*valós történet alapján*

*angol óra végén*

Én* megnézem az időt a telefonomon*

Én: *háttérképem a nagy Ő*

Padtárs: Hmmmm😏 Ki ez a fiú?

Én: *ilyedve mentegetőzni kezdek* Senki! Senki!

Padtárs: Ahaamm... Fogadjuk, hogy tudom kicsoda!

Én: *remegve* Nem! Nem tudod!

Padtárs: M betűvel kezdődk a neve, igaz?

Én: *lever a víz* Nemtudom.

Padtárs: Molnár ****** a neve, nem?

Én: *boldogan felcsattanok, mert nem az* Hááá!!! Nem!!

Padtárs: Akkor ******* Máté.

Én: *ó hogy az a ...* Nem mondhatod el senkinek!!!!

Padtárs: Jó! Nyugiiii. De amúgy van barátnője.

Én: Tudom... *legbelül haldoklok, pedig eddig is tudtam*

*kimenet óráról*

Én: Ha elmondod valakinek, megöllek! *gonosz nézés*

Padtárs: Nyugiii! Már el is felejtettem. Fojtogatnál igaz? *nevet*

Én: *gonosz kacaj* Szeretnéd, ha csak fojtogatnálak. *gonosz kacaj*

(Ez valóban megtörtént. A padtársam a buszmegállóból ismeri a nagy Ő-met, és mivel elég pletykás, be vagyok szarva. Ők ketten nem szoktak beszélni, de jogosan félek.💔😭)