Taehyung

- Nagyon szép a lakásotok. – jegyeztem meg, miután követtem a kis nappali szerű helyiségbe Byult, aki látszólag még mindig kicsit zavarban volt a jelenlétemtől. Vagy lehet csak másnapos volt és rosszkor jöttem?

- Köszi. – köhintett egy apró mosollyal az ajkain. – Honnan tud... mindegy, buta kérdés ne foglalkozz vele. – gondolta meg magát a kérdés közben, ami feltehetőleg, a lakcíme kiderítésével lett volna kapcsolatos.

- Yeji mondta el. – válaszoltam meg fel nem tett kérdését, amire ő nevetve megingatta a fejét. – Meg azt is, hogy kicsit macskajajos vagy, szóval hoztam neked egy kis rament, bár nem igazán tudom jó-e ez a másnapra... - haraptam az ajkamba, majd átnyújtottam neki a zacskót, ami hálálkodva vett el és kérte, hogy menjek vele a konyhába. Amíg ő neki állt vizet forralni, én neki támaszkodtam a konyha falának és, ami a legfurcsább, hogy nem éreztem kínosan magam, holott biztos voltam benne, hogy kellemetlen lesz. – Szóval... kivel élsz itt? Egy barátnőddel?

- Igazából a legjobb barátommal, Baekhyunnal lakok itt. – fordult felém, ujjaival a füle mögé igazítva egy kósza hajtincset, ami az arcába hullott és felteszem zavarta őt. Meglepetten vontam össze a szemöldököm, mert nem számítottam rá, hogy egy fiúval lakik együtt. Arra meg végképp nem, hogy engem ez zavarni fog... De hisz én azt mondta csak barátok, nem? – Látom téged is ledöbbentett, hogy egy fiú és egy lány, a nélkül él együtt, hogy kapcsolatban lennének... - kuncogott fel, mire ösztönösen megráztam a fejemet.

- Nem, vagyis... kicsit furcsa, de... - habogtam össze-vissza, amitől a lány hangosan nevetni kezdett, így én is elmosolyodtam. – Oké, gondolom, ezek szerint nem én vagyok az első, akit meglep.

- Baekhyun és én, annyira vagyunk csak barátok, hogy szó szerint periódusos nem is rendszer, inkább rendszerek állnak köztünk. – pillantott felém, miközben elkezdte a ramen tésztát beletenni a vízbe. – Tizenhat éves koromban bele voltam zúgva, randiztunk párszor, de, amikor tudod fizikai dolgok is történhettek volna köztünk, mindketten nevetni kezdtünk és rájöttünk, hogy semmi kémia nincs köztünk. Így lettünk barátok, mert az viszont működik.

- Igen, így kicsit könnyebb ezt felfogni. – biccentettem és valamiért úgy éreztem, hatalmas súly esik le a szívemről, habár erre nem leltem logikus magyarázatot.

Pár perccel később készen lett az instant tészta, amit Byul, anélkül pakolt két tányérba, hogy megkérdezte volna. Aranyosnak tartottam és nem is ellenkeztem, amikor mondta, hogy üljek le vele szembe az asztalhoz. Nem szokták nekem csak így megmondani, hogy mit csináljak, ő, azonban látszólag nem nagyon foglalkozott ezzel.

- Nem tudtam, hogy ekkora nagy emberek is szoktak tartósítószerrel dúsított ételeket enni. – bökött felém a pálcikájával, amikor én már a számba vettem egy falatot ő pedig csak nézett engem. – Azt hittem az alelnökök állandóan drága steaket esznek és több éve érlelődő bort isznak hozzá...

- Tele vannak, ezek a „nagy emberek" meglepetésekkel. – kacsintottam rá miután lenyeltem a számba tett falatot. Byulbae arcán apró, piros foltok jelentek fel, én pedig rádöbbentem, hogy már megint kezdem a flörtölést. Miért nem tudom mellette megfékezni magam?

- Igen, ezt kezdem én is felfedezni. – vonta meg a vállát lazán. – Üzenetekben zaklatnak először, utána megjelennek kéretlenül a lakásomon és magyarázatot se adnak az ittlétükre. Furák ezek a zaklató „nagy emberek".

Letettem a tányér mellé a pálcikáimat, eltoltam az ételt magam előtt és az asztalra könyökölve összefűztem ujjaimat, hogy könnyebben tudjak beszélni a velem szemben ülővel.

- Melyik érdekel jobban? A tegnap esti smseim vagy az, hogy miért jöttem?

Byul a szájához emelte szabad ujját – amivel nem az evőeszközöket fogta – és töprengést imitált.

- Az utóbbi. – mondta végül ki. – Jobban szeretek a jelenben élni, mint a múlton rágódni.

- Rendben. Meglepően egyszerű válasz következik: - álltam meg egy pillanatra a beszédbe és mosolyogva előrébb hajoltam, amitől a lány abbahagyta a rágást és kimeredt szemekkel nézett rám. – látni szerettelek volna.

Hangosan nyelte le a szájában forgatott falatot. Pislogott párat, de lefagyott egy tizedmásodperc alatt, amitől még a levegő is megállt a konyhában. Nem érdekelt, hogy túl messzire mentem a flörtölésemmel, valamiért az értésére akartam adni, hogy valami megmagyarázhatatlan dolog vonz benne. Tudtam, hogy helytelen, amit teszek és ide se kellett volna jönnöm, de nem törődtem vele. Igenis látni akartam őt és jobban meg szerettem volna ismerni.

- Mi-miért? – rázta meg a fejét értetlenül és elfordította a fejét, hogy ne kelljen rám se néznie. – Ennek nincs semmi értelme...

- Hogyne lenne! – akadékoskodtam.

- Nem, Taehyung nincs! – pattant fel a székéről és a falig húzódott, mintha csak távolabb akarna kerülni tőlem. – Te nős vagy, nem? Akkor miért flörtölsz velem? Miért kéred el a számomat és jössz ide? Miért kell összezavarnod?

- Azt hiszed, én nem vagyok összezavarodva? – álltam fel én is és megkíséreltem közelebb menni hozzá. – Alig ismerlek még, de olyan érzéseket váltasz ki belőlem, amikre eddig még soha nem volt példa. Folyamatosan rád gondolok és, arra, hogy mennyivel több mindent akarok megtudni rólad...

- Ez nem jó ötlet... - rázta a fejét erősen összefonva maga előtt a karját. – Nagyon nem! Feleséged van, családod, érted? Nem érezhetsz így, főleg nem irántam! Lehet, jobb lenne, ha az óráimat átadnám Hyunjinnak, mert...

- Nem! – csattantam fel és egy utolsó lépéssel közvetlenül előtte teremtem. Byul erősen beszívta a levegőt, és a fejét lehajtva továbbra sem volt hajlandó rám nézni. – Nem adod le az órákat, nem adsz le semmit.

- De ez így nem jó. – motyogta maga elé. – Nem teheted ezt, és en sem kergethetek hamis reményeket. Nem leszek egy szerető vagy a cafka, aki egy házasságba rondít bele, Taehyung.

- Én... - akadtam meg egy pillanatra. Igen, igaza volt, nem volt szép, amit csináltam, de a fene egye meg! Nem tudtam uralkodni magamon, ha a közelemben volt. Az illata bekúszott az orromba és szinte az egész lénye árasztott valamit, ami vonzóvá varázsolta őt a szememben és ezt nem akartam csak úgy elengedni. – Össze vagyok zavarodva a közeledben, Bae...

A lány lassan felemelte a fejét, így végre a szemébe tudtam nézni. Akaratlanul simítottam kezeimet az állára és cirógattam meg puha bőrét. Ajkai elnyíltak az érintésemre és nyakán jól látható libabőrök jelentek meg ettől. Őszintén nem tudom mi ütött belém, amiért ennyire élveztem a közelségét és, hogy ilyen reakciókat váltottam ki belőle.

- Abba kellene hagynunk ezt, Tae... - szuszogta elhalóan, a nevemet már ki sem bírta teljesen mondani. – Nem helyes, hogy így vonzódom hozzád.

- Miért kell mindennek helyesnek lennie? – fogtam tenyerembe az arcát. Byul ujjai erőtlenül nyúltak az ingemhez, mintha csak kapaszkodókat keresne. Hangtalanul felnyögtem, ahogy megmarkolta a felsőmet és úgy húzott közelebb magához. – Én csak... lehetne, hogy jobban megismerjelek?

- Abban bízol, hogy, akkor elmúlik ez köztünk? – mosolyodott el finoman, amitől végre az én ajkam is újra görbületbe futott.

- Nem tudom, lehet. – vallottam be. Byulbae sóhajtott egyet, kiengedett levegője pedig a nyakamra érkezett. Ettől észhez térve elléptem tőle, ő is elengedett engem, így tisztes távolságba kerültünk a másiktól. – Te mit gondolsz?

- Továbbra sem tartom jó ötletnek, hogy találkozzunk, de... - dugta ki nyelvét két ajka között, hogy kiszáradt párnáit megnedvesítse. – nem tudnék nemet mondani, szóval oké. De szigorúan csak baráti alapon, rendben?

- Ez csak természetesen. – bólogattam és, ahelyett, hogy visszaültem volna a székre megindultam az előszoba felé. – Azt hiszem jobb, ha most megyek...

- Én is azt hiszem. – mondta ő is. Magamra húztam a zakómat és levetett cipőmet, mert tényleg igaza volt, most nem volt szabad itt maradnom, mert ki tudja milyen őrültséget tettem volna. – Taehyung! – szólt utánam, amikor már kiléptem az ajtón.

- Hm?

- Köszönöm a rament. – harapdálta az ajkát zavarosan, amitől elvigyorodva bólintottam egyet.

- Szombaton találkozunk. – búcsúztam el tőle és a lift felé vettem irányomat, hogy mihamarabb a szabad levegőre érve kitisztíthassam a gondolataimat.

Továbbra sem értettem az érzéseket, amik felszabadultak belőlem Byulbae mellett, de bíztam benne, hogy később megtudhatom. Azonban, ahogy beszálltam az autómba, a zavarodott elmémbe egy új tag is beköltözött, akinek a névtábláján a „bűntudat" felirat szerepelt.