Taehyung

Be kell, valljam kissé megszeppenve forgolódtam az ismeretlen környéken, ahová behajtottam. Kivételesen nem kértem Chant, hogy ő hozzon el, hisz időnként én magam is szerettem vezetni, a mai nap pedig erre szinte tökéletesen megfelelt. Elég messze esett a házamtól a kutyaiskola címe, de örültem neki, hogy ez idő alatt bejárhatom a várost és kedvenc zenéimet hallgathatom a rádióban. Yeontan is meglepően csendesen tűrte az utat. Egyszer sem adott ki hangot az anyósülésen a hordozójában és, amikor az egyik piroslámpánál megálltam és benéztem hozzá, feltűnt, hogy el is feküdt és kényelembe helyezte magát. Ez megmosolyogtatott, de egyben rossz érzéseket is keltett bennem, ugyanis egy újabb alkalom volt, amikor rádöbbentem, hogy milyen nyugodt kutya is ő. Jungkook és Jimin is állították, hogy teljesen rendben van, nem pisil be, nem viselkedik rosszul és a három nap alatt, amíg náluk volt most, semmit nem rágott meg. Így kicsit lelkiismeretfurdalásom támadt, amiért kénytelen vagyok őt mégis beíratni abba az iskolába, amikor látszólag csak Sooahnak van vele problémája.

Bekanyarodtam a GPS utolsó utasításának megfelelően és egy hatalmas területtel rendelkező épülethez érkeztem, aminek az ajtaja felé ki volt írva az iskola neve. Elégedetten húztam ki a kulcsot az indítóból és nyúltam az anyósülésre, hogy elvegyem a hordozót onnan.

- Gyere, kiskutyám, úgy néz ki becsengettek az első órádra. – gügyögtem Yeontannak a kis ajtón befelé. Ő nem reagált semmit csak lassan kinyitotta szemeit és bambán csapdosott párat.

Lezártam a kocsit és a szememre toltam a napszemüveget. Gyönyörű napos, május eleji idő volt, ami csak még jobbá varázsolta a hangulatomat. Valamiért nagyon jó kedvvel keltem ma fel és éreztem ezt semmi nem ronthatja el.

Megtettem azt a pár lépést, ami a parkolót elválasztotta a bejárattól, majd belöktem a kétszárnyú ajtót és egy kisebb aulaszerűségben találtam magam. Nem volt recepció vagy bármi, mindenhol padokat és falra kiírt elérhetőségeket, okleveleket, valamint kutyás képeket véltem felfedezni. Kissé zavartan fordultam körbe, hogy keressek valakit, aki elvezet, ahhoz a bizonyos lányhoz, aki az oktatója lesz a kutyámnak.

- Segíthetek? – hallottam meg egy párpercnyi béna forgolódás után magam mellől egy mély férfihangot, amitől megugrottam ijedtemben és közben szembe is fordultam vele. A srác egy fél fejjel volt nálam alacsonyabb és széles mosollyal az arcán nézett rám, amitől megkönnyebbültem.

- Szia, ma hoztam a kutyámat tizenegyórára egy bizonyos Do Byulbae nevű hölgyhöz. – feleltem diplomatikusan. A fiú legnagyobb meglepetésemre hangosan nevetni kezdett, amitől összeszaladtak a szemöldökeim. Mi vicceset mondtam?

- Jaj, ne haragudjon, de sosem hallottam még, hogy valaki „hölgynek" hívja Byult. – legyintett abbahagyva a nevetést én pedig kissé kezdtem feszengeni a helyzettől. – Szerintem magának sem kellene, mert nem szereti az ilyen megszólításokat. Csak nyugodtan hívja a nevén, nem fog megsértődni.

- Esetleg megtudnád mutatni hol, találom? – húztam el a számat, majd köhintettem egyet. – És lehetne, hogy tegezel? Nem vagyok én, annyira öreg...

- Igen, sejtettem, de a tartásodból és ruháidból ítélve magas beosztásban lehetsz, szóval nem akartam kockáztatni. – bólogatott, majd a kezében fogott csiptetős mappába pillantott és újra rám. – Ó, egyébként Lee Felix vagyok, mondanám, hogy tulajdonos, de majd csak leendő tulajdonos.

- Kim Taehyung, nagyon örvendek. – hajoltam meg röviden, példámat pedig ő is követte. – A Kim&Kim vállalat alelnöke vagyok. – tettem hozza, ha már ő is elmondta a pozícióját. Felix ismét mosolyogva bólintott és megkért, hogy kövessem hátrább az épületben.

- Erre vannak a raktárak, a másik irányban lesz a mosdó. – mutatott először balra, majd jobbra. – Ha tovább megyünk egyenesen, a belső téren kötünk ki, ahol hidegebb, illetve esős idő alkalmával tartjuk az oktatást vagy az eseményeket. Mivel ma jó idő van, felteszem kint fog kezdődni az óra. Jól sejtem?

- Igazság szerint az asszisztensem beszélt telefonon Byulbae kisasszonnyal, szóval én csak az időpontot és a nevet tudom. – húztam el a számat kínosan. Felix kissé eltátva a száját hümmögött egyet.

- Ez esetben először a „kisasszonyt" kellene megtalálnunk, aki ha jól tudom, éppen kint is van az udvaron és az itteni kutyákon végez kivizsgálást... - töprengett el Felix és újra jelzett a kezével, hogy kövessem.

Pár lépés után elérkeztünk egy újabb kétszárnyú ajtóhoz, amin kilépve egy óriási udvarra értünk, ami már vetekedett egy park méretével. Hirtelen azt sem tudtam hova kapjam a fejemet, annyi mindent akartam nézni egyszerre. Emberek és kutyák rohangáltak akadályokon és játékokon keresztül, ami egyszerűen olyan meseszerűvé varázsolta a helyet, hogy öröm volt nézni.

- Nézd, ott is van az emberünk! – tapsolt elégedetten Felix, majd leengedte a kezét maga mellé és az ujjával az épület oldala felé bökött, ahol egy elkerített rész volt kialakítva, ezek szerint az itteni kutyák számára. – Gyere, menjünk hozzá oda.

Mivel én nem láttam, hogy kiről van szó, csak egy bólintva követtem őt és próbáltam megtalálni a lányt, akiről egyébként azt sem tudtam hogyan nézhet ki. Magas? Alacsony? Vékony? Súlyos? Még a hajaszínét sem sejtettem vagy bármit róla, így teljes mértékben a sötétben tapogatóztam.

Az elkerített résznél, azonban már rájöhettem, hogy ki lehet kizárásos alapon Byulbae, hiszen csupán egy lány és két fiú ácsorgott a bejárat előtt.

- Byul-ah! – szólította meg a lányt Felix, aki háttal állva nekünk a másik két sráccal társalgott ezidáig.

Neve hallatán megpördült a tengelye körül, nekem pedig erősebben kellett kapaszkodnom Yeontan tárolójába, mert éreztem, ahogy a kezem megremeg. Mi történik? Igen, Jungkook és Jimin is említette, hogy Byulbae nem egy átlagos lány, mert elképesztően szép és csinos, de nem sejtettem, hogy ennyire...

Felixtől csak pár centivel lehetett alacsonyabb, valóban csinos testalkatú lány volt. Hosszú fekete haját két fonatba volt rendezve és előre lógott a melle alá. Arca édes volt, de mégis gyönyörű. Mandula szemei, pisze orra és cseresznyeszín ajka mesés kombót varázsoltak. Nem értettem miért kezd liftezni a gyomrom egy ismertelen lány látványától, akit ma látok először. Ki ő, és hogy tudott megbabonázni, anélkül, hogy egyáltalán megszólalt volna?

- Szia, Felix! – emelte meg a jobb kezét intés képpen és ekkor rám vezette a tekintetét. – Ó, biztosan maga Kim alelnök, jól sejtem?

Ahelyett, hogy válaszoltam volna neki, némán bólintottam egyet, mivel konkrétan életképtelenné váltam a lány jelenléte miatt. Byulbae elköszönt a két másik fiútól és közelebb jött hozzánk.

- Nagyon örülök, Do Byulbae vagyok, de ha nincsen kedve kimondani a teljes nevemet, szólítson csak Byulnak. – mosolygott szélesen, amitől, ha lehet még szebb lett. – Én leszek Yeontan oktatója, de mielőtt kezdünk, át kellene beszélnünk a részleteket, hogy pontosan milyen elképzelései is vannak...

- Igen, persze. – tértem vissza a valóságba és megpróbáltam a lehető leglazábban viselkedni. – Egyébként kérlek, tegezz nyugodtan. És szólíts a nevemen. Nem akarom, hogy kellemetlen legyen a pozíciómon való hívás.

- Rendben. – biccentett Byul, majd összeszorította az ajkait és méregetett pár percig. – Akkor elárulod a neved? Csak mert gondolom nem Kim Alelnök az anyakönyvezett neved...

- Te jó ég, elnézést! – kaptam észbe és legszívesebben elástam volna magam a bunkóságom miatt. – Taehyung vagyok. Kim Taehyung.

- Nagyon örvendek, Kim Taehyung. – hajolt meg Byul én meg már, akkor éreztem, hogy óriási bajban vagyok. Pedig ez még csak a kezdet volt.