hasított belé ahogy rádöbbent, hogy Tony ezeknek a terveit tanulmányozhatta, amiket Howard csinált nem sokkal a polgárháború után.

Ez biztos nagyon fájhatott neki.

- A laborban találtam őket, Howard úgy készítette, hogy tökéletesen illeszkedjenek a vállízületeidre. Az elején fájdalmas lesz, de ezzel képes leszel mozgatni a karjaidat és gyorsabban gyógyulsz tőle.

- Nem lesz baj, rosszabbon is keresztülmentem már. - felismerve az igazságot a kijelentésben Maria és a bosszúállók összerezzentek. - Hogy viseljem őket?

- Minden nap ás éjjel viselned kell a ruhád alatt. Nem érintkezhetnek vízzel. - levette róla a felsőt, mielőtt rátette a fém köröket. Aggodalmasan nézett a fiára, nyelt egyet, ahogy lenyomta a világító vörös gombot a szerkezet közepén, két vékony fémkar tűnt elő mindkét végén, kettő a mellkasára fonódott, a másik kettő Tony karjára.

- Antonio, stai bene? (jól vagy?)

- Megleszek. - válaszolt összeszorított fogakkal, egy izom megrándult az állkapcsában. - Tedd fel a másikat is!

Maria kétes pillantást vetett rá, ahogy a másikat is a helyére tette. Ezúttal becsukta a szemét és elfintorodott.

- Jól vagyok.

- Ha túlságosan kényelmetlenek vedd le őket, Howard meg fogja érteni. - Tony elfojtott egy horkantást. Maria arcon puszilta és lecsúszott az ágyról. Kivette a könyvet Jarvis kezéből és letette az asztalra.

- Edwin, ébredjen! - vigyorodott el, miközben megrázta a férfi kezét.

- Oh! Mrs. Maria, elnézést, csak pihentettem a szemem. - nagyot ásítva, Jarvis kinyújtotta a karját, mint egy macska ami épp most ébredt fel.

- Pihennie kell Edwin. Jöjjön, Tony már alszik - Tony értette az utalást, behunyta a szemét és a párnára hajtotta a fejét, mielőtt Jarvis ránézett. - A szomszéd szobában alszik Anaval, ha Tonynak szüksége lesz magára tudja, hogy a közelben van.

Jarvis kicsit nyugodtabban bólintott és gyengéden lejjebb csúsztatta Tonyt, hogy kényelmesebben feküdhessen, majd elsimította a takarót.

- Szép álmokat, úrfi.

Maria visszafordult, Tony kinyitotta a szemét és rákacsintott, amikor Jarvis elment.

- Buona note Antonio. (jó éjt) - előrehajolva leoltotta a villanyt és eltűnt a sötétben.

***

- Ne tegye ezt többé, uram. Majdnem a szívrohamot hozta rám. - szidta le Jarvis a tolószékben ülő Tonyt, aggódó, de szigorú kifejezéssel az arcán.

- De el kell ismerned, hogy ezek a trükkök klasszak. - Tony hamis mosolya eltűnt, miközben lejjebb csúszott a székben. - Úgy unatkozom, J. A többi gyerek az én koromban a szabadban van ilyenkor, fára mászik, a barátaival játszik, de én az év felében itt ragadtam a házban, hogy a paparazzik ne jöjjenek rá mi történt - végignézett magán. - és ti vagytok az egyetlen barátaim.

Ana és Jarvis egy kínos pillantást vetettek egymásra.

- Megtisztelő. - Ana elmosolyodott, közben leguggolt, hogy egy szintben legyenek. - Miért nem megyünk ki a kertbe, Tony? Edwin kihozhatná a kedvenc könyveit.

- Kitalált történetek? - kérdezte Tony izgatottabban a vele egykorú gyerekekhez képest. - Klassz, ezelőtt még nem olvastam olyan könyvet.

Jarvis és Ana döbbenten mozdulatlanná dermedt.

- Hogy érti ezt, úrfi? Hiszen megvannak magának azok az Amerika Kapitány képregények, amiket olvasni szoktam önnek.

- Apa azért engedi, mert azok tényeken alapulnak. - folytatta Tony, miközben Ana és Jarvis savanyú képet vágott, Jarvis úgy nézett ki mintha citromba harapott volna. - Azt szokta mondani a kitaláció haszonta...

- Haszontalan? A képzelet fontos, Tony, egyáltalán nem értek egyet azzal, amit Mr. Stark... - Jarvis elhallgatott, ahogy Ana egy figyelmeztető pillantást vetett rá. - Egy perc múlva itt vagyok, úrfi.

- Jarvis mérges rám? - Jarvis után nézve, aki eltűnt szem elől, Tony láthatóan feldúlt lett.

- Ne aggódj, nem rád mérges. Gyere, menjünk ki!

***

Ana keresztbe tett lábbal ült, a Stark kert fényes, egészséges füvében, egyik kezével végigsimított rajta, a másikkal tétlenül válogatott a tálban lévő szamóca és a szőlőszemek közül és a szájába dobta őket, a szemei végig Jarvison voltak, aki vele szemben ült. Ő volt az egyetlen, aki a piros-kék piknikező takarón ült, a balján egy halom könyvvel és a jobbján egy teáskannával, ami mellett két csésze is volt. Natasha és Bucky is észrevette, hogy mindketten enyhén Tony előtt ültek, mint védenék attól, aki csak belép a kertjükbe. Tony, a Jarvis ölében fekvő Narnia szépen kidolgozott, vastag aranyszegélyes borítójára szegezte a tekintetét, a kifejezés az arcán arra a lelkesedésre emlékeztette Buckyt, amit felnőtt Tony arcán is látott, amikor végre megtalálta a megoldást egy komplex problémára.

- Talán igazad van ezzel a képzelet dologgal kapcsolatban J. - folytatta Tony, ahogy Jarvis megengedte magának, hogy egy kissé elégedett kifejezés üljön az arcára. - Egész világok vannak itt, mint az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényben, eddig az a kedvencem.

Ana felhúzott szemöldökkel fordult Jarvis felé.

- Ki a kedvenc szereplőd Edwin?

- Azért kérdezed, mert tudod milyen nehéz választanom, igaz? - Jarvis szeme felcsillant, miközben kedvesen a feleségére mosolygott, aki rákacsintott.

- Igen. - szemtelenül, néhány szőlőt a szájába dobott, majd Tonynak is adott párat.

- Aslan. - bólintott Jarvis pár perc gondolkodás után.

- Azért, mert egy beszélő oroszlán, ugye? - vigyorgott Tony. - El kell ismernem, szerintem emiatt király.

- Nem, úrfi. - Jarvis megvizsgálta a CS Lewis könyv borítóját, ahogy a hangja fürkészőre váltott. - Azért, mert feláldozza magát, hogy megmentse Edmundot a boszorkánytól. Ez nagy szeretetről és lojalitásról árulkodik egy ember iránt, akiről úgy gondolta érdemes megmenteni. És mert Aslan Jézust szimbolizálja és a szerepét a Bibliában, ő az emberiség megváltója, a hibáink ellenére. Csodálom CS Lewist amiért ilyen jól beleszőtte a történetbe.

- Edwin, megint sikerült lenyűgöznöd az érveléseddel. - Jarvis elpirult, amit próbált tea ivással elrejteni. - Én neked Tony?

- Tudom, hogy furcsának fogjátok gondolni, de én Edmundot kedvelem. - Stevenek az ajkába kellett harapnia, hogy visszafojtsa a csípős megjegyzését arról mennyire hasonlít Tony Edmundra. - Vannak hibái és a boszorkány először félrevezeti, de végül ráébred, hogy hibázott és a jófiúk oldalán harcol. Személy szerint jobban szeretem az olyan hősöket, akik hibáznak és tanulnak belőle és nincsenek olyan tökéletesen ábrázolva, mint Susan, Peter és Lucy. Peter főleg, mármint képzeld el, hogy olyan magasra rakod a mércét, mint ő...

Tony összeszorította a száját. Nem kellett elképzelnie milyen volt felnőni egy ilyen tökéletes ember mellett.

- Ez az egyik ok, amiért felnézek Mr. Starkra, mert ő is csak egy ember. - Peter habozott, nem volt biztos benne hogy ez a megfelelő szó rá. Felemelte a kezét, mintha csak azt mondta volna „nem sértésnek szántam" amikor észrevette, hogy mindenki őt figyeli. - Ti olyan érinthetetlennek tűntök és a nyilvánosság számára ismeretlennek, élő legendák vagytok. - Peter Steve és Bucky felé intett. - Szuper kémek. - Natasha és Clint felé mutatott. - Félistenek. - ezúttal Thor felé biccentett. - De Mr. Stark legtöbb hibáját látja a világ és bekerült a Bosszúállók közé, pedig az egyetlen „szuper" dolog benne, az elméje.

- Tony fiam. - Ana, Jarvis és Tony Obadiah felé fordultak, aki hozzájuk sétált. - Sajnálom, csak egy kis ideig maradhatok, de látnom kellett hogy vagy, úgy aggódtam érted. - Obadiah lehajolt Tony széke mellé és egyik kezével óvatosan megfogta a nyakát, Natasha, Peter és Bucky észrevette, hogy Jarvis szeme összeszűkül, ahogy a kopasz emberre nézett, de Tony és a többiek nem látták.

- Jól vagyok Obie. - Obadiah arca felragyogott.

- Ez a beszéd! - megpaskolta Tony jó lábát, mielőtt felegyenesedett, majd Jarvis és Ana felé fordult. - Látom Ana és Jarvis egész nap jól elszórakoztat, mit olvastok?

- Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. - Jarvis Obadiahra mosolygott, de a mosoly nem ért el a szeméig. - épp a kedvenc karaktereinket beszéltük meg, az enyém Aslan, nemcsak a rejtett szimbolizmusa miatt, hanem mert megmentette Edmundot és széttépte a boszorkányt, mert bántani akarta a fiút. Azt hiszem mindannyian szeretnénk egy hasonló barátot, nem igaz?

- Valóban, de a boszorkány ostoba volt, hogy akkor próbálkozott, amikor az oroszlán még életben volt. Okosabb lett volna, ha megvárja, hogy az oroszlán kikerüljön a képből. Vagy talán meg kellett volna mérgeznie a fiút, amint találkoztak. Végül is a prófécia nem teljesedett volna be Edmund nélkül. Igaz? A gonoszok túl sok vagy túl kevés türelemmel és arroganciával nem mennek semmire ezekben a történetekben. - Obadiah elmosolyodott, mint egy cápa. - Hol tartjátok a jó borokat? Néhány perc múlva indulok és kiszáradtam.

- Erre jöjjön Mr. Stane! - Ana felállt és bekísérte Obadiaht a konyhába.

- Egy tanulságot jegyezzen meg ebből a CS Lewis könyvből - Tony Jarvishoz fordult, aki Obadiaht és Anat figyelte, akik elkészítették az italt. - egyesek megjelenése félrevezető lehet, uram.

- Mint a boszorkányé?

- Pontosan, uram. A gonosz emberekről nem mindig lehet megállapítani, hogy gonoszak, de úgy nőnek, mint gaz a virágok körül amikor találnak egy jó embert, akit félrevezethetnek. Ne hagyja, hogy félrevezessék!