A sötétség hirtelen kitisztult és a csapat Howard laborjában találta magát, ami új szerkentyűkkel volt felszerelve és új fegyvertervekkel volt tele. Howard és Tony a laborban voltak. Az előző emlékekben levő tapasztalatok miatt valami nagyon zavarta Buckyt, olyan érzés volt mint egy viszketés amit nem tud megvakarni. Stark vörös szemének képe, ahogy a jogar felé lépett beleégett az agyába. Nem tudta kiverni a fejéből. El kell mondania a többieknek. Bucky ránézett a többiekre és így szólt:

- Lény, le tudnád állítani egy kicsit az emléket? - az emlék egy aranyvillanással megállt.

- Bucky, mi a baj? - Steve zavartan fordult a barátja felé.

- Ez az utolsó emlék elég durva volt, de rájöttem valamire. - mindenki Buckyra nézett, aki hagyta, hogy a katona átvegye az irányítást. A különbség megdöbbentő volt, a testtartása egyenesebb, a szeme rideg lett, minden melegség eltűnt az arcáról, az arckifejezése durvára váltott, Tél támadásra késznek tűnt.

- A Bázison Stark agyával szórakoztál. - Wandat megijesztette Tél éles, rideg hangja. - Akkor is megalkotta volna Ultront, ha nem teszed?

Wanda nem szólt a férfihoz. Az a gyilkos pillantás emlékeztette, mire képes a férfi jelenlegi énje, így a lány, annak ellenére, hogy bízott a saját erejében gondolni sem mert arra, hogy hazudjon.

- Nem. - Bucky hátat fordított neki és Stevehez fordult.

- Oké Rogers, milyen érzés volt amikor a fejedben turkált?

- Buck, miért fontos ez? - kérdezte halkan. Bízott Buckyban, akivel Wanda egyszer egy borzalmas rémálmot láttatott, amiben Tél katonaként szerepelt. Nem szeretett erről beszélni, de tudta, hogy Buckynak jó oka van rá, hogy ezt felhozta. Bucky visszavette az irányítást, a hangja kedves ugyanakkor szigorú volt, ezt a hangot gyakran alkalmazta Stevenél, mikor még fiatalok és normálisak voltak és le akarta beszélni róla, hogy nála kétszer nagyobb emberekkel verekedjen össze.

- Stevei, csak állj mellettem ebben. - a beszélgetés további részében Bucky és a Katona megállapodtak abban, hogy Stark és a csapat érdekében összeolvadnak egy személyiséggé. Persze ez furcsa volt a többieknek, a férfi normálisnak tűnt, de tapintható volt az agresszió is ahogy a Katona szürke szemébe néztek. Apró mosolyt villantva barátja felé, Steve mélyet lélegzett és az arckifejezése szomorúvá vált.

- Sérültnek éreztem magam, mintha az elmém fellázadt volna ellenem, de ezt ti is tudjátok. - felnézett a csapattársaira és barátaira, akik együttérzéssel és megértéssel néztek vissza rá, a legtöbb együttérzést azok tanúsították, akik ugyanúgy megtapasztalták Wanda erejét. - Amikor felébredtem a jégbezártság után, nehéz volt. Mindenki halott volt vagy megváltozott, teljes életet éltek nélkülem. A látomás visszavitt abba az időbe. - köhögött, amikor a hangja megbicsaklott. - és arra emlékeztetett milyen sokat vesztettem.

Wanda döbbenten emlékezett vissza mit mutatott neki.

- Steve annyira sajnálom. - sóhajtott, a hangja tele volt megbánással. Komolyan is gondolta. Steve különösen kedves volt hozzá és támogatta azok után ami történt. - Ha visszacsinálhatnám, megtenném. - Bucky mogorván nézett rá, amikor a Katona átvette a helyét.

- Ez mindenkire vonatkozik? Starkra is? - Őszintén szólva Starkra nem volt igaz. Miért kéne sajnálnom?

- Stark megölte a szüleit, nem kell... - mondta Clint védve a lányt, miközben öntudatlanul közé és Bucky közé állt. Tél felhorkantott a védelmező Clintet látva. Milyen vicces. A védelmére kelt, amikor Rogers nem tette. Látod milyen képmutató voltál Kapitány? Elvártad Starktól, hogy segítsen rajtam és bocsánatot kérjen, de Wandától nem vártad el, hogy bűntudatot mutasson azért, amit tett. Ezért nem teszel most semmit?

- Fogd be! - csattant fel Rhodes. - Ne beszélj bele olyan dolgokba, amiket nem értesz. Bucky folytasd! - Clint döbbenten becsukta a száját. Bucky elfojtotta a Katona mosolyát Clint döbbent arckifejezése láttán, amit Rhodes váltott ki belőle, majd komolya hangon folytatta.

- Most képzeljétek el, hogy Wanda miatt csináltatok egy gyilkos robotot, meg kell küzdenetek a bűntudattal és a sok halállal. A végén kapott tőletek bármilyen támogatást?

- Én elhagytam akkor. - Bruce arckifejezése lehangolt és bűnbánó volt. - Nem tudtam megbirkózni a saját bűntudatommal Johannesburg és Ultron miatt. Egy részem Tonyt hibáztatta, mert az ő ötlete volt Ultron. Egyszer megpróbált felhívni, de öh- nem vettem fel.

- Tony is lelépett. - mondta Rhodes. - Sokovia és Johannesburg segítésére összpontosított, magára vállalta a felelősséget, az egészet. Néhány hónappal később pedig visszavonult. Úgy tudom más nem ajánlotta fel a segítségét. Úgy gondoltam, ha Tony beszélni akar eljön hozzám.

- Nem látjátok ez mennyire igazságtalan? Nekem úgy tűnik, hogy más szabályok vonatkoznak Starkra, mint ránk. - jelentette ki Bucky. Egyedül csak ő és Tél látja ezt?

- Ez nem igaz haver, te nem voltál ott... - ellenkezett Clint.

- Rengeteg együttérzést és támogatást kaptam tőletek amiatt, amit a Hydra tett velem, a két ügy hasonló, sőt az enyém rosszabb. Hálás vagyok amiért olyan megértőek voltatok velem. Viszont nem értem, ti mind együtt éreztetek és biztatok egymásban az Ultronnal történtek után, de egyikőtök sem gondolt arra, hogy Starknak segítsen.

- Nem tudtuk, hogy rá is hatással vo... - tiltakozott Natasha.

- Edzettelek Natalia. Milyen csalódott vagyok, hogy az egyik legjobb diákom nem jött rá. - vicsorgott Tél. A nő emlékezett azokra az időkre, így nem tiltakozott tovább.

- Igaza van. Elvileg a barátai vagyunk, észre kellett volna vennünk. Tony nem viselkedett volna olyan meggondolatlanul, hacsak nincs rá elég indítéka. Miért nem vettem észre? - szidta magát Rhodes, az alakja kísértetiesnek tűnt a laborban. Mindenki elcsendesedett, mélyen magába nézett, volt aki sokkos állapotban.

- Azt hiszem készen állunk Megvilágító. - szólalt meg Thor néhány pillanat múlva, miután végiggondolta amit ezüstkarú bajtársa mondott, egyetértett vele.

***

Nem szeretek átvenni dolgokat.

Felnőtt Tony hangja visszahangzott az üres laborban, a látomás villant egyet, mintha csak egy fényképezőgép vakuja villant volna.

- Mr. Stark? - kérdezte Peter kiakadva.

- Szerintem a Megvilágító különös hangsúlyt fektet erre az emlékre vagy emlékekre. Ezért halljuk tőle ezt a kijelentést. Jelen pillanatban nem hozzánk beszél. - tisztázta a helyzetet Vízió, érzékelve Peter nyugtalanságát. Mindannyian rögtön megfordultak, amikor az ajtó meglepő erővel kivágódott. Ez a Tony ötévesnek tűnt, az apja körül pattogott és kérdésekkel bombázta.

- Hé apa, min dolgozunk ma? Apa csinálhatok egy órát? Tíz dolgot is tudok, amivel jobban működne. - az íróasztalon álló órára mutatott, ami egy téglához hasonlított. - Vagy egy pajzsot? Tudod amilyen Amerika Kapitánynak van, az olyan menő lenne.

- Legalább tudjuk, hogy Tony mindig rajongott a Kapitány pajzsáért. - viccelődött Clint, ahogy nézte az izgalomtól remegő fiatal Tonyt. Könnyű volt elfelejtkezni a Stark iránti utálatról, amikor a gyermek énjével nézett szembe, a felnőtt helyett. Ez a Tony úgy viselkedett mint Cooper, amikor rájött, hogy az apja egy Bosszúálló. (Hű, apa! Hogy tudsz így lőni? Megtanítasz rá? Láttuk a harcot a tv-ben!) Legalábbis míg a Polgárháború véget nem ért, Clint mosolya alábbhagyott. Miután kimentették őket, amint két év után végre meglátta a családját: Laura megütötte, Lila sírt és megölelte, Nathaniel azt sem tudta kicsoda, Cooper pedig rideg közönnyel vagy haraggal viszonyult hozzá. Már 3 hónapja annak, hogy visszatért, de nem sok minden változott. Viszont mind szerették Tony bácsit. Fejét rázva szabadult meg azoktól a sötét és keserű emlékektől, kényszerítette magát, hogy az előtte álló kisebb Tonyra figyeljen. Bruce elmosolyodott ahogy a fiatalabb tudóshaverjára nézett. Hála istennek az évek során nem vesztette el ezt a lelkesedést.

- Ne most Anthony. Egy új eszközt segítesz elkészíteni. - Howard az asztalon lévő tervekre mutatott mielőtt a szoba másik felébe ment a megfelelő szerszámokért.

- Apa ez egy vegyi fegyver. - fiatal Tony hangja tele volt rosszallással, ahogy megragadta a terveket.

- Na és? - szisszent fel Howard gúnyosan. - Nem mondtam mit csinál a Stark Industries? Most hirtelen miért van vele gondod? - annak ellenére, hogy háttal állt a Bosszúállóknak, mind látták hogy feszült és a kezével szorongatja az asztal sarkát. Az agresszív testtartása miatt néhány Bosszúálló Howard és Tony közé állt, pedig tudták hogy nem tehetnek semmit, ha Howard úgy dönt kezet emel a fiára. Aztán Howard lazított a testtartásán és megragadta a vegyszereket, fémeket, szerszámokat és Tony elé tette őket.

- Akár jóváhagyod, akár nem, nekem nem számít. Fegyvereket fogsz gyártani a halálom után is. Obadiah ezt biztosítja. - Wanda szemei elkerekedtek. Stark nem akart fegyvereket gyártani? Howard hangja mélyebb és szomorúbb lett, ahogy az aláírt Amerika Kapitány poszterre nézett, majd a szoba sarkában levő térképre. - Azért teszem ezt, hogy a fiatal amerikai katonák biztonságban legyenek a Stark fegyvereknek köszönhetően és ne kelljen meghalniuk vagy feláldozni magukat feleslegesen. Érted, Anthony?

- Ó, Howard. - motyogta Steve, miközben szomorúan nézett régi barátjára, Bucky is ugyanígy tett. Mind tudták, hogy mindkettejükre gondol. Howard megfordult, hogy szembenézzen a fiával, aki bólintott, szokatlanul szomorúnak és együtt érzőnek tűnt, ahogy átadta az apjának a fémet és a hegesztőpisztolyt. Néhány pillanat múlva visszaadta a forró hegesztőpisztolyt Tony gyanútlan kezébe. Kissé lehangoltak lettek, ahogy az égető fantomfájdalom végigszáguldott a Bosszúállók kezein.

- Dobd el Vasember! - sürgette Thor fiatalabb barátját, de ő nem vette figyelembe a tanácsot, helyette nyugodtan az asztalhoz sétált és letette rá. Vas fantomízét érezték a szájukban, ahogy Tony olyan erősen harapott az ajkára, hogy a vér is kiserkent, ezzel megakadályozva hogy felkiáltson a fájdalomtól.

- Add ide a savat, a melletted lévő kémcsőben van. - Tony óvatosan átadta Howardnak és nézte, ahogy a férfi a fegyver egyik rekeszébe önt egy keveset, majd visszaadta Tony kicsi kezébe. A sav egy része Tony csuklójára fröccsent. Ezúttal nem tudott csendben maradni, de gyorsan elfojtotta a fájdalmas kiáltást, ami fel akart törni a torkából. A Stark férfiak vasból vannak, szedd már össze magad! Gyorsan a mosdóhoz ment, felkapta a törölközőt és fürgén letörölte.

Víz alá kéne tartanom? Az a rendes égéseknél segít. A kémiainál nem. Azt hiszem attól csak rosszabb lenne, ne tedd!

Minden Bosszúálló grimaszolt, ahogy a lüktető fájdalom felkúszott a csuklójukon és látták, hogy Tony bőre felhólyagosodott.

- Anthony!

- I...igen?

- Kérem a fémtartályt, ami az asztalon van. - Tony az asztalhoz lépett és a fegyver közelébe tette a tartályt, miközben nézte Howardot, aki a fémet és csöveket biztosította az eszközre. Elmagyarázta hogyan működik, közben végig a fegyvert nézte elmondta, hogy csak akkor működik, ha az oldalsó kapcsolót elfordítják. Az oldalsó tárcsával pedig szabályozhatják a sav mennyiségét, így a kibocsátott vegyi anyag mennyiségét is. Látták, hogy Tony igyekszik Howard magyarázatára figyelni, de ez elég nehéz volt a kezeiben lüktető fájdalom miatt. A kész munkát csodálva Howard egy intéssel elküldte a fiát. Tony felment a lépcsőn, ügyelve rá, hogy elkerülje Jarvist.

Ahogy az évek tovaszálltak a csapat még több vágást, zúzódást, különböző égési sérüléseket és hegeket vélt felfedezni Tony kezein, ami egyre dühösebbé tette őket. Tony gyakran és elég meggyőzően hazudta Jarvisnak és az anyjának, hogy véletlenül sérült meg, ráadásul ügyetlennek mutatta magát előttük.

- Miért megy mindig le a laborba? - kérdezte Steve összezavarodva, ahogy nézte a tinédzser Tonyt, aki épp átvett valamit Howardtól, ami összetört a tenyerében. Mind érezték a fájdalmat, de a kérdésre összpontosítottak.

- Ez az egyetlen módja annak, hogy tanuljon valamit. - állapította meg Natasha. - Gondolj rá így. Szeret tanulni és elérni egy olyan szintet, ami már kihívást jelent neki. Az egyetlen riválisának az apja számított. Valószínűleg lent lenni a laborban Howarddal kihívást jelent neki. Elviseli a fájdalmat, cserébe tudományt tanulhat Howarddal.

- Így már van értelme. - értett egyet Rhodes, szomorúan figyelve a laborban ülő Tonyt, aki az üvegszilánkokat szedegette a kezéből és a közeli kukába dobta őket.

- Valahová máshová kerülünk. - tájékoztatta őket Vízió, amikor a tornádó elragadta őket, majd hirtelen elült. Végignéztek a nagy márványcsarnokon, a két oszlopon, a boltíven, majd az oszlopok felett észrevették a hatalmas betűket, amik egy fekete szalagon voltak: Howard és Maria Stark emlékére. Fekete szalagok és virágok álltak az asztalokon és a bárnál. Tudták, hogy Tony megjegyezte merre van a bár, így ha az éjszaka túl nehéz lenne vehet magához egy kis bátorítót.

- Hol vagyunk? - gondolkodott el Sam az előcsarnokra bámulva.

- A Maria Stark Alapítvány bálján, ez az első a két héttel ezelőtti szerencsétlen baleset óta, amiben elhunyt. - jegyezte meg Vízió. Rettentő bűntudatot érezve, Bucky a padlót nézte.

- Hol van Stark? - kérdezte Scott. Rhodes szórakozottan felhorkantott.

- Tényleg meg kellett kérdezned? - végigpásztázva a gazdagon díszített előcsarnokot, Scott rögtön kiszúrta Starkot, akit épp egy nagy kupac jól ismert arisztokrata vett körül a csarnok közepén, fojtogató érzés volt.

- Azt hittem jó az ilyen dolgokban. - mondta Wanda meglepődve.

- A szülei épp most haltak meg és ez a bál olyan, mintha minden egyes percben az orra alá dörgölnék. Bocsáss meg neki amiért nincs a legjobb formájában. - vágott vissza Rhodes. Emlékezett erre a napra. Tony kérte, hogy menjen el vele, de az anyja egy családi összejövetelt tartott, ezért nem lehetett ott. Viszont ahogy csak tudta támogatta Tonyt.

- Fejezzétek be és nézzétek Starkot! Van egy olyan érzésem valami rossz fog történni hamarosan. - szidta meg őket Steve Amerika Kapitányos hangon, Rhodes válaszolni akart, de Natasha a szoba másik felébe mutatott. Egy idős jól öltözött nő átnyújtott Tonynak egy pohár pezsgőt, de amikor Tony észrevette elfehéredett, megszorította a poharat, aminek darabjai végül a padlón kötöttek ki. Fájdalom, vágás, égés, horzsolás. (Meddig kell még tartanom apa? Még pár perc...) Tony megrázta a fejét, így visszatérve a jelenbe és Maszk segített neki felmérni a helyzetet, hogy a nő (aki pezsgőtől csöpögött) és a fél helyiség őt bámulja aggodalmasan. Csodás, most azt hiszik őrült vagyok.

- Nagyon sajnálom asszonyom, Madre mindig azt mondta lyukaskezű vagyok. Mondanom sem kell fiatalkoromban közveszélyes voltam. Maradjon itt, hozok pár papírtörlőt, hogy megszáríthassa a ruháját! - a Bosszúállók elkísérték a mosdóba. A gondolatai ellentétben álltak a meggyőző, de hamis, zavart mosollyal az arcán.

Hirtelen visszakerültek Tony elméjébe, a falra vetítve látták a kinti történéseket.

Nem vagyok gyáva. Stark vagyok a fenébe is! Vicsorgott Dühös Tony a másik két társára, akik óvatosan figyelték ahogy eltávolodott tőlük, majd járkálni kezdett a szobában.

Mi a fasz volt ez? - kérdezte Tűpárna Maszktól, aki kinyitotta a száját, majd becsukta, megrázta a fejét és elfordult, csendesen ült az asztalnál.

- Visszaemlékezés volt. - jelentette ki Sam a három Tonyt figyelve megfejthetetlen arckifejezéssel.

Megmondom mi volt az. Egy kurva visszaemlékezés. Dühös Tony mérgesen Tűpárna mellkasára tette a kezét egy kisebb csoport tőr mellé. Azt hittem többé nem hagyjuk, hogy hatással legyen ránk.

Tudom! - kiáltott vissza Tűpárna. - Howard már nincs hatással rám... csak egy pillanatra megfeledkeztem magamról. - erre Maszk megeresztett egy hamis nevetést és fejét elkeseredetten az asztalnak ütötte, miközben Dühös Tony Tűpárna arcát vizsgálta. Jobb lesz ha keresek valami kifogást arra, miért nem szeretek átvenni dolgokat. Tűpárna arca idegessé vált, ahogy a két párjára nézett ötleteket várva.

Mi lenne, ha egyszerűen azt mondanád nem szeretsz átvenni semmit, tökéletesen illene a seggfej maszkhoz, nem? - javasolta Dühös Tony, majd felhorkant, amikor Maszk felállt erre a kijelentésre. Ugh, jó. Ismersz, bajosnak születtem. Maszk gúnyosan meghajolt, leült és önelégülten mosolygott Tűpárnára.

Soha senki nem fog gyanítani semmit.

Megnyugtatóan mosolyogva Tűpárnára, Dühös Tony megveregette a vállát és a szoba másik felébe ment, hogy segítsen Maszknak megalkotni az Anthony Edward Stark fájlt. Halkan tanácskozva Dühös Tony levett egy könyvet az egyik zárt polcról, elmerültek a beszélgetésben, ahogy eldobták, majd újraalkották a fájlt. Tűpárna kissé szomorúan elmosolyodott, ahogy visszatért a nőhöz jó sok papírtörlővel. Senki sem sejtett semmit. Még a Föld legnagyobb hősei sem. A tornádó ismét lecsapott rájuk, a színek fokozatosan sötétedtek, majd teljesen feketére váltottak.