Byulbae

A megbeszéltek szerint végül a csirke étteremben kötöttünk ki, ahol természetesen az akció miatt elég sokan voltak, ahogy arra számítani lehetett. Találtunk a zsúfolt helyiség egyik sarkában egy szabad asztalt, amire rögvest le is csaptunk. Yeji hozta ki az első kör sojut, amire ellenkeztünk Sornnal, hiszen mégis csak ő a szülinapos, a lány hajthatatlan volt.

- Oké, egy fontos kérdés. – törölte meg kézfejével a homlokát Yeji, miután legalább háromszor öntöttünk az üvegből és kezdtünk kifogyni belőle. – Byulbae-ya – nézett rám, amitől rákaptam a fejemet és már a szeme csillogásából sejtettem, hogy valami olyat fog kérdezni, amit nem akarok hallani. – mi van közted és az alelnök között?

Meglepetten tátottam el a számat és azonnal szabadkozni akartam, amikor Sorn is bólintott egyet és felemelte az ujját.

- Ezt én is tudni szeretném. – vigyorgott rám szélesen.

- Ugyan, nincs semmi. – ráztam a fejemet, habár éreztem, ahogy az arcomat elönti a pír. – Csak a kutyaiskola miatt ismerjük egymást. Meg amúgy is! Felesége van...

- Aki egy rémes nőszemély, te jó ég. – horkantott fel Yeji és egyből a szája elé kapta a kezét. – Illetve...

- Ne javítsd ki magad, most nincs itt a főnök csak mi. – lökte oldalba a könyökével őt Sorn, amiből tudtam, hogy szimpatizál a lánnyal, amivel én is hasonlóan voltam. – Rémes nőszemély, mi? Mesélj még...

- Nem akarom kiadni az alelnök magánéletét. –nyúlt ki Yeji a sojus üvegért, hogy újabb kört tölthessen nekünk. – De azért, annyit elmondok, hogy nem sokkal az esküvőjük után kezdtem el Kim alelnöknek dolgozni. És valahogy mindig, azt éreztem, hogy nem szerelemből házasodtak össze...

- Hát akkor miből? – szaladt ki a kérdés a számon, amit rögvest meg is bántam, mert mindkét lány pimaszul kivillantotta felém a fogát. – Jó, amúgy nem is érdekel. Taehyung csak egy ügyfél nekem, semmi több...

- Egy ügyfél, aki elkéri a számodat, te meg megadod neki. – húzta fel a szemöldökét gúnyosan Sorn. – Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány pasinak adtad meg a számodat önszántadból...

- Mi? Komolyan? – kapkodta a fejét köztünk Yeji. Sorn bólintott és újra felém fordult, aminek nem örültem, mert az arcom szerintem a piros minden létező árnyalatát felvette. – Nem szoktad megadni a számodat a fiúknak, ha elkérik tőled?

- Naponta legalább öt, ha nem tíz fiú akarja a számát. – magyarázta helyettem legjobb barátnőm. – De évek óta kamu számot ad meg mindenkinek, mert, azért nem olyan bunkó, hogy visszautasítsa őket...

- És miből gondolod, hogy Taehyungnak nem kamu számot adtam meg? – tártam szét a karomat, ami jól is esett, mert végre nem éreztem, hogy, annyira meleg lenne. – Lehet csak vele is kedves akartam lenni...

- Oké, Byulbae-ya, figyelj rám. – tette a vállamra a kezét Yeji és szinte kényszerített, hogy ránézzek. – Évek óta ismerem az alelnököt, szerintem nincs olyan, amit ne tudnék róla, mivel az én dolgom, hogy mindent kézben tartsak az életében. Viszont soha nem kísérgetett engem sehova és pontosan tudja, hogy mindig elérhető vagyok a számára, mert ez a munkám. Ő mégis elkérte a számodat, és felteszem nem miattam tette...

- Jó, ez nonszensz. – húzódtam el a lánytól és kelletlenül ingattam meg a fejemet. – Semmi értelme ennek az egésznek. Neki felesége van, én meg nem úgy gondolok rá, ahogy ti gondoljátok, hogy gondolok. Most hozok egy újabb sojut és egy kis sört. Mire visszaérek, legyen más a téma, oké: Köszönöm.

Azzal, mint, aki jól végezte dolgát felálltam a székemből és a bárpult felé indultam, ahol szerencsére kellő mennyiségű ember állt, hogy pár percig biztosan ne tudjak visszamenni a lányokhoz. Beálltam a sorba és közben akaratlanul is elkezdett pörögni az agyam a hallottakon.

Rendben, aláírom, a saját számomat adtam meg Taehyungnak és igen, nem tagadom; nagyon bejön a pasi, mivel nem vagyok vak. Az, hogy Kim Taehyung baromi jó pasi, azt egy süketnémavak is meg tudná szerintem állapítani. De ez nem jelenti azt, hogy még érzéseim is vannak iránta. Végtére is nézni szabad, nem?

Másrészt, tisztában vagyok vele, hogy házas, ami egy elég nagy ok, arra, hogy ne kezdjek el róla fantáziálgatni és reménykedni benne, hogy majd esetleg felhív vagy üzen. Tiszteltben tartom a határainkat és úgy érzem a kis flörtölésszerű izéinkkel is le kellene állnom. Nem akarom őt jobban megismerni a kelleténél, csak, annyira, amennyire muszáj az általam tanított kutya gazdáját. Mert ő csak ennyi jelenleg számomra. Egy kutya gazdája, akit én oktatok a munkahelyemen.

Elmélkedésemből a farmerem hátsózsebében felejtett telefonom rezgése rántott ki. Érdeklődve szedtem elő a készüléket, arra számítva, hogy valami gyagyás üzenet lesz Baekhyuntól, de legnagyobb döbbenetemre egy ismeretlen számról érkező üzenet villogott a képernyőmőn, amit gyorsan meg is nyitottam.

A lélegzetem egy pillanatra visszaszorult, ahogy rádöbbentem kié az ismeretlen szám. Hát persze! Csak én adtam meg neki a számomat, ő nem adta meg az övét... Néhány másodpercnyi gondolkodás után küldtem csak el frappáns válaszomat.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy szinte azonnal érkezett a válasz és ezúttal már nem csak Yeji hogyléte felől érdeklődött.

Az alsó ajkamba harapva néztem az utoljára elküldött üzenetemre és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem veszi rossz néven és értékeli a humoromat. Szerencsére hamar érkezett is a válasz, így nem kellett sokáig aggódnom miatta.

Megszeppenve pislogtam az üzenetre, ami legutóbb jött be és ismét éreztem, amint eluralkodik rajtam a zavarom. Sose szólítanak csak a második nevemen. Mindig vagy kimondják egybe, vagy csak szimplán Byulnak hívnak.

Ahelyett, hogy lezártam volna a telefonomat, hosszan nyomtam le a gombot és ki is kapcsoltam a készüléket. A zsebembe csúsztattam és egy kínos mosollyal az arcomon kikértem a csapostól a sojut és a három sört, amit bénán egyensúlyozva vittem vissza az asztalunkhoz.

- Ya, minden oké? – méregetett Sorn, amikor leültem a helyemre. Válaszadás helyett csak öntöttem mindhármunk poharába és meg sem várva a reakciójukat már le is húztam a felesemet, amit a fél pohár söröm követett.

Most komolyan smsben flörtöltem perceken keresztül egy nős alelnökkel? Hát normális vagyok én? Határozottan nem. És határozottan tévedtem. Igenis vonzódom a férfihez és igenis reménykedem benne, hogy fogunk még beszélni... hogy lehetek ennyire elcseszett?