Taehyung

- Szóval te lennél Yeontan. – guggolt le a földre Byulbae, amikor az udvar egyik részére vonultunk én pedig kiengedtem a tartójából a kutyámat. – Örülök, hogy megismerhetlek. Én Byul vagyok és remélem, nagyon jó barátok leszünk majd. – simogatta meg az állatot nekem pedig mosolyognom kellett a kialakult szituáción, ahogy úgy kezelte a kutyámat, mintha egy ember lenne. A combjára támaszkodva felállt és egy széles mosollyal az arcán nézett rám. Meglepetten pislogtam rá és ügyeltem rá, hogy végig tartsam vele a szemkontaktust és ne jöjjek zavarba másodpercek alatt, attól, hogy mennyire gyönyörű is volt a lány valójában.

- Rendben, akkor most elmondom neked, hogy milyen oktatási opciók közül választhatsz, ugyanis van egy pár verzió. – Byulbae vett egy levegőt, égnek emelte a tekintetét és néhány másodpercig gondolkozott, majd folytatta. – Vannak az alapvető dolgok, amiket általában minden idehozott állatnak megtanítunk. Ezek az etikett részek valamint a szobatisztasági tudnivalók. Ez mondhatni a kis „kezdőszett" – rajzolt ujjaival idézőjeleket a levegőbe. – Ezen kívül, ha van, rá igény tanítunk plusz trükköket, akadálypályára szokatjuk őket és nem is olyan régen elkezdtük a páros oktatást, ami...

- Páros oktatás? – ragadtam ki a mondandója egy részét, míg ő zavarodottan összezárta két ajkát. – Úgy érted, hogy a kutyát és a gazdáját is szobatisztaságra tanítjátok?

Byulbae kuncogva a szája elé kapta a kezét és óvatosan megingatta a fejét, amitől nekem is muszáj volt bazsalyognom.

- Nos, amennyiben a kutya gazdája nem egy pár hónapos kisbaba, ezt az opciót nem szoktuk felhozni. – igazította a füle mögé egy kihulló hajtincsét. – De most, hogy mondod nem is rossz ötlet, majd továbbítom Felixnek. Lényeg, a lényeg. A páros oktatás, annyit tartalmaz, hogy nem csak itt hagyod a kutyát nálunk pár órára, hanem te magad is itt maradsz vele és már alapból te tanítod meg neki lényegében a dolgokat, én pedig csak rásegítek...

Nem kellett ugyan gondolkoznom rajta, hogy melyik opciót akarom választani, mégis úgy tettem, mintha fontólóra venném. Egyből tudtam, hogy ezt akarom. Hogy minden szombaton a kutyámmal tanuljak, ennek a gyönyörű lánynak a társaságában... Te jó ég, nem vagyok normális! Ilyenkor miért nem szólal meg a kisangyal a vállamon, hogy otthon vár a feleségem?

- Mennyi időt venne igénybe a páros oktatás? – érdeklődtem, valóban igazi üzletemberként beszélve.

- Hat héten keresztül minden szombaton, kétszer másfél óra. – mondta a szinte betanult szövegét Byulbae. – De ha problémát jelentene neked, hogy nem tudsz itt lenni minden alkalommal, ezt az időtartamot csökkenthetjük is. Viszont, akkor nem hat hét lenne, hanem tíz.

- Nem, kell! Ez tökéletes így! – ellenkeztem rögvest. – Mikor kezdünk?

Byulbae ismét nevetni kezdett, majd jelezte a kezével, hogy kövessem. Ahogy tovább sétált az udvaron, egy elkerített részhez érkeztünk, amire „kezdőpálya" szöveg volt kifüggesztve. Rajtunk kívül senki nem tartózkodott a kis részen. Csupán zöld füvet, néhány kutyaházat és pár akadályjátékot véltem felfedezni, semmi többet. Byul bezárta a kertikaput és a mellé felfüggesztett tartóból kivett egy mappát, amibe írt valamit.

- A mai órán még nem tanulunk semmilyen trükköt, csupán ismerkedünk egymással. – tette vissza a mappát a helyére és tettem felém pár lépést. – Szeretem megismerni a kutyákat, vagy inkább szeretem, ha nem egy idegenként kezelnek, amikor megkezdődik az oktatás.

- Ah, szóval nem is engem akarsz megismerni? – vontam fel a szemöldökömet és összefontam magam előtt a karomat. – Akkor én most el is mehetek?

- Nem tudom, furán venné ki, ha téged simogatnálak és futkároznék előled, majd nyomnék a szádba kutyakekszet. – vette fel a lány az én testtartásomat is. Muszáj volt újra vigyorognom a kialakult helyzettől. Nem csak csinos, de humora is van, ráadásul az intelligens fajtából. – Nem, nyilván hozzád is akad pár kérdésem, de főként Yeontannal szeretnék összeszokni. Végtére is ő a főszereplő, most nem te.

- Ez fáj. – kaptam a szívemhez játékosan és magamban szitkozódtam egy sort, amiért ennyire lazán, szinte már flörtölni kezdtem egy idegen lánnyal, aki nem a feleségem. Erre köhintettem egy párat és megpróbáltam visszaterelni normál keretek közé a beszélgetésünket. – Szóval...

- Szóval. – bólintott Byulbae. Levágódott a földre, mire Yeontan egyből az ölébe szökellt, aki, a nélkül követett idáig bennünket, hogy kérni kellett volna rá. – Remélem a Gucci farmered nem bánja meg, ha leülsz a fűre. De ha igen van pára a kis sufniban magad mögött. – mutatott ujjával előre, majd elkezdte gyömöszölgetni a kutyámat, aki úgy bújt a lány ölébe, mintha mindig is odatartozott volna. Ugyan engem nem zavart volna, ha baja lesz a farmeremnek, tudtam, hogy Sooah nem nagyon tűrné szó nélkül, így inkább hoztam egy kispárnát és csak utána ültem le a földre Byulbaevel szemben.

- Mióta van meg neked ez a kis tündérbogyó? – fúrta az arcát a Yeontanéba végig a kisállat füle tövét vakargatva.

- Kedd óta. – válaszoltam és szinte elaléltan néztem a párost. Látszólag mindketten szerelembe estek egymással, amit nem csodálok. Valamiért mindkettőjüket meg tudom érteni. – Mióta dolgozol itt?

- Ez ilyen kérdezz-felelek? – kapta fel Byul a fejét meglepetten és bujkáló mosollyal nézett rám. Megvontam a vállaimat és én is féloldalra húztam a számat.

- Ha te is kérdezel tőlem, én is tőled. Ez így igazságos. – adtam szerintem értelmes választ, ezzel ismét kicsalva egy adag kacajt a lányból. – Szóval. Mióta dolgozol itt? – ismételtem el magam.

- Egy éve. – tette Yeontant az ölébe, és a fejét kezdte cirógatni. – És te? Hogyan lett egy ilyen híres üzletembernek kutyája, akit ide kellett hoznia?

- Hosszú sztori. – túrtam a hajamba eltöprengve, hogy hogyan tudnám a lehető legrövidebben összefoglalni a dolgokat. – A nagymamám bejárja az egész világot, így nincs ideje egy kutyával foglalkozni. Yeontant egy állatkísérlettől mentette meg és rám bízta.

- Akkor elég okos kutyának kell lennie. – ráncolta a szemöldökét zavartan Byul. – Az olyan kutyák be vannak egy kicsit tanítva, hogy nyugton maradjanak.

- Igen, azt hiszem. – sóhajtottam kelletlenül rádöbbenve, hogy valószínűleg feleslegesen hoztam el ide a kutyámat. – De tudod a feleségem csak így lesz nyugodt, ha otthon tartok egy háziállatot... - magyaráztam. Byulbae keze megállt Yeontan szőrében és pillanatokra a földre szegezte a tekintetét. Kínosan a számba haraptam, mert rádöbbentem, hogy ezidáig elég flörtölősnek tűnhettem, most meg benyögöm, hogy házas vagyok. Hát valóban nem kelthetek valami jó benyomást, most...

- Ah, értem. – biccentett végül. – A feleséged nem rajong az állatokért ezek szerint, igaz?

- Talán a halakkal el lenne. – hümmögtem átgondolva, hogy Sooah tényleg csak egy akváriumot tűrne meg a házunkban balhé nélkül. Byul kelletlenül elmosolyodott, de kerülte velem a szemkontaktust. – Na, és veled mi van? Jimin és Jungkook szerint sok fiú mászkál körülötted...

- Ó, igen. – bólintott párat és zavarosan felnevetett. – Sok mindenkinek tetszem, bár nem jöttem még rá, hogy miért...

Mert gyönyörű vagy, és percek alatt eléred, hogy bárkinek a gyomra görcsbe ránduljon melletted. – akartam volna mondani, de egy hang se jött ki a torkomon.

- Akkor biztosan van valakid, nem? – erősködtem. Byulbae arca elkomorult és ismét lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen rám néznie. Most már egészen biztosan utálni fog, ha eddig még szimpatikus lettem volna neki. – Ha túl személyes, akkor csak felejtsd el és...

- Hozok a raktárból jutalomfalaltot és felmérem Yeontan képességeit. – tápászkodott fel pillanatok alatt ülő helyzetéből. – Várj itt, két perc és itt vagyok.

És ezzel el is hagyta a kis elkerített részt, engem magamra hagyva a kutyámmal, aki a fenekére ülve bámult az elsétáló lány után. Csalódottan engedtem ki a levegőmet, ahogy utána fordultam és rádöbbentem, hogy a kíváncsiságommal most ismét olyan témába nyúlhattam, amibe nem kellett volna. Ennek ellenére felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mi történhetett, ami miatt ennyire hamar megváltozott a hangulata. Lehet, hogy most még csak idegenek vagyunk, de összebarátkozhatunk még, nem?

Hát, ezt lehet mégsem gondoltam át teljesen...