Amikor Peter felébredt a levegőben lógott, a plafonba és a padlóba épített láncok kifeszítve tartották a kezeit és a lábait. Őszintén, a szoba amiben volt úgy nézett ki mintha minden színt kiszívtak volna belőle, csak a bal oldali falon levő keskeny, téglalap alakú ablak világította be. A viharos ég alig látszott, az ablak alját fű szegélyezte és a szemerkélő eső megcsapta az arca bal oldalát. Körülnézve ismerős, de fiatal, sebes kezeket látott, Mr. Stark kezeit, döbbent rá Peter. Olyan volt, mintha ő lenne Mr. Stark. De mit keresett leláncolva egy pincében? Peter érezte, hogy Tony megrázza magát miközben egy kis fémasztalra mered, amit ha nem lett volna kikötve elért volna. Egy hatalmas kalapács, bilincsek és különböző fenyítő eszközök voltak rajta. Ez egyáltalán nem festett jól. Ez a jelenet kezdett egyre jobban hasonlítani egy szörnyű horrorfilmre. Mr. Stark rövid, pufi végtagjait látva Peter arra gyanakodott, hogy még csak gyerek. Peternek csak rövid ideje jutott gondolkodni mielőtt az ajtó nyikorogva kinyílt. Akárcsak egy filmben, mennydörgés hangja hallatszott és három megtermett feketébe öltözött férfi lépett a szobába. Két ember fogta közre a vezért, mindketten izmosak voltak, az Izomagynak, aki a bal oldalon állt nagyon halvány, kék szemei voltak, amikből hiányzott a melegség. Végignézett Tonyn. Te leszel Izomagy egy. Döntötte el Tony. A vezető, a legkisebb és legrondább pasas egy fejjel alacsonyabb volt, mint a mellette állók és vékonyabb is. A szemei viszont démonian sötétek voltak akárcsak Izomagy kettőnek. A vezető kissé előrébb állt ezzel is kiemelve fontosságát.

- Hé, Izomagyak vezére! Igen, te. Nem ez az első rodeóm. Bármit is akarsz tőlem vagy az apámtól, megszívtad. Nem adunk neked semmit. - annak ellenére, hogy Peter csodálta Mr. Starkot amikor a szavak elhagyták a száját tudta, hogy abban a pillanatban ez nem volt valami bölcs dolog. A rosszindulatú, szórakozott mosolyból, ami megjelent a vezér arcán rögtön tudta, hogy valami különösen rossz dolog fog bekövetkezni.

- Pimasz kis rohadék vagy, ugye? Tudod, később sokat fogsz átkozódni. - nem tudta pontosan honnan származhat, de a vezető orosz vagy német származásúnak tűnt, az éles akcentusból ítélve. Peter tudta, hogy ezt Tony is felismerte. Ezúttal Tony hallgatott, de összeszűkült szemmel nézett rájuk.

- Hívd fel! - parancsolt rá Izomagy kettőre. A vezető bal oldalán álló Izomagy előhúzott egy mobilt a zsebéből és tárcsázott, kihangosította a hívást és átadta a vezérnek.

- Ki az és hogyan szerezte meg ezt a számot? - Peter érezte, hogy Tony reménye feltámad Howard hangját hallva.

Apa kivisz innen.

- Apa, - kiáltott a telefonba Tony bocsánatkérően. - Nagyon sajnálom, hogy megint elkaptak, de - Peter érezte, hogy Tony körbenéz a szobában. - sötét szoba 10x15-ös, a föld alatt van. Kösz Izomagyak, tudjátok hogyan kell elrabolni egy gyereket stílusosan.

Peter Tonyval együtt mosolygott, Howardnak egyszerű lehetett most, hogy Tony részletes leírást adott neki a szobáról és az emberrablókról. Idegesítő volt, Tony mennyire lenyugodott és elcsendesedett, a vezér a homlokát ráncolva folytatta:

- 14 órát kapsz, az ára 150 millió dollár. Egy óra elteltével mindig eltörjük egy csontját. Ha továbbra is ellenállsz valami rosszabb fog vele történni. Ha lejárt az idő és nem fizetsz, megöljük. Ha nem veszed fel a telefont, meghal.

- Tudnia kell, hogy a Stark Industries nem folytat váltságdíjjal kapcsolatos politikát. - lenyelve Tony és a saját félelmét, Peter csak azt akarta, hogy Howard befogja végre.

- Kezdjünk is neki! - a vezető hangja szadistákra jellemző módon boldog lett a gyermekkínzás gondolatára. Ezúttal Peter tényleg azt kívánta bárcsak néhány órára fellógathatná ezt az embert a mennyezetre a lábujjainál fogva, ami biztosan letörölné azt az undorító vigyort az arcáról. A vezér intett a mellette állóknak, akik Tony oldalára álltak. Megragadták a karjait és élesen lefelé rántották. Rop. Rop. Mindkét kar kificamodott. Peter meglepetésére Mr. Stark csak egy fájdalmas nyögéssel felelt. Az ízületein végigfutó fantomfájdalom semmi volt ahhoz képest, amit Tony érzett. Egy óra eltelt. A láncok közt fészkelődve, Peter érezte, hogy Tony próbál kényelmesen elhelyezkedni, eredménytelenül. A vezér ismét megkérdezte:

- Már kész vagy fizetni?

- A Stark Industries nem folytat váltásdíj politikát. - ismételte Howard monoton hangon, Peter Tonyval együtt visszatartotta a lélegzetét.

- Jól van. - felelte a vezér rezzenéstelen arccal. - Törjétek el a csuklóit!

Peter mentálisan összerezzent. Ó, Istenem remélem nem lesz ennél rosszabb. Tony mindkét csuklóján csavartak egyet, Peter növekvő rémülettel vette észre, hogy a kezei halványlila színűek lettek és gyorsan sötétedtek. Nem igazán tudta megvizsgálni a sérüléseket, mivel a láncok eltakarták a kilátást. Az idióták aztán szorosabbra állították a bilincseket a csuklóján. Lenyelve a fájdalmas kiáltást, ami a felszínre akart törni, Tony szemei bekönnyesedtek és levegő után kapkodott.

Picsába. Siess és gyere már ide apa!

Kérem siessen Howard Stark.

Eltelt még egy óra, Tony igyekezett nem sírni és sikoltani, ahogy a fájdalom végiglüktetett a kezén. A láncok miatt csak jobban feszültek a kificamodott részek és csuklóinak törött csontjait nyomták.

A Stark férfiak vasból vannak. Nem vagyok bőgőmasina. A Starkok nem sírnak.

A harmadik óra is eltelt, amikor Peternek egyenesen az arcába csapott egy ököl. Nehézzé vált a lélegzés a vértől, ami lefojt az arcán - nem, Mr. Stark arcán. A tömör, fémes folyadék összegyűlt Tony szájában és gyomrában. Peter tudta, hogy az orra nagyon csúnyán eltört, ha az ütés nem is volt elég bizonyíték a fizikai bántalmazásra, a vér már egyértelműen az volt. A negyedik óra is elérkezett, majd el is múlt, közben Tony három kificamodott lábujjal gazdagodott, az emberrablók egymásra néztek, mielőtt a főnök bólintott. Peter a mennyezetre meredt, Tony gyorsan pislogott, három halk roppanást hallott, majd a fájdalom végigfutott a lábán.

Nézd a jó oldalát, a jobb lábad legalább egyben van. A gyengeség elfogadhatatlan. A Starkok nem sírnak. Apa hamarosan ideér.

Érezte ahogy az apró, nedves csíkok lefolynak az arcán, ahogy összegyűjtötte a bátorságát és lenézett csupasz, megbilincselt lábára, a kislábujjától kezdve a középső ujjáig lila és kék foltos volt. Észrevéve az arckifejezését, Izomagy sápadt szeme felcsillant:

- Már nem vagy kemény fiú, igaz? Többet vártam tőled, olyan puhány vagy ahhoz képest, hogy a rideg, hatalmas oroszlán Stark fia vagy. - Tony vért köpött a férfi arcába. - Te kis... - morogta és eltolva a társa kezét, fájdalmasan meghúzta mind a négy bilincset. Felkiáltott, Peter érezte, hogy Tony megpróbálja a végtagjait a bilincsekhez igazítani.

- Folytasd csak a szarságaid, te tiszteletlen kis mocsok. - sziszegte Izomagy kettő, sötét szemei rosszindulatú tűzzel égtek. - Dobd fel a napomat és kezdj sikoltozni! Akkor talán az az érzéketlen rohadék, aki apának hívja magát - a telefonra nézett, amit a főnöke fogott - végre fizetni fog. - Már az ötödik órában jártak, amikor a vezér végül megkérdezte:

- Nem tehetsz kivételt a fiad érdekében? - hitetlenkedett a vezér Tonyra pillantva, majd vissza a telefonra. - Hallod milyen fájdalmai vannak, igaz?

Peter abban a pillanatban egyetértett a vezetővel. Átkozott legyen, bármelyik jó szülő mostanra már kivitte volna onnan a gyerekét.

- Anthony tudja kezelni a fájdalmat. A mostani helyzet sem kivétel. - válaszolt Howard érzelemmentes hangon. Ó, a francba! Fenébe mégis mit fognak most csinálni? Kérem, bírja ki Mr. Stark. A vezér döbbenten eltartotta a fülétől a mobilt és rámeredt.

- Főnök? - Izomagy kettő várakozva nézett a főnökére. A vezér nyelt egyet és ridegen Tonyra nézett.

- Törd el a combcsontját, aztán a bordáit. Nem hiszem, hogy Mr. Stark felfogta mennyire komolyak a szándékaink. - Peter érezte, hogy Tony nyaka megfeszül, miközben tekintete a két megtermett férfi között cikázik. Izomagy egy lecserélte a kezében tartott fogót egy asztalon lévő kalapácsra mielőtt elmosolyodott volna. Tony rémülete összegyűlt Peter gyomrában, ahogy a fickók olyan erővel tartották a jobb lábát, amitől zúzódások kezdtek látszódni rajta. Izomagy egy lecsapott a kalapáccsal a combjára. Az elfogása óta először sikoltott fel, Peter érezte ahogy a vér folyni kezd Tony lábán, nadrágját a bőréhez tapasztva. Hallotta, hogy a két pasas felnevet, de a közelségük ellenére távolinak tűnt a hangjuk. Tony nem tudta rávenni magát, hogy lenézzen, a fájdalom teljesen átjárta. Peter örült a döntésének.

Elítél engem. Miért nem fizet már?

Gyűlöl téged! Nem vagy fontos neki! Dühös Tony hangjának keserű dallama az egész emlék alatt most először jelent meg Peter fejében. Petert meglepte, hogy Dühös Tony csak most szólalt meg, nem pedig előbb.

Várjunk - Egész eddig nem is létezett, ezért nem hallottam. A tény, hogy brutálisan megverték - kínozták - az elrablói és hogy az apja cserben hagyta, elég volt hozzá, hogy Dühös Tony megjelenjen Mr. Stark fejében.

- Jobb lesz, ha fizet Mr. Stark. A fia elvérzik. - Peter látása elhomályosult, ahogy Izomagy egy felhúzta a bokszert a kezére és Tony bordáira ütött, amitől néhány el is törött. A fickók mögött kivágódott a fémajtó, három ügynök lépett a szobába Peggy Carter-Sousa vezetésével és lelőtték a férfiakat, majd Tonyhoz futottak. Peggy grimaszolva megragadta a bilincseket és lazított azokon, amik Tony lábát tartották.

- Lewis ügynök, - Tony felpillantott a Peggy által említettre. Élesen beszívta a levegőt, Peter érezte Tony rémületét ahogy a szóban forgó ügynök nem tűnt többnek egy hosszú és homályos fekete foltnál.

Francba, gyorsan romlik a látásom. El kell mondanom Peggynek.

- Hozza ide a hordágyat a helikopterről! Cartwright finoman húzza ki a lábát a bilincsből, de vigyázzon a lábujjaira! Ha a lába már a padlón van, tegye helyre az ujjait!

- Pegs homályosodik a látásom. - a szavak nehezen hagyták el Tony nyelvét, mintha részeg lett volna, ahogy Peter fejét kábultság és zavartság töltötte meg.

- Lewis mindjárt visszajön. - Peggy hangja gyengéd lett, amikor ránézett. - Sok vért vesztettél aranyom, de rendbe jössz. Teszek róla.

Az ügynök bólintott és Tony ujjait támogatva, kiszabadította a lábát a bilincsből, majd miután letette a földre, a helyére ugrasztotta a csontokat. Tony ereje gyorsan fogyott, a fejét lehorgasztotta és egy rövid időre becsukta a szemét. Peter érezte, hogy a nő gyengéden arcon csapja, miközben felemelte a fejét.

- Hé, Tony. Aranyom maradj ébren a kedvemért! - kissé elsápadt, ahogy ismét végignézett a sérülésein. - Ébren kell maradnod! Meg tudod tenni a kedvemért? - De Peter tudta, hogy Tony látása túl gyorsan sötétedik, fantom fájdalom és kimerültség lett úrrá rajta.

- Sajnálom Peggy néni. - Peter csak Peggy ijedt hangját hallotta.

- TONY! - minden erőfeszítése ellenére elájult.

***

Mikor Natasha felébredt a SHIELD egy régebbi verziójának betegszobájában találta magát, a bal lába teljesen be volt tekerve. Tony megpróbált megmozdulni, Natasha érezte ahogy a fájdalom rögtön visszatért. Mentálisan felszisszent. A fenébe Stark, ne mozogj már! Meglepő módon abba is hagyta és lemondóan meredt a plafonra, unatkozva, egyedül, legalábbis azt hitte.

- Szóval, miért vagy itt? - Tony oldalra fordította a fejét, egy férfival találta szembe magát. Natasha felismerte Nick Fury fiatalabb énjét, aki egy kórházi ágyon feküdt, az egyik szemét kötés borította.

Elmondjam neki? A kalózok talán kedvesek. Tony felpillantott Furyra, a furcsán gyengéd, óvatos tekintetére, amely a maradék szeméből áradt. Natasha lenyűgözve nézett Furyra. Nem csoda, hogy annyira ragaszkodott hozzá, hogy gyógymódot találjanak Starknak. Lehet mégsem csak azért, mert értékes eszköznek tartotta.

- Elraboltak, pénzt akartak, de apám nem adott, innen vannak a háborús sebek. - érezte, hogy Stark szarkasztikusan elmosolyodott, de az orrát ráncolva összerezzent. Remélem gyorsan gyógyul, nehéz lenne nem mozgatni az arcomat. Fury szeme elkerekedett és az arca dühös kifejezést öltött.

- Rohadékok, remélem a pokolban van egy külön hely az ilyen mocskoknak, akik gyerekeket bántanak. - Tony bólintott.

- Mi történt a szemeddel?

- Igazából nem mondhatom el. - a csalódás éles tüskéje szúrt bele Starkba és alapjában véve Natashat szórakoztatta a tény, hogy többet akar tudni Furyról. Hirtelen elmosolyodott. - De azt elmondhatom, hogy a rohadék, aki próbált megölni hanyag munkát végzett.

Megdöbbenve Fury szavain, Natasha érezte, hogy Stark szája tátva maradt, miközben az ajtó kinyílt. Jarvisék és Peggy viharzott be rajta, elmondták mennyire örülnek és megkönnyebbültek, hogy jól van. Viszont azt is látta, hogy ez csak Jarvisékra igaz, Peggy hátramaradt és Tonyra vigyorgott, de nem szólt egy szót sem.

- Úrfi, úgy örülök, hogy visszakaptuk önt...

- Már mindenhol kerestünk, hihetetlenül aggódtunk...

- Majdnem elvesztettünk a helikopteren a vérveszteségtől, de...

- Aztán Howardot felhívták, rögtön értesítette Mrs. Cartert...

- Visszahozták és azonnal felszállították a IV.-re. Uram szüksége lesz...

- Lenyomozta a hívást és utána nézett a földalatti helyeknek, amik 10x15 láb szélesek. Az ember azt hinné gyorsabb...

- Fizikoterápiára, amik segítenek a felépülésben, jómagam és Ana szívesen segítünk.

- hogy tényleg megtalálnak. De Peggynek sikerült. Úgy örülök, hogy megölte őket, máskülönben megtettem volna én magam. Hagyhatott volna legalább egyet, akit megnyomoríthattam volna egy kicsit. - Ana elfintorodott, Jarvis pedig köhögésbe fojtotta a nevetését. Fury kérdő pillantást vetett Tonyra.

- Ó, tényleg. Ana, Jarvis, ő itt... Igazából, nem tudom a neved.

- Hívj Fury ügynöknek.

- Nicholas Fury zaklatod a keresztfiamat? - Peggy megfordult, hogy szembenézzen Furyval, aki kicsit szégyenlősen nézett a nőre. Natasha higgadtan horkantott.

- Csak kíváncsi voltam Carter-Sousa igazgató, általában nincsenek itt kiskorúak. Ez itt érdekesnek tűnt.

- Hmm. - nyilvánvalóan szkeptikusan felhúzta a szemöldökét.

- Ki az apád kölyök? Fontos embernek kell lennie, ha Carter-Sousa igazgató a keresztanyád. - Fury érdeklődve fordította vissza a fejét, hogy Tonyra nézzen. Ügynök, úgyis rájön végül ki vagyok, akkor is ha nem mondok semmit.

- Tony Stark vagyok. Az apám Howard Stark. Ő a komornyikom Jarvis. - Jarvis bólintott Fury felé és egy apró udvarias mosoly jelent meg az arcán, amit Fury viszonzott. - és a felesége Ana, aki szintén a háznál dolgozik. Peggyt már ismered. - mosolyogva Fury kábult tekintetén, Tony engedélyezett magának egy kissé önelégült arckifejezést.

- Wow kölyök, nem ismertelek fel. Jól elintéztek.

Így kell felvidítani az embereket Nicky. - horkantott Tűpárna. Az arca biztosan tükrözte a gondolatait, mert Peggy veszélyesen védelmezővé vált. Felismerve a kifejezést Carter-Sousa igazgató arcán, Fury elbúcsúzott Tonytól, majd kikelt az ágyból és kijelentette, hogy találkoznak még később. Natasha sosem ismerte volna el, hogy ha Peggy vele tette volna ezt, ő is elfutott volna. Pár perccel később Howard és Maria lépett a szobába. Peggy már fél órával az érkezésük előtt eltűnt valami olyasmit motyogva, hogy „önfejű ügynök, szemem löveti magát... úgy kell visszarángatni a seggét az orvoshoz... nem hittem volna, hogy így elmenekül... Ostoba Fury." Natsha felnevetett volna, ha teheti.

Fury tényleg képmutató volt, amikor elmesélte, hogy Tony és Clint ugyanezt tették korábban. Jarvis és Ana is elmentek miután kijelentették, hogy valakinek szemmel kell tartania a cselédeket, szóval ezt a helyzetet nem használhatják ürügykén, hogy hazamehessenek. ( Nem tennék ezt... - ellenkezett Jarvis. Ana felhúzta a szemöldökét, mintha azt kérdezné „Biztos?" Jarvis további tiltakozás nélkül kissé elmosolyodott és elbúcsúzott.) Maria visszafogta magát attól, hogy megölelje Tonyt, megelégedett annyival, hogy adott egy puszit a homlokára és elmondta olaszul, hogy többet ne csináljon ilyesmit.

- Madre, Mi può prendere un caffè per favore? (Mama, hoznál nekem egy kávét, kérlek?) - érezte, hogy Tony szemtelenül rámosolyog, miközben Howard felhúzott szemöldökkel nézett a fiára. Maria elmosolyodott, válaszul a szemét forgatta, majd felkelt a székből.

- Esküszöm, néha olyan rossz akárcsak te Howard. Nem mondhattad volna ezt azelőtt, mielőtt leültem? - arcon csókolta a férjét, kihasználva a pillanatot, hogy odasúgjon neki valamit Tony tudta nélkül. A kísérlet sikertelennek bizonyult, Natasha érezte, hogy Tony kíváncsisága felébred. Ellenben Tonyval, ő tudott szájról olvasni. Tudta, hogy Maria azt mondta: „Tudom, hogy megijesztett Howard, de ne légy hozzá túl durva." Maria ezután gyorsan az ajtóhoz ment és eltűnt mögötte. Csak Howard maradt, bámulva a fiát, Tony összerándult, kissé idegesnek érezte magát, ahogy Natasha is, de persze ezt nem ismerte volna be a többieknek.

- Apa? - Howard megrázta a fejét és a padlóra meredt.

- Rá kellett volna jönnöd, hogy nem Mickey vezeti az autót.

Oh. Tony szégyenében a takaróját nézte. Engem hibáztat.

Honnan kellett volna tudnod, hogy nem Mickey az? Ellenkezett a fejében Dühös Tony, Natasha meglepődött a felháborodástól és keserűségtől, amit a hangjában hallott, aggasztó volt tekintve, hogy egy gyerekről volt szó. Ez a düh és keserűség túlságosan emlékeztette saját magára. Az üvegek el voltak sötétítve és a kocsi is ugyanaz volt, mint mindig. Honnan kellett volna tudnod, hogy a sofőr meg volt kötözve otthon?

Ezt hallva Natasha érezte, hogy Tony dühösen megremeg.

- Mondd, mégis honnan kellett volna tudnom? - sziszegte Tony, szemét az apjára szegezve.

- Zseni vagy Anthony, viselkedj is úgy! Észre kellett volna venned rögtön az apró különbségeket, aztán cselekedni. - vágott vissza Howard védekezve. Eltereli a beszélgetést - tudatosult Natashaban. Bűnösnek érzi magát a történtek miatt és fél. Egyszerűbb mást okolni, mint szembe nézni a hibáiddal. Tony lehunyt szemmel a párnába verte a fejét.

- Nem akarom újrakezdeni ezt a beszélgetést Anthony. - Howard leült az ágy melletti székre, szemeit Tonyn tartotta. - Amint fizikailag rendbe jössz, szeretném visszakapni a laborasszisztensemet.

Tony számára a szavak durvának és ridegnek hangzottak, de Natasha tudta mit jelentenek valójában. Szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen. Aggódtam érted. Több időt akarok veled tölteni a laborban. Natasha sajnálta őt. Egyszerűen miért nem mondta el a fiának?

- Ahhoz nem eléggé, hogy váltságdíjat fizess érte. - köpte a szavakat Dühös Tony, Tűpárna tiltakozása ellenére. Howard hátrahőkölt, mintha megütötték volna, a fájdalmas kifejezést gyorsan felváltotta a szigorú maszk.

- Tudod miért nem fizethettem.

- Normál esetben megértem apa, - Howard arca ellágyult. - de most fájdalmat okoztak. Ezúttal bántottak. Megállíthattad volna, de nem tetted. Majdnem meghaltam. - Natasha szótlanul nézte a jelenetet, bármit válaszolt volna Howard az tönkretette volna a kapcsolatukat. Remélte, hogy rendbe hozza inkább. Howard nyitotta a száját, valószínűleg hogy válaszoljon valamit, de Maria belépett a szobába. Katt. Howard becsukta a száját.

- Az anyáddal hagylak. - Howard fürkészőn nézett Tony fölé, közben egy nagyobb adag morfiumot adott neki. - Emlékezz rá mit mondtam, amikor megcsináltad az első nyomtatott áramkörödet. - gyengéden megpaskolta Tony vállát és elment. Tony visszagondolt Howard nyugtalanító, ismétlődő hangjára.

A Stark férfiak vasból vannak, nem sírunk, törünk meg vagy mutatunk gyengeséget mások előtt. Erősek vagyunk. Minden gyengeséget ki lehet és ki is használnak, de NEM A MIÉNKET, mert nekünk nincs. Nem engedhetjük meg magunknak. Az emberek mind cápák és ha széttéphetnek, megteszik.

Natasha biztos volt benne, ha Howard megismételné, Felnőtt Tony értené mit jelent, de a mostani csak összezavarodott és megbántódott. Színek árasztották el Natasha látását, ahogy a világ újra megváltozott.