Taehyung

- Hogy mondod? – pislogtam meglepetten Yejire, aki zavarában lehajtotta a fejét, és nem mert a szemembe nézni.

- Rossz ötlet volt, ne vegye komolyan. – próbált, azonnal kihátrálni a helyzetből. – Maradok a munkában, nem megyek sehova. Csak...

- Ne hülyéskedj már, Yeji! Csak megleptél. – legyintettem mosolyogva, amitől a titkárnőm látszólag megkönnyebbült. – Menjél nyugodtan szórakozni a barátaiddal! Születésnapod van.

- Igazából ők nem a barátaim... - töprengett el kelletlenül, amire meglepetten pislogtam rá. – A bátyám egyik munkatársa és neki a legjobb barátnője. Korábban beszéltem már Byullal ugye a kutyaiskola miatt, de nem gondoltam volna, hogy...

- Byullal? A kutyaiskola miatt? – kerekedett ki a szemem, ahogy felfogtam a számomra fontos részletét a mondatnak. – A bátyád egy helyen dolgozik Do Byulbaevel?

- Igen. – bólintott helyeslően Yeji, nem firtatva a kérdéseim okát, hiszen tudta, hogy ő az oktatója Yeontannak.

Pislogás nélkül próbáltam feldolgozni, hogy ma a titkárnőm együtt fog bulizni a lánnyal, akit lassan egy hete nem tudok kiverni a fejemből, akárhogyan próbálkozok. Egyáltalán ez miféle jel, hogy ma idejön az irodaház elé?

- Ó, hát ez esetben érezd jól magad. – köhintettem zavartan megpróbálva elengedni a témát, de közben a legkevésbé sem voltam nyugodt.

Tudtam, hogy szombaton újra találkozni fogok a lánnyal az óra keretein belül, de valamiért késztetést éreztem rá, hogy ma is lássam. Nem akartam elszalasztani egy ilyen lehetőséget, még ha csak néhány másodpercről is van szó.

Igyekeztem minden munkámat lerendezni vagy átütemezni, amit még ma muszáj volt elintéznem, hogy egyszerre hagyhassam el az épületet Yejivel.

- Uram, igazán nem kell kikísérnie. – rázta a fejét mosolyogva Yeji, amikor már a liftből szálltunk ki és indultunk meg a főbejárat felé.

- De, én ragaszkodom hozzá. Biztosra akarok menni, hogy jó kezekben leszel! – magyaráztam miközben végső soron nem is ez volt a fő célom. Yeji is elég furán méregetett, de ez most nem aggasztott. Sokkal inkább, hogy mindjárt kilépünk az épületből és szembe találkozok Byulbaevel.

Ahogy nyílt az automata ajtó, szemeim egyből a lányt és a vele érkezett barátnőjét kezdték kutatni, ahogy látszólag a titkárnőm is. Sosem vallanám be magamnak, de a szívem kihagyott egy ütemet, amikor megpillantottam a lányt pár méterre az irodaháztól és egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. A tekintetünk összetalálkozott és lerítt az arcáról, hogy sokkot kapott. Csak nem ő is ugyanúgy van velem, mint én vele?

- Byulbae-ya! – integetett mellettem Yeji, ahogy kiszúrta ő is a két lányt, majd meggyorsította a lépteit és elindult feléjük. Kiszakítottam magam a Byul okozta sokkhatásból és egy laza mosolyt erőltetve magamra én is odasétáltam hozzájuk.

- Szia, Yeji. – köszöntötte a mellettem állót Byul azonnal, majd felém fordult. – Taehyung, szia.

A nevem olyan tökéletesen csengett gyönyörű ajkairól, hogy már ennyitől képes lettem volna felnyögni. Mégis mi van velem? Mi ütött egyáltalán belém, amiért ilyen gondolatok foglalnak helyet a fejemben.

- Te pedig biztosan Sorn vagy, igaz? – mutatott Yeji a Byul mellett álló szőkére, aki vigyorogva bólintott és rákacsintott a titkárnőmre. – Hwang Yeji, örülök, hogy megismerhetlek.

- Én örülök, hogy szülinapod van és ezzel rá tudtad venni Byult, hogy el akarjon menni, bulizni. – forgatta meg a szemét unottan, amitől meglepetten kezdtem vizslatni az említett lányt, aki zavartan tűrte füle mögé egyik hajtincsét.

- Igazán? – szólaltam meg, fejemet félre billentve. – Ó, ne haragudj, Kim Taehyung vagyok, Yeji főnöke. – hajoltam meg gyorsan, miután bemutatkoztam a Sorn nevű lánynak is.

- Igen, a maga cégéhez tartozik az apám szállodalánca is. – nevette el magát Sorn, amire összeráncoltam a szemöldököm. – A vezetéknevem Sajakul, ha ez többet mond.

- Ah, igen! A SajaMaja szállodák. – értelmeztem és meglepődtem, hogy apám egyik barátjának a lányához van szerencsém. Nem is tudtam, hogy Sarayut bácsinak lánya van, de felteszem ez, abból is adódik, hogy vele apám tárgyal és nem én. – Üdvözlöm édesapád, majd mindenképpen add át neki.

- Átadom. – bólintott Sorn. Átdobta a karját Byulbae vállán, aki kissé kelletlenül forgatta a fejét közöttünk. – Megkérdezhetem, hogy honnan ismeritek egymást? – mutatott Sorn ujjával közém és Byul közé.

- Taehyung kutyája nálam tanul a kutyaiskolában. – vallotta be Byul szégyenlősen. Végre rám emelte mélybarna szemeit és egy aprócska mosolyt jelent meg az arcán. – Hogy van Yeontan?

- Jól, azt hiszem. Most ideiglenesen Jiminéknél lakik. – válaszoltam. – De terveim szerint a szombati óra után hazaviszem, hogy szokja az otthoni környezetet.

- Jó ötlet. – köhintett Byul. Yeji felé fordult, így sejtettem, hogy a következőkben már inkább vele szeretne beszélni. – Indulhatunk? Úgy terveztük egy közeli csirke étterembe megyünk, ahol nyolc után féláron van a soju és azt hiszem a sör is.

- Remekül hangzik. – villantotta ki széles mosolyát Yeji. Összeszaladt szemöldökkel bámultam a titkárnőmet, és rádöbbentem, hogy ritkán látom őt mosolyogni.

- Akkor menjünk! – bólogatott lelkesen Byulbae. – Szombaton találkozunk, Taehyung.

- Vigyázzatok, Yejire! – adtam utasításba, mintha csak nekem dolgoznának. – Yeji, ha kell, fuvar hívd fel nyugodtan...

- Kim alelnök, ne aggódjon! Minden rendben lesz. – nyugtatott Yeji a fejét ingatva. – Itt vannak velem a lányok. Hyunjin nem véletlenül engedett el velük...

- Így van. – helyeselt Byul rám kapva a fejét. – Nagyon vigyázunk Yejire és magunkra is, hogy tudjunk rá figyelni!

- Azért, ezzel nem nyugszom meg teljesen. – vágtam zsebre a kezeimet. – Lehet, el kellene kérnem a telefonszámodat, hogyha esetleg Yejit nem tudnám elérni...

Byulbae kissé eltátotta a száját az ajánlatomra, amit én sem tudtam hirtelen hova tenni. Vajon tényleg a titkárnőmért aggódok ennyire vagy csak indokot kerestem, hogy elkérjem a számát? Még én magam sem tudom...

- Add a telefonod. – nyújtotta felém lazán a lány a kezét, mire elkerekedett szemekkel meredtem rá. – Most mi van? Te mondtad, hogy kell neked a telefonszámom, tudod, hogy elérj, ha Yeji ki lenne kapcsolva...

- Ó, oké. – nyúltam a zakóm belső zsebébe. Feloldottam a készüléket és mindenféle hezitálás nélkül nyújtottam át Byulnak, aki néhány másodperc alatt beütötte a számát és már vissza is adtam.

- További szép estét, Kim alelnök! – intett egyet, majd egy kacsintás kíséretében belekarolt a másik két lányba és meg sem várva a reakciómat már el is indultak az utcán.

Egy fojtott nevetés hangzott fel a torkomból, ahogy a három lány után néztem. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy Yeji sose inna, annyit, hogyha keresném, ne tudjam elérni. Ő is tudja, így biztos vagyok benne, hogy rájött nem közömbös nekem a kutyaiskolás lány.

És most már én magam is tisztában voltam ezzel. Csupán, annyi volt a bökkenő, hogy helytelen volt ezeken gondolkoznom. Hiszen nekem már van feleségem, aki boldoggá tesz. Vagy mégse?