Taehyung

Elmondani nem lehet mennyire izgatott voltam a nagyi esti látogatása miatt. Komolyan úgy éreztem, mintha nem is egy nagy tiszteletnek örvendő alelnök lennék, hanem újra egy kis tizenéves kamasz, aki minden szarért lelkesedik. Igyekeztem a lehető leghamarabb lerendezni az összes létező papírmunkát, lebonyolítottam egy videókonferenciát kínai és európai partnereinkkel, majd öt óra után szóltam Yejinek, hogy mára végeztem, ha gondolja ő is elmehet hamarabb. Jeleztem Channak, hogy előbb vigyen haza engem, utána, ha a titkárnőm kéri őt is. Azonban Yeji ezt elutasította, mivel nem akarta másnapra hagyni a megmaradt munkáját, így ő még bent maradt.

Ahogy hazaértem, fújtattam egy sort, amiért Sooah még nem volt otthon, de nem akartam nagy feneket keríteni a dolognak, hiszen tisztában voltam vele, hogy ő is dolgozik. Levetettem a szoros öltönyt, amit a munkában szoktam viselni és egy kényelmesebb farmer, plusz pulcsi szettre cseréltem. Sooah rendszeresen megrökönyödik rajta, hogy hogyan tudok így öltözködni alelnök létemre, de mindig elmondom neki, hogy egyrészt ez is gucci, amit viselek. Másrészt, nehogy már az otthonomban is elegánsan kelljen kinéznem. Azért én is ember vagyok az istenért!

A feleségem többször is felhozta már, hogy nem ártana felfogadnunk egy bejárónőt, de én ezt mindig elutasítottam, hiszen feleslegesnek tartottam. Anyám is ugyanezt állította, hogyha már egyszer van egy feleségem, vezesse ő a háztartást, de Sooahnak soha eszébe se jutott ez. Ezért szégyen, nem szégyen, én vezettem a háztartást helyette, de persze a szüleim tudta nélkül. Az kellene még, hogy megtudják, hogy, amíg a feleségem divatlapokat olvas a medencénél, én bent főzök helyette.

Így történt, hogy, ahelyett, hogy vacsorát rendeltünk volna, ismételten én álltam be a konyhapultba, hogy valami elfogható ételt rittyentsek a nagymamának. A lehető legszebb estét akartam neki varázsolni, ha már olyan ritkán sikerül egy asztalhoz ülnünk. Nem akartam túl nagy fogást készíteni, valamint időm se volt nagyon rá, ezért is írtam Sooahnak, hogy hazafelé hozzon már egy pár sütit a cukrászdából, amire természetesen, annyit kaptam válaszul, hogy miért nem Yejit ugráltatom ezzel. Mondom, Sooah nem tökéletes, de hát ez van.

- Megjöttem. – hallottam meg feleségem hangját az előszobából. Kínosan pillantottam az órára, ami fél nyolcat mutatott, azaz már csak fél óránk volt a nagyi érkezésig, aki mindig pontosan jön.

- Merre jártál ilyen sokáig? – vontam fel a szemöldökömet, amikor a nő a konyhába érve letette a csomagolt sütiket a pultra.

- Elmentem délután a körmöshöz, mert napközben letört az egyik körmöm. – vonta meg a vállát és táskáját is a sütik mellé tartva. – Puszit nem is kapok? – hajolt közelebb hozzám, mire mosolyt erőltetve magamra nyomtam egy rövid csókot a szájára.

- Menj, öltözz valami kényelmesebbe, a nagyi lassan megérkezik. – néztem végig rajta és nem is értettem, hogy fitness edzőként, miért jár ilyen szűk szoknyákban és blúzokban. Jimin, a legjobb barátom állítja, hogy a konditeremben az összes személyi edző csaj állandóan összefogott hajjal, melegítőben vagy cicagatyában mászkál, nem pedig úgy, ahogyan az én feleségem.

- Rendben. – engedte ki Sooah ajkain a levegőjét és a levegőbe dobva egy puszit nekem, elsétált a hálószobánk felé.

A nagyim ki nem állhatta a feleségemet. Mikor még csak a barátnőm volt, már, akkor sem szimpatizált vele, de ezt a nőnek sosem mutatta ki. Csupán nekem és a szüleimnek adta a tudtunkra, hogy kibírhatatlan picsának tartja a „Hyun csajt", ahogyan ő nevezte. Oké, tudtam, hogy nem szimpi neki, hogy Sooah néha lustább, mint egy átlag férfi és, hogy állandóan drága nyaralásokra kell mennünk, vagy drága ajándékokat kell neki vennem. Hiába hangoztattam neki, hogy Sooah szüleinek is van elég pénze, a nagyit nem tudtam meggyőzni vele, hogy nem csak a pénzem miatt jött hozzám. Sőt, egy idő után nem is akartam, és meg is mondtam neki, hogy elfogadom, hogy nem kedveli, de ettől függetlenül nem fog változni a kapcsolati státuszunk.

Nyolc órakkor pontban megszólalt a kaputelefonunk, mire én izgatottan indultam meg a bejárathoz, engem pedig egy hamis mosolyú Sooah követett.

- Taetae! – tárta szét egyből a karját a nagyi, ahogy megpillantott én pedig mindenféle szó nélkül már a karomba is zártam a jó pár centivel alacsonyabb nőt és bújtam a nyakába, ahogyan gyerekkoromban is mindig. Végtelenül boldog voltam, hogy újra itt van velem és, addig nem is engedtem őt el, amíg meg nem hallottam egy... ugatást?

Zavartan tettem egy lépést hátra és észrevettem, hogy a nagyi kivételesen nem a bőröndjével érkezett, hanem egy állathordóval és egy hatalmas sporttáskával.

- Nagyika – kezdtem furán, mert nem tudtam, hogyan is kellene feltennem jól a kérdést. – miért hoztál magaddal egy állathordót?

- Hogy mit? – hallottam meg Sooah meglepetten hangját és, ahogy rápillantottam vettem észre kikerekedett szemeit. – Kim asszony, ön magával hozott ide egy... egy... állatot? – a hangját, akárhogyan próbálta stabilizálni, nem tudta elnyomi az undorát.

- Engedjetek be és mindent elmagyarázok szépen. – sóhajtott nagyi, mire ösztönösen félre álltam és mielőtt felvehette volna a sporttáskát és megelőztem benne.

A nappaliig sétáltunk, elől nagyi kezében a hordozóval, mögötte én a feleségemmel. Nem értettem, hogy mi történik, hiszen ezidáig a nagyi nem ilyesfajta dolgokkal jelent meg nálunk. Ugyan mindig hozott nekünk érdekes ajándékokat az utazásaiból, de azok általában élettelen tárgyak voltak.

Nagyi lerakta a földre a hordozót, így mi is megálltunk Sooahval és érdeklődve vártuk mi is fog történni. A nagymamám lehajolt a földre, kikattintotta a hordozó zárját, majd benyúlt és kivette belőle az állatot. Egy kezében tökéletesen illeszkedő, macikinézetű fekete és kissé sárga szőrű, halál édes pofájú kutyát vett ki a hordozóból, akiben nem tagadom: első látásra beleszerettem.

- Gerléim, ő itt Yeontan. – mutatta be nekünk a kutyát, mire én automatikusan leejtettem a sporttáskát a földre és a mamához lépve azonnal ki akartam venni a kezéből az állatot, hogy meggyömöszöljem. Világéletemben rajongtam az állatokért, főleg a kutyákért, így nem meglepő, hogy rögtön így reagáltam. – Ő egy pomeránia, akit megmentettem egy csúnya, csúnya állatkísérlettől a tengerentúlon.

- Hadd fogjam meg! – nyúltam érte, így a nagyi mosolyogva a kezembe adta a jószágot. Azonnal belesimult a karjaimba a kutyus és nyelvét kidugva a száján, olyan érzésem támadt, mintha rám mosolyogna. – Szia Yeontan-ah. Hát nem te vagy a legédesebb kutyus a világon? – gügyögtem neki, mintha csak egy kisbabához beszélnék. Még azt is elfelejtettem a gyors eseményeknek köszönhetően, hogy a feleségem történetesen ki nem állhatja az állatokat...

- Miért hozta azt ide, Kim asszony? – érkezett meg Sooah kissé kétségbeesett hangja valahonnan mögülem és sejtettem, hogy direkt nem lép előrébb. A nagyi megforgatta a szemét, de, azért megpróbált mosolyogni a feleségemre.

- Mivel én állandóan úton vagyok, nem tudnék egy kutyával foglalkozni. – kezdett bele a magyarázkodásban. Ez alatt az idő alatt én végig Yeontan puha bundáját simogattam és éreztem, ha azt mondaná most, hogy eladja a kutyát, belehalnék. – Ezért úgy döntöttem nektek adom. Ő egy szobakutya, vígan el lenne egy házban is, ráadásul úgy tudom, hogy Taetae az irodájába is be tudja vinni, ha nagyon akarja...

- Úgy érted megtarthatjuk? – csillantak fel boldogan a szemeim és Yeontan hóna alá nyúlva emeltem kissé magam elé, hogy megnézzem a pofiját. – Hallod ezt, kisöreg? Cimbik leszünk!

- Nem! – sipította Sooah magán kívül. – Nekünk nem kell kutya!

Döbbenten pislogva meredtem a nőre, aki mérgesen, fújtatva szorította ökölbe a kezét. Halántékán kidagadtak az erek és esküszöm egy pillanatra meg is ijedtem tőle.

- Sooah... - próbáltam megszólítani, mire ő leintett a kezével és megrázta a fejét.

- Nem érdekel, Taehyung! Én nem akarok kutyát!

- De a kisunokám akarja! – szállt vele vitába a nagyi, én pedig csak döbbenten kapkodtam köztük a fejemet, karomban egy édes kutyussal, aki a kézfejemet kezdte nyalogatni. – Márpedig ez a ház az övé, ő dönti, el ki költözik ide be és ki nem!

- Én pedig a felesége vagyok, aki itt él vele, tudja négy éve! Igenis van beleszólásom, hogy akarunk-e házi állatot vagy nem! – vágott vissza Sooah. Kínosan lehajtottam a fejemet és átkoztam magam, amiért a konfliktuskerülő személyiségem miatt nem tudtam még csak megszólalni sem. Nem akartam a felségem mellé állni, mivel én szerettem volna megtartani a kutyát. De a nagyi mellé sem akartam most állni, mert azért mégsem veszhetek össze ilyen durván a nejemmel.

- Sooah, nagyika, kérlek... - erőltettem ki ezt a néhány szót a számon. – Lehetne, hogy ezt majd vacsora után beszéljük meg?

A két nő továbbra is piszok mérgesen, fújtatva nézte a másikat, de végül mindketten rá bólintottak ajánlatomra és követtek a konyhába. Azt hittem ez csak egy, egyszeri alkalom, hogy Yeontan felfordulást okoz. Akkor még nem is sejtettem, hogy egy édes, ártatlan, kiskutya mekkora változásokat tud előidézni az életemben...