Byulbae

Könyökömmel a térdemre támaszkodtam, fejemet a tenyerembe ejtve lögyböltem a másik kezemben fogott poharam tartalmát, miközben Sorn és Yuqi csevegését hallgattam fél füllel. Rögtönzött csajosbulira jöttek át, amikor munkaután Sorn felhívott és a hangom hallva kijelentette, hogy ez ma így lesz, akár tetszik nekem, akár nem. Szerencsére Yuqi is pont ráért, így legjobb barátnőm kocsival a kolija felé fordult és felvette a csoporttársamat. Egy rakat alkoholt és szénhidráttal dúsított kaját hoztak, én pedig igyekeztem felvenni a leghihetőbb mosolyomat, hogy elhitessem, nem vagyok, annyira ramatyul, mint az látszik.

- Akkor most randiztok jövő hétvégén vagy nem? – kaptam el Sorn kelleténél hangosabb kérdését, így megemberelve magam, kihúztam a hátamat a görnyedésből és úgy tettem, mintha figyelnék rájuk.

- Ah, nem tudom. – seperte ki zavartan Yuqi a szemébe hulló frufruját, majd belekortyolt a sörébe. – Együtt írjuk a beadandót, ha már Byul unnie lepasszolt...

- Hé, nem passzoltalak le! – akadtam ki egy pillanat alatt, mire mindketten rám kapták a tekintetüket. – Én csak segítettem neked, azzal, hogy Jungkook lett a párom. Így te és Lucas is egyedül maradtatok, pár nélkül és muszáj találkoznotok emiatt, így...

- Jó, jó értem. – hajtotta le Yuqi a fejét, hogy elrejtse előlünk egyre inkább vörösödő fejét. – De, akkor ez a magyarázat itt a dolgokra. Nem lesz randi, mert csak a beadandó miatt hívott fel magához...

- Attól te még kicsípheted magad a keretek között, és, akkor lehet nem csak az állatok szaporodása lesz a téma... - lökte meg Sorn a kínai lány térdét játékosan. Yuqi legnagyobb szerencséjére megszólalt a kapucsengő, ezért mondhatni lekerült a napirendi pontról a szerelmi életének faggatása.

- Ez biztosan Yeji lesz. Megyek, beengedem. – tápászkodtam fel, hogy az előszobába lépve teljesítsem az elhangzottakat. Amikor a két lány átjött úgy volt, hogy felveszik előtte Yejit is és hárman jönnek, de újdonsült barátnőnknek még dolga volt – szombaton is – az irodában és szólt, hogy kicsit később jön majd.

Tagadnám, ha azt mondanám nem esett jól, hogy az összes lánybarátom összecsődült nálunk csupán, azért, mert érezték, hogy van valami bajom, amiről még be sem számoltam nekik, hiszen Sorn közölte, hogy Yejit ebből nem hagyhatjuk ki. Örültem, hogy az utóbbi lány születésnapja óta, ami csak néhány napja volt ugyan, de olyan jól sikerült, hogy egyből a társaságunk hivatalos tagja lett.

- Téged lehet farmerben és pólóban is látni? – mértem végig a küszöbön álló lányt egy ölelés után, hiszen valóban meglepett, hogy nem kiskosztümben érkezett.

- Lesz ez jobb is. Hoztam a pizsimet. – ütögette meg a vállán elhelyezkedő sport táskáját, majd belépett mellettem a házba és lerúgta a cipőit. – Köszönöm a meghívást.

- Ne viccelj, én örülök, hogy el tudtál jönni. – simítottam a vállára. – Holnap nem dolgozol?

- A vasárnap az egyetlen szabad napom. – mosolygott szélesen, mire bólintottam egyet és jeleztem, hogy jöjjön utánam.

Sorn azonnal egy ölelésbe vonta a lányt, aki nem volt rest viszonozni. Ezután Yuqival bemutatkoztak egymásnak és, amíg Yeji elszaladt a szobámba átöltözni és lepakolni a holmiját – mert persze ottalvós pizsama buli volt – addig Sorn töltött egy-egy pohár felest mind a négyünknek.

- Baekhyun sajnálhatja, hogy pont ma ment haza a szüleihez. – dörzsölte össze izgatottan a kezeit Sorn, amikor Yeji a haját kötögetve ült le mellé a földre.

- Ki az a Baekhyun? – ráncolta a szemöldökét értetlenül csapatunk új tagja, míg vele egy időben Yuqi is kérdezett.

- Még mindig bejön neked? – most a kínai lányon volt a sor, hogy szívja legjobb barátnőm vérét.

- Fúj. – hangzott szinkronban a válaszom a szőkéjével együtt. – Baekhyun a lakótársam, majd egyszer részletesen mesélek róla, ha akarod.

- Oké, persze. – biccentett csillogó szemekkel felém Yeji. – Bejön Sornnak?

- Nem! – csattant fel idegesen az említett, de ezzel csak egy hatalmas nevetés hullámot futtatott végig rajtunk. – Komolyan nem! Volt idő, amikor nem tartottam rondának, de Istennek hála már elmúlt. Francnak se kellenek fuckboyok!

- Erre igyunk. – emeltem meg a poharamat és meg sem várva a reakciójukat már le is húztam a sojumat.

Éreztem, hogy lassan elérkezik az ideje, annak, hogy beszámoljak min borultam ma ki, annyira, hogy Hyunjinnak majdnem fél óráig képtelen voltam elmondani a bajomat a sírástól. Neki csak, annyit mondtam, hogy felhívott a bátyám, hogy a hónapban nem fog tudni hazajönni, mert nem kap eltávot. És mivel pontosan tudja, hogy mennyire fontos nekem a testvérem, el is hitte, amit mondtam, holott nem ez volt az igazság.

Felzaklatott, hogy Kim Taehyung gyönyörűnek hívott és majdnem meg is csókolt. És, hogy pont a kis pillanatunk után láttam, hogy hívja a felesége... Mind ezek mellett ma azt is bevallottam neki, hogy vonzódom hozzá, amivel valószínűleg jól lejárattam magam. Hogy gondolhattam? Felesége van, családja, én nem illek a képbe a legkevésbé sem.

- Szóval, Byulie csaj. Ideje elmondanod, hogy mi történt ma. – támaszkodott Sorn a kisasztalra könyökeivel és vele egy időben másik két szempár is kérdőn kezdte fürkészni arcomat. – Végre bevallod, hogy bejön neked az alelnök?

- Milyen alelnök? – rázta meg a fejét értetlenül Yuqi, aki semmit nem tudott. Yeji feltette a kezét és vigyorogva elmondta a nevet, és, hogy neki a titkárnője. – Kim Taehyung alelnök? Baszki, komolyan modell lehetne, azzal az angyali precizitással faragott arcberendezéssel... Vele van viszonyod?

- Te jó ég, dehogy! – ellenkeztem azonnal a fejemet rázva. – Nincs köztünk semmi, csak...

- Odáig vannak egymásért. – szólalt meg legnagyobb meglepetésemre Yeji. Sorn elismerősen bólintott és a lányra kacsintva fejezte ki egyetértését. – Ne nézz így, Byul-ah. Amikor elárultam neki, hogy hol laksz és egyedül vagy otthon, azonnal törölte a napi programját. Bezzeg, ha a feleségével kellene vacsoráznia, mindig megkér, hogy adjak neki plusz munkát...

- Behalok! – nyúlt az asztal felé Yuqi, hogy újabb adag italt töltsön nekünk. – Milyen dorámába kerültem én?

- Nincs köztünk semmi. – ismételtem el magam, megpróbálva határozottnak tűnni. – Igen, jópasi és ha nem lenne nős, akkor, talán lehetne, hogy...

- Nem hiszem el! – kapta a szája elé Sorn a kezét félbeszakítva a mondatomat, aminek a lelkem mélyén most nagyon örültem. – Lányok halljátok ezt? Byulbaenek tetszik az alelnök!

Yeji és Yuqi hangos tapsolásba kezdett és még füttyögni is kezdtek, ami miatt újból egyedül húztam le a sojumat, mert kezdett nekem ez az egész este fura és sok lenni.

- És akkor mi van, ha tetszik nekem? – csaptam le a poharam az asztalra így hívva újra magamra a figyelmet. – Házas, felesége van. Nem vagyok senki, hogy belerondítsak egy ilyen komoly dologba. Még ha fel is merülne, hogy történik köztünk valami, helytelen lenne. Tetszem neki? Előfordulhat, de valószínűleg csak egy fellángolás az egész, és, amint végez a kutyaiskolában nálam, soha többé nem találkozunk. Ennyi volt. Köszöntem a figyelmet.

Kinyúltam a sojus üveg felé, hogy ezúttal én töltsem újra a poharakat, és nem lepődtem meg, amiért beszédképtelenné tettem a barátnőimet. Magamat kicsit ledöbbentettem, ezzel a monológommal, de így gondoltam minden szavát. Nem szabad hagynom, hogy Taehyung hatással legyen rám, akármennyire vonzódom hozzá. Felesége van, ráadásul hírneve az egész országban. Nem akarok szerető se és cafka sem lenni. Csak el kell engednem és kész.

- Byulie... - törte meg a hosszúra nyúló csendet Sorn, de nem tudta elmondani, amit akart, hiszen a telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam. Felemeltem az ujjamat, hogy időt kérjek tőle, amíg megnézem ki írt. Bár ne tettem volna. Csupán egy kép volt a csillagos égboltról és egy rövidke mondat, ami megtízszerezte a szívem dobbanásainak számát. Anélkül, hogy válaszoltam volna rá, csak lezártam a telefonom és a kanapéra hajítottam, hogy ne is lássam.

- Igyunk, arra, hogy Do Byulbae mindig kifogja a legelérhetetlenebb pasikat! – és már meg is ittam pár perc alatt a sokadik felesemet.

- Byulie – szólalt meg ezúttal Sorn határozottabban, én meg a szememet végig vezetve rajtuk, jöttem rá, hogy rájuk hozhattam a frászt. – Taehyung az első férfi, akire... szóval, akire tudjukki óta úgy tekintesz?

Sorn hangja meglehetősen szokatlanul csengett, én pedig voltam elég részeg, ahhoz, hogy valami olyat tegyek, amire józanon nem lettem volna képes. Lehet hiba is volt.

- Mondd csak ki a nevét, Sorn, ő nem Voldemort Nagyúr. – csaptam össze tehetetlenül a kezem. – Taehyung az első fiú, aki tetszik nekem Bang Chan óta...

Sorn és Yuqi lehajtották a fejüket, mivel közel egy éve nem ejtettem ki a srác nevét a számon, annyira fájt még csak a gondolata is. Yeji felé fordultam, aki pislogás nélkül meredt rám és értetlenül ingatta meg a fejét.

- Ba-bang Chan? – tátogta a nevet, mint egy hal. – Jól hallottam?

- Igen, ő az exem. – mondtam ki, mintha ez egy jelentéktelen dolog lenne, de, abban a pillanatban az elfogyasztott alkohol miatt még ez sem érdekelt. – Esetleg ismered?

Yeji bólintott, amire most az én szemeim kerekedtek ki és éreztem, ahogy egy tizedmásodperc alatt józanodok ki.

- Ő... - harapott az ajkába zavartan és kissé bizonytalanul. – Ő Kim alelnök sofőre...

Elhintem itt nektek a morzsákat és felgyorsítom az eseményeket egy pillanat alatt....

Ki az, aki már rájött vagy sejtette, hogy Chan Byul volt barátja?