Byulbae

- Hogy mit mondtál? – kerekedett ki Sorn szeme, mintha egy aranyhal lenne.

Az ujjaimat egymáshoz kocogtatva próbáltam mosolyogni, de legjobb barátnőm szúrós pillantásától, annyira zavarba jöttem, hogy inkább a fejemet lehajtva kezdtem bámulni az ölembe húzott díszpárnát.

- Én, mármint... - kezdtem volna ösztönös magyarázkodásba, de a szőke meg sem várva, hogy mondhassak bármit is, felemelte a fejét és elkiáltotta magát.

- Byun Baekhyun, vedd ki a sojut a hűtőből, mert ehhez a beszélgetéshez innom kell! – Sorn hangja szinte ketté vágta a lakásunkat, így az eddig a szobájában kucorgó Baekhyun kénytelen volt kimászni. Kócos hajjal, hullafáradt fejjel teljesítette Sorn kérését, és miután letett két poharat és egy zöld üveget a kisasztalra a nappalinknak csúfolt helyiségben, már szó nélkül ment is volna vissza, ha barátnőm nem állítja meg. – Leülsz, és itt maradsz, mert végig asszisztáltál a tegnapi naphoz!

- Baszki Sorn, vasárnap délután két óra van! – horkantott fel a srác, habár duzzogva levetődött a földre mellém. – Meg amúgy is, ez most ilyen barinős csevely, nem? Ahhoz nem kellek én...

- Tehát, te már tudsz mindent, igazam van? – fújtatott Sorn, és lassan összefonta a melle alatt a kezét. Baekhyun arcára egytizedmásodperc alatt ült ki a félelem, majd gyorsan elrejtette és kínosan felborzolta a haját.

- Igazad van, én is tudni akarom mit csináltál tegnap Byul! – fordult felém. Összehúzott szemekkel illettem legjobb barátomat, és biztos voltam benne, hogyha tekintettel ölni lehetne, kínzó fájdalmak közepette esett volna össze a szőnyegen.

Ami, azt illeti, nem számítottam rá, hogy Sorn átjön délután, így szerettem volna kicsit elhúzni a beszámolómat a Channal történt vacsorám után. Csakhogy barátnőm túl jól ismert, és mivel ma egyszavas válaszokat adtam neki a találkozóról, egész egyszerűen beállított egy fél órával ezelőtt, mondván, hogy fixen nem fogok előle elmenekülni, ha szeretnék is.

Az első pár percben, amíg kényelembe helyezkedtünk nem volt semmi baj, Beszéltem a kis hangulatos grill étteremről, ahol hasaalját sütöttünk, meg, arról, hogy kellemesen elbeszélgettünk és még csak kínosan se éreztük magunkat. Akkor kezdett Sorn kissé felbőszülni, amikor a történet végéhez közeledve, elárultam, hogy felhívtam a volt barátomat egy italra, és nos, hát fogalmazzunk úgy, hogy újból felfedeztük egymást, ahogyan, azt még, akkor tettük, amikor egy párt alkottunk.

- Tehát, foglaljuk össze. – öntött mindkét pohárba a szőkeség italt, amiből az egyiket nekem adta a másikat pedig a szájához emelte és kiitta a tartalmát mielőtt folytatta mondanivalóját. – Találkoztál két év után a fiúval, aki itt hagyott, összetörte a szívedet, és egy évig nem szólt neked, hogy amúgy visszaköltözött Szöulba.

- Stimmel. – húztam le gyorsan én is a sojumat.

- Felhívtad magadhoz... - folytatta az öntögetést, de most a poharat, ami eddig nálam volt, Baekhyunnek adta. – És valamiért voltál olyan elmebeteg, idióta és lefeküdtél vele.

- Mi? Lefeküdtetek? – kapott színpadiasan a mellkasához Baekhyun és még a száját is eltátotta a hatás kedvéért. Sornnal egyszerre fordultunk felé, ugyanolyan szúrós szemmel, mire csak lehajtotta a felest és mosolyogva visszatette a poharat az asztalra. – Oké, tudtam róla, de csak mert...

- Itthon voltál és végig hallgattad. – fejezte be helyette a mondanivalóját a thai lány. Újból az ujjaimat kezdtem tördelni és egyszerűen csak szerettem volna, ha nyílik valami dimenziókapu alattam és egy életre elnyel engem a föld, mert nem tudtam, hogyan másszak ki ebből a hülyeségből, amibe belekevertem magam. – Mi a fasz, Byul? – tárta szét Sorn a karját, felettébb nőies kijelentését követően. – Megőrültél? Most komolyan... újra össze fogtok jönni?

- Nem, mi... - nem tudtam, mit kellene mondanom. – Igazából nem is került szóba mi lesz ezután...

- Ugye, nem... - rázta a fejét Sorn ismételten aranyhal szemekkel, amitől elhúzva a számat bólintottam egy aprót. – Szuper, gratulálok! – kezdte lassan összeütni a kezeit, amit néhány másodpercig csinált, hogy minden egyes csattanás után még jobban érezzem, a szégyent. – Szexeltél az exeddel, aki utána felöltözött és szó nélkül hazament. Túl régóta élsz ezzel a playboyjal és eltanultad tőle az egyéjszakázást? – bökött ujjaival unottan a mellettem ülőre, aki inkább már nem is reagált, nehogy felbőszítse még jobban a lányt, akinek szerintem már majdnem füstfelhők jöttek ki a füléből.

- Jó, hiba volt, tudom, de basszus. – dörzsöltem meg két kézzel a halántékom. – Ő volt az első szerelmem és igazából nem is tudom elmúltak-e az érzéseim az évek alatt, mert csak a távolság miatt mentünk szét...

- Nem! – szakított félbe ezúttal Baekhyun, amire meglepetten pislogtam, nemhogy én, a szöszi is. – Byul, elhagyott téged, nem keresett, amíg Ausztráliában élt, és, akkor sem, amikor visszajött! Oké, lehet szégyellte magát, de ez, akkor sincs rendben! Ha szeretett volna, megüzenhette volna egy kibaszott éve, hogy „Hé, te lotyó, hazaköltöztem!". De nem tette! Ha nincs Yeji, lehet soha nem növesztett volna tököt magának, hogy felkeressen! Erre van szükséged? Egy ilyen emberre, aki elhagy, visszajön, de még így is te futsz utána? A fenébe, Byul, ne élj tovább a múltban! Chan márpedig a múltad! Szép vagy, csinos, férfiak és nők adnák a fél tüdöjüket, hogy egyáltalán egy randira elmenj velük, úgyhogy kérlek... Engedd el őt végre, és valaki olyannal legyél, aki megérdemel téged!

Legjobb barátom monológja után, akaratlanul is állt be a csend a kis lakásba. Lebiggyesztett ajkakkal kezdtem bámulni a rojtokat a díszpárnán, de nem mertem megszólalni, mert tudtam, hogy igaza van.

Sőt, a lelkem mélyén azt is tudtam, hogy a szívem már nem zakatolt, annyira előző éjjel. A tenyerem sem izzadt, és bár jól éreztem magam, nem váltott ki belőlem ugyanolyan érzelmeket, mint középiskolás korunkban. Jó volt vele a kis nosztalgia este, de valóban nem vágytam újrakezdésre. Sokkal inkább akartam, hogy lezárjam a vele való dolgokat, amik kísértettek eddig és nem hagytak felszabadulni.

Most, hogy tudom itt van és már nem kattogok, azon, hogy miért történt minden, meg kell tennem, hogy adok magamnak egy esélyt a boldogságra egy új férfival az oldalamon.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondom – telepedett vissza Sorn a kanapéra, aki időközben gyorsan hozott egy harmadik poharat, hogy mind a hárman tudjunk inni. – de igaza van Baek fiúnak. Eljött a tovább lépés ideje, Byul!

- Így van! – helyeselt Baekhyun saját magára. A thai csaj öntött a poharakba sojut, amiket a levegőbe emeltünk és, azokkal koccintottunk. – Byul szabadságára!

Ahogy az alkoholos ital, a torkomat marva végig csorgott a gyomromig, egy másodpercre lehunytam a szememet. Egy fekete hajú férfi széles mosollyal az arcán villant be előttem, ahogy nekem integet. Én is elmosolyodtam a képre, majd elkomorodva kinyitottam a látókáimat és elborzadva csaptam a falapra a poharat.

Hogy lehetek ilyen borzalmas nőszemély? Az exemmel fekszem le és egy nős férfiról ábrándozok? Valami komoly baj van velem és ezt sürgősen kezeltetnem kell! 

Szégyenteljes, egy éves kihagyás után visszakullogok hozzátok és remélem itt vagytok még velem! Próbálok mostantól rendszeresebben jelentkezni részekkel, de nem akarlak hitegetni titeket! A suli, munka, gyakszi minden mellett nem igen van sok szabadidőm, ami pedig van, az is elmegy sajnos sok másra, de mivel szerettem volna visszatérni és újra író lenni, mert nagyon hiányzott az írás, végre rávettem magam az egészre és próbálok lassan visszafolyni ide!

Ó, egyébként a szomorú, hogy 19 évesen kezdtem el írni ezt a könyvet, most pedig már egyidős vagyok a főszereplőmmel... Mielőtt idősebb leszek, mint Byul (mert sajnos Lottinál, a Not shy, not meből már idősebb lettem) szeretném befejezni ezt a könyvet, úgyhogy felgyorsítom itt kicsit az eseményeket és beleugrunk a mélylecsóba! 

Köszönöm, hogyha még itt vagytok, és kitartottatok!!

Ölelés, 

Szeszih