Minden jó ha a vége jó..
Imádtam a mai napot, hiszen ma van Valentin nap, főleg hogy a szerelmemmel tölthettem Dreamel. Alig vártam már a találkozást hiszen sajnos egy jó pár napja nem láttuk egymást ami elég lehangoló volt számomra, de túl kell lépnem ezen. Nagyon jó ajándékkal készültem neki, saját készítésű ajándékok szerintem a legjobbak, mert abba bele tetted szíved lelked, és ami a legtöbbet jelent. Lassan már fél éve vagyunk együtt, elég sok időt töltöttünk együtt el, persze sokan nem szerették hogy mi együtt vagyunk de sose foglalkoztunk azokkal az emberekkel és hozzászólását. Ebben az évben kezdtük el az egyetemet, mindig segítünk egymásnak a beadandókban. Ma pont nem kellett be mennünk szóval az egész magunkat egymásnak szentelhetjük. Nagyon gyorsan el is készültem mert 10-te beszéltük a találkozót es már lassan 9 óra lesz es valahogy még oda is kéne érnem, de már nagyon várom. Szerencsémre tavaly megcsináltam a jogosítványt szóval nem kellett korábban indulnom és azon stresszelnem hogy lekésem a buszt. Elég hamar oda is értem még én vártam rá, mikor megláttam a távolban már futottam is hozzá, egyből a nyakába ugrottam. Adtunk egymásnak egy puszit és mentünk is egyből a programunkra, úgy beszéltük hogy most vagy soha de kipróbálunk nagyon sok dolgot, amiket még sose csináltunk. Szóval első dolgunk a korcsolyázás volt, még egy pár hétig volt a pálya, így kaptunk is az alkalmon. Minden percét imádtam, csak nevettünk egymáson miközben elestünk majdnem minden egyes percben, de persze idő közben egyre jobban bele jöttünk. Idő közben össze futottunk Sapnapel és Karlal, köszöntünk egymásnak és ok is beszálltak a korcsolyázásba. Egymáson nevettünk egyfolytában, nem bírtuk ki. Annyira élveztük hogy egész nap ott voltunk, de megérte. Miután elkezdett sötétedni ami sajnos elég hamar volt a tél miatt így hamarabb haza mentünk. Másnap meg sajnos már be kellett hogy menjünk az egyetemre, de szerencsére csak egy pár óránk volt, sajnos nem ugyan azon a szakon vagyunk, de nem bánjuk legalább ha egy pár perce de akkor is láthatjuk egymást még ott is.
Másnap is van, hamar eltelt a tegnapi nap, ha jól tudom mára nem kellett semmit se csinálnom de ha kiderül ha be megyek. Minden jól alakult az órán, meg szünetben is. Elég hamar el is telt a nap, alig vártam hogy mikor ír rám Dream hogy ő is végzett, mert akkor találkozni szeretnék vele minél hamarabb. Ameddig vártam a válaszra elmentem venni valami ajándékot neki, meg a lakásomba is valami díszt vagy amire éppen szükségem lenne. Egy plázába mentem, hiszen ott elég sok üzlet van ahol elég sok mindent meg lehet venni. Folyamatosan a telefonomat bámultam hogy mikor kapok végre üzenetet, de még semmi. Mikor végeztem a bevásárlással még akkor se jött üzenet, kezdtem aggódni hogy mi történt vele, vagy hogy egyáltalán történt-e vele valami, stresszes voltam már nagyon. Mikor haza értem ki pakoltam mindent, és el tettem a helyére vagy ahova gondoltam hogy jól nézne ki. Utána végre kaptam egy üzit, Dreamtől kaptam.
-Szia, bocsi hogy nem írtam eddig csak fontos dolgot kellett elintéznem, de mostmár szabad vagyok. Szeretnél találkozni? Vagy már inkább pihensz otthon és készülsz holnapra?
-Szia, azt hittem már történt valami veled, hogy ennyi ideig nem írtál vissza. Ha neked megfelel akkor átjöhetsz hozzám, de akkor már itt is aludhatsz, de persze csak akkor hogyha szeretnél.
-Akkor már indulok is hozzád.
-Várlak akkor.
Gyors összébb is pakoltam, mert kicsit kupis volt a lakásom, mint általában mindig. Meg le fürödtem hogy majd ne keljen mikor itt lesz Dream, és hogy csak vele tudjak lenni és ez ne vegyen el belőle időt. Elég hamar ide is ért, egyből el is kezdtünk nézni valamit, meg ettünk közben és beszélgettünk. Amikor egyszer csak kaptunk egy üzenetet az egyetemről, ez állt benne.
-Kedves tanulók!
Jelenleg az egyetemre nem kell bejönni hiszen beteg lettem. Majd online küldöm nektek az anyagokat, meg a házikat, beadandókat. Addigra is további jó tanulást.
El se akartunk hinni amit látunk, de persze egymásra néztünk és örültünk egymásnak. És persze pont akkor került át Dream is ahhoz a tanárhoz mert az a fontos dolog amit intézett az az volt hogy át kerüljön oda ahol én vagyok, mennyire aranyos már,nem? Imádtam teljes szívemből, amit szerintem elég jól át is adtam Dreamnek. Mivel még nem volt olyan nagyon késő még csak most lett este 9, így úgy döntöttünk hogy mi lenne ha elmennénk egyet kocsikázni vagy esetleg bulizni. El is indultunk, kerestünk valami jó kis bulizó helyet a neten, ami kicsit messzebb van de azt mondják rá hogy nagyon jó, és pont nyitva is volt. Dream mondta hogy majd ő vezet és hogy én pihenjek, meg is engedtem neki pedig én akartam hogy ő tudjon pihenni de ha már így alakult akkor legyen. Sajnos út közben elkezdett esni a hó ami magában jó csak hát emiatt kicsit csúszott az út, így Dream nagyon óvatosan vezetett hogy ne legyen semmi baj se. Csak hát hiába vigyázunk mi magunkra meg másokra hogyha mások sajnos nem igazán figyelnek másokra. Így sajnos belénk is jött egy kocsi elég durván, le is mentünk az útról neki egy fának. Annyit éreztem közben hogy el gyengül a testem, alig bírom nyitva tartani a szemem, de nagy nehezen Dreamre akartam nézni, nem igazán jött össze, de egy kicsit rá láttam. De mikor láttam hogy nincs eszméleténél azt hittem ott halok meg belülről, hiszen ha valami rossz történik vele én azt nem fogom kibírni. Próbáltam felé nyúlni hátha megtudom nézni hogy hogy történt vele valami nagyon rossz dolog vagy hogy megnézzem hogyan is néz ki, de nem bírtam oda nyúlni, a kezemet alig bírtam felemelni. A telefonomhoz akartam nyúlni de hirtelen nem találtam, el is kezdtem keresni. Nagy nehezen megtaláltam viszont egyre jobban éreztem hogy a szemem le akar csukódni. Próbáltam hívni a mentőket, de alig bírtam még a számot is beírni, de már nagyon nehezen láttam. Annyira emlékszek hogy beírom a számot és hívtam őket, fel is vették de csak annyi jött ki a számon hogy segítsenek, utána ki esett a telefon a kezemből es a szemem szép lassan lecsukódik és onnantól már csak a nagy sötétséget láttam és semmi mást.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro