1 hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy Áronnak úgymond kibékültünk, ami mindenre rányomta a bélyegét. A saját, illetve a környezetünkben lévő emberek hangulatára is. Az Áronnal vagy találkozunk, vagy elém jött, vagy átjött boldogsággal töltött el, ami Liát is. Mivel gondolom látta, hogy "jól alakulnak a dolgok", miközben semmilyen "dolog" nincs kialakulóban, békén hagyott engem meg a nem létező szerelmi életemet. Helyette pedig Dalmát piszkálta, akinek láthatólag románca van, méghozzá nem is akárkivel, hanem Csongival. Hiába nem mondott Dalma egy szót se, feltűnően sokat mosolygott, főleg akkor amikor beszélgetett valakivel a telefonján, sokat ment el itthonról mondván, hogy ő most megy úszni. Úgy megy úszni, hogy utálja a vizet, de amikor ezt felhoztuk mi volt a válasza: "Ki kell tapasztalni, milyen egy sellő élete". Nem mondom azt, hogy nem néztem egyet, mert akkor az hazugság lenne és mehetnék gyónni, szóval nem mondok semmit, azzal mindenki jobban járna. Habár ennyiből még nem derülne ki, hogy Csongi az illető, de mi találékonyak vagyunk Liával, így követtük őt. Majdnem le is buktunk volna, ha Áron nem szed össze minket a Hősök teréről, mert amúgy fogalmam sincs hogyan kötöttünk ott ki. Aztán a kocsiban hallgattunk egy kiselőadást arról, hogy tartsuk tiszteletben más magánéletét. Úgy hangzott, mintha az apánk lett volna, így mi ketten egészen addig veszekedtünk, míg vissza nem értünk a lakásba.

Áronhoz visszatérve még meg kell említenem azt, hogy olyan volt ezekben a napokban, mint a pióca. Egyszerűen mindenütt ott volt. Volt olyan, hogy ő vitt, de még hozott is el az egyetemről. Mikor felkeltem már itt volt nálunk, reggelivel. Egyáltalán ki engedte be?? Mert olyankor Lia nagyban alszik, Dalma meg meditál. Lehet, Beni volt az most így belegondolva. De így köztünk szólva eléggé jól esett az, hogy azt éreztette velem, hogy törődik velem, pedig régen nem volt ehhez hasonlóhoz példa. Na jó, persze nem hagyhatta ki a perverz megszólalásait, idióta vigyorait, amitől a falra tudtam volna mászni, de ez hozzá tartozik. Őt ezzel együtt kell szeretni.

Ha azt hiszitek, hogy a hódolómról meg elfeledkeztem, tévedtetek, mert kurvára nem. Sajnos. Pedig nagyon jó lenne. Minden második napon, értitek MÁSODIK napon kaptam egy kicseszett leveket. Az elején még oké volt, meg hízelgő, de ahogyan folyamatosan jöttek, elkezdtem parázni. Hiszen nem ismerem a tagot és mikor olyat ír, hogy látott a Lánchídon (ahol nem mellesleg Áronnal voltam, de ez nem lényeges), vagy ahogyan a drogériában vettem tusfürdőt, akkor az mondom már, hogy  haha, szép, elég volt, köszönöm. És még mindig nem tudjuk, hogy ki az. De még a keresztnevét se. Annyi van meg, hogy az egyetemi konditerembe jár. Azóta, mióta tudom ezt, Barnival állandóan felhozatom a nevemet, hátha valakinek lesz rá egy gyanús reakció, de semmi sehol. Zsófival átnéztük a prof összes jelenlegi tanítványát, de egyik se volt ismerős, mintha láttuk már volna, pedig az egyik irományában azt írt, hogy összeütköztünk. Hát, kösz ember, ütköztem én már össze sok mindenkivel, többek között Áronnal is, és nézd meg mi lett az eredménye. Igazából többször felmerült már bennem az a gyanú is, hogy Áron írogat, de egyből eloszlott, amikor éppen valami fost bámultunk a nappaliban, de ahogy ránéztem, mindig eloszlott ez a veszély. Ő az a típus, hogy nem nézed ki belőle, úgy meg főként, hogy akkora kapod, miközben vele vagy. Na, de mindegy is. 

Így éldegéltem viszonylag nyugodtan és boldogan, de mint minden tündérmesével ellentétben ez úgysem tartott sokéig, hiszen elcsesződött minden Áron szülinapja előtti csütörtökön. 

Éppen hazafelé tartottam az egyetemről, fülemben halkan szólt egy kis "finom, lágy" muzsika (Emperor's New Clothes), amikor hallottam, hogy valaki mintha futna utánam. Előny ilyenkor, hogy csak a fél füle volt bedugva. Szaggatottan kifújtam a levegőt, mert a paranoia mostanra rendesen fel volt erősödve, amióta nem kapok válaszokat azokra a bizonyos levelekre. A léptek azonban nem múltak el, hanem egyre inkább erősödtek, pedig arra számítottam, hogy hátha csak siet valaki valahova, de mivel a nevemet is hallottam, ezt a teóriámat elvétettem. Egyre gyorsabban lépkedtem én is, de a szerencse rám nézett, mivel már csak egy saroknyira voltam a lakástól. Az utolsó pár métert már szinte futva tettem meg, annyira be voltam parázva. Meg maga az érzés, hogy valaki figyel téged, vagy ha szebben hangzik így, véletlenül ott van ahol te. A kapuban a kódot pötyögve azonban beért és ahogy erőszakosan megragadta a karomat felvisítottam.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - üvöltöttem, majd felültem csapzott homlokkal. Basszus, ez csak egy álom volt.

- Kami, minden oké? - termett a nappali ajtajában Dalma aggódó tekintettel az arcán.

- Persze, csak - kapkodtam a levegőt - rosszat álmodtam.

- Már megint? Mostanság egyre többször ordítol fel - méregetett, miközben próbáltam a pulzusomat normálisra visszaállítani.

- Mert rosszat álmodok. Lehet sokat stresszelek - legyintettem.

- Na, persze - hagyta rám, mint valami hülyére. - Nem akarsz valamit mondani esetleg?

- Nincs mit mondanom - néztem a szemébe. Legalábbis addig nincsen mondandóm, míg meg nem találom ezt a paraszt srácot, aki okozza az álmatlan éjszakáimat és a paranoiás rohamaimat.

- Kami, Kami - ciccegett. - Elfelejted, hogy melyik szakon is tanulok és tisztán látom, hogy mikor kamuzol. Szóval én ide leülök - lépett oda a fotelhez - te meg elfecseged nekem addig míg Lia nincs itt, hogy mégis mi a franc van veled, mert a szokásosnál is normálatlanabb vagy.

- Van egyáltalán olyan szó, hogy normálatlan? - tűnődtem el hangosan.

- KAMILLA - förmedt rám Dalma.

- Jól van na. Szóval, van egy srác - szívtam be mélyen a levegőt.

- Óóóó, mindig van egy. Gondolhattam volna - vigyorodott el. - Egészen pontosan nem kb. ilyen magas, kék szeme van, barna haja és feltűnően kedvel téged, mert itt van naponta, mint Beni?? Jaj, és mellesleg nem Áron a keresztneve? 

- Most nem róla van szó - haraptam be a számba.

- Mi????? MI VAN? - realizálta, hogy mit mondtam.

- Nem róla beszélek - ismételtem magamat.

- Basszus, Kami neked bejön valaki más és erről nem tudok? Tudunk? Ugye tudod, hogyha Lia rájön kihajít az erkélyen és még rád ugrik, amint a földbe csapódtál??? Áronnak meg annyi konkrétan? - pislogott nagyokat.

- Nem egészen erről van szó - húztam el a számat, elvégre nem tud úgy bejönni valaki, hogyha még életemben nem láttam. - Várjunk csak. Mi az, hogy konkrétan annyi Áronnak? Ezt nem értem.

- Te neked tényleg gondok vannak a szemeddel. Szerinted mégis miért van itt non-stop?? Mert még mindig téged akar és próbál a közeledben maradni. Még ha barátként, akkor úgy, de nem fog leállni. Sőt, ha enged kérdezel egy hetet se adok és ti ketten már megint együtt lesztek - hadarta volna tovább, ha én nem szakítom félbe.

- Miért lennénk újra együtt? Elvégre neki ott van Pálma, akivel "szünetet" tartanak, szóval kimondva még sose szakítottak, én meg csak a barátja vagyok. Csak úgy, mint Lottinak vagy Beninek - magyaráztam.

- Igen? Te nem látod azt, ahogyan egymásra néztek, milyen szeretettel.Hogy Áron mennyire megfeszül, amikor valaki olyan srácról beszélsz, akit nem ismert. Basszus, addig idegesített engem még el nem mondtam, hogy ki az a Twan Kuyper, mert te idióta bebeszélted neki, hogy egy külföldi diák az egyetemen és csoporttársak vagytok - akadt ki, mire én felnevettem.

- Ne már, hogy bevette. Pedig olyan bénán adtam elő. Amúgy meg ezt birtoklási problémának hívjuk - tettem hozzá.

- Birtoklási problémának azt, hogy törődik veled, mert szeret? Szerinted a "csak barátod" felkel hajnalok hajnalán, hogy meglepjen reggelivel, vagy csak azért, hogy elvigyen téged suliba? Mert csak úgy mondom neki keddenként fel se kéne olyan korán felkelnie. De nem ő megteszi, hogy találkozzon veled. Majdnem mindennap itt csövel, még akkor is ha te nem foglalkozol vele, mert tanulsz vagy tudom is én. De attól itt van a közeledben. Nem mindenki néz veled Shadowhunterst úgy, hogy közben utálja a sorozatot, de téged örömmel tölt el, így nem prédikál. Csendben tűri, ahogyan bealszol a nappalin és párnának használod a vállát. Sőt, mondok valamit. Tegnapelőtt, mikor ez történt, még ő vitt be téged a szobádba is. Kami, nem hiszem el, hogy nem látod. Ezek pedig csak példák voltak, de tudnám még sorolni. Marhára nem úgy viselkedik veled, mintha csak a barátod akarna lenni. Vagyis nem a haver-barát, hanem mint rendes barát, egy kapcsolatban - mondta, mire én lesütöttem a szememet. Ezt így még sose gondoltam át. 

- Úristen - keresgéltem a szavakat, mert ezután a kisebb monológ után, csakis Áron körül jártak a gondolataim és a viselkedésén. Igen, igaza van Dalmának, ez nem a haver-barát típusú viselkedés. Hiányzott ez nekem az elmúlt években? Igen. Mennyire? Nagyon. Basszus, nagy slamasztikában vagyok.

- Hát, bizony úristen. Úghogy ha hallgatsz arra a kis agyadra és rám valami jelzést adol felé. Ha csak haver akarsz maradni vele, amit kétlek, akkor olyat. Ez rajtad áll - vonta meg a vállát.

- Nem tudom Dalma - ismertem be gondterhelten.

- Mit? Hogy összeakarsz-e vele jönni? - vonta fel a szemöldökét.

- Igen - bólintottam egyet.

- De miért?

- Mert nem akarom megint azt érezni, mikor szakítottuk. Azt a marha nagy fájdalmat. Hogy nem tudtam hetekig aludni, állandóan ő jutott az eszembe, romantikus filmeket néztem és a saját sztorimat kerestem bennük. Érted?? Én meg a romantikus filmek.

- Figyi Kam. Tudom, hogy attól félsz, hogy megint összetör téged, ott voltam és láttam, hogy milyen voltál. De attól ugyanolyan fontosak vagytok egymás számára. Engedd el a múltat, és kockáztass egy kicsit, mert én láttalak együtt Áronnal, de az elődjével is. Mondanom se kell, hogy melyikkel voltál boldogabb, szóval rajta. És ha megbánt téged egyesével tépem ki a hajszálait - eresztett meg egy halvány mosolyt Dalma, mire én megöleltem őt.

- Köszönöm.

- Ugyan már, Kami. Ez a dolgom - vonta meg a vállát, majd hirtelen ellökött magától. - Na, de vissza a beszélgetés elejére. Ki az a srác, aki nem Áron?

- Ilyen nincsen - dőltem hanyatt az ágyon.

- Azt hitted elengedem a témát, mi? Hát, ezt beszoptad - vigyorgott diadalittasan Dalma.

- Oké. Az a szitu, hogy több mint egy hete, kapok mondhatni leveleket egy srácot, akinek bejövök. Ne kérdezd nem tudom ki az, mert névtelenül írja. Már Barnival meg Zsófival ráálltunk a keresésre, de eddig semmi. Mintha felszívódna állandóan, mikor nyomra találnánk - magyaráztam.

- És ezt luxus elmondani nekem? - sziszegte dühösen.

- El akartam, de csak akkor, amikor tudom kiről van szó - szépítettem, hátha megnyugszik. Nem, nem nyugodott meg.

- De most mi van? Ki ír neked? Meg mit? - zavarodott össze és a hajába túrva fel-le járkált a szőnyegen.

- Várj itt. Inkább megmutatom, olvasd el, mert többet én se tudok - tápászkodtam fel. A szobámba sietve kihúztam az ágyam alatt lévő táskát, amibe beletettem a leveleket. Tudom, nagyon eredeti vagyok. 

- Tessék - nyomtam a kezébe, mire ő először csak összeráncolt a szemöldökét, majd belemélyedt.

Míg ő olvasgatta, én a telefonomon néztem videókat arról, hogy a bagoly huhog, mert közeledik április 1-je. Igaz, hogy még csak október vége van, de jó előre felkészülni. Benike ugyanis retteg a baglyoktól, én meg egy köcsög szemétláda vagyok, szóval már várom azt a reggelt, amikor a kanapén fog terpeszkedve aludni. Én kiosonok a szobámból, lapos kúszásban végig a folyosón, egy csendes felugrás, természetesen a rénszarvasos zoknimban, mert azzal lehet lopódzni és itt a bagoly hol a bagoly. Szegényt, már előre sajnálom.

- Baszki, ez nem semmi - dobta le az asztalra Dalma.

- Ugye? - zártam le a képernyőt.

- De ezen felül nem tudsz semmit?

- Mondom, hogy nem. Nulla, zéró - tártam szét a karomat.

- Akkor a másik kérdésem az, hogy miért álmodsz rosszakat. Azt mondtad, hogy a srác miatt - próbált megfejteni, ami nem lehetett valami könnyű meló.

- Igen, miatta. Mert egy csomószor írta, hogy itt meg ott látott, de basszus, honnan tudta, hogy ott leszek? Olyan, mintha az árnyékom lenne - túrtam bele a hajamba.

- Szóval parázol egy kicsit, mi?

- Még jó, hogy. Hiszen nem ismerem. Ki tudja? Lehet egy elmebeteg - húztam el a számat. - Mit csináljak?

- Húha. Ez egy jó kérdés. Nem tudjuk az elérhetőségét, a nevét, konkrétan olyan, mintha egy fantom tag írogatna téged. Viszont egy valamit tudunk - csillant fel a szeme.

- Mégis mit?

- Hogy követ téged a neten - mondta ki, mire kezdett nekem is leesni, hogy mire céloz.

- Az igaz - biccentettem.

- Látod? Csak egy Insta kiírás kell, vagy egy videó végére bemondani és veszi a lapot, hogy nem tetszik már a helyzet neked. Jobb esetben veszi - tette hozzá, majd a telefonja után nyúlt, ami rezegni kezdett. Úgy látszik kapott egy üzenetet, ami nagyon feldobhatta, mert vigyorogni kezdett.

- Hogy érted azt, hogy jobb esetben?

- Ha nem egy fogyaték, akkor. Bocsi Kami, de nekem most mennem kell - állt fel. - Találkozóm van...

- Csongival. Tudom - legyintettem.

- Mi? Nem vele - tagadta, de szimplán látszódott rajta, hogy kamuzik.

- Persze, hogyne - hagytam rá.

- Kamilla - szólt fenyegetően. - Honnan tudod?

- Tudjuk? - javítottam.

- He?

- Tudjuk. Többesszám - vigyorogtam, mint a vadalma.

- Jézus. Kikről beszélsz? - sápadt el.

- Lia, Áron. De ha engem kérdezel Beni is sejti - osztottam meg vele az információmat.

- De......hogyan....? - keresgélte a szavakat.

- Onnan szeretett Dalmikám, hogy pocsék színész van és elvágtuk, hogy egy sármőr van a képben. Liával meg tudod, hogy szeretünk kémkedni, így felvettük a maszkot most is - magyaráztam.

- Ne idegesíts, hogy húztatok fekete csíkot a szemetek alá és úgy rohangáltatok utánunk - hunyta le a szemét, miközben mélyeket lélegzett.

- Ha még csak csíkot húztunk volna...

- Ugye nem?

- Mit nem? - tetettem a hülyét, pedig pontosan tudtam, hogy miről beszél.

- Ugye nem vettetek fel hozzá usankát? 

- Óóóóó, de bizony - erősítettem meg a gondolatát.

- Nem ismerlek titeket - hagyott ott a nappaliba.

- Nyugi, nem szólok senkinek, hogy most beismerted. Tartom a számat - kiáltottam utána.

- Hát, ezt el is várom tőled. De részleteket akkor se mondok el - kapta fel a kabátját.

- Még nem mondol. Még - tettem hozzá.

- Borzalmasak vagytok - forgatta a szemét és az ajtóhoz lépett.

- Csókoltatom Csongikát - dobtam felé egy puszikát, majd integettem, míg ő becsapta az ajtót maga mögött. Lehet, kicsit felhúztam őt.

Olyan furcsa volt az, hogy már fél 5 van és egyedül voltam. Vagy Beni, vagy Lia, vagy Dalma, sőt az elmúlt hétben még Áron is itt volt. Így teljesen megszoktam a társaságot. Apropó Áron. Nem tudom mihez kezdjek vele. A fő kérdés az, hogy össze akarok-e vele jönni. Kamilla nézz mélyem magadba, mert tutira egyértelmű a válasz. Hát, hogy is ne. Ez nem is kérdés. Hogyan csináljam? Nem tudom. Ahogy Dalma mondta, jeleket kell felé küldenem, ahogy ezt ő tette eddig. Tudom, hogy baszta el, nem is egyszer, de eleget bizonyított már. 

A nagy töprengéseim közben elkezdett ordítani a telefonomból valami alapértelmezett szám, ami azt jelenthette, hogy ismeretlen a szám. Amint megláttam görcsbe rándult a gyomrom és nehezen kaptam levegőt. Ó, te édes paranoia, hogy imádlak. Szedd össze magadat Kamilla, ez csak egy hívás. Ezzel a gondolattal emeltem a fülemhez.

- Hallo - szóltam bele remegő hanggal.

- Te kis ribanc - sziszegte egy felismerhető hang. Ez egyben megkönnyebbülést jelentett, de közben meg feszültséget is.

- Mit akarsz Pálma? - sóhajtottam. Ezek szerint, ez az ő száma. El is fogom menteni úgy, hogy a Bambusznád. Erről mindig ő fog eszembe jutni.

- Én mit akarok?? Én??? Te mit csináltál Áronnal? - vonyította. Csoda, hogy a dobhártyám be nem szakadt.

- Te miről beszélsz? - zavarodtam össze.

- Jaj, te álszent ne add elő magadat, hogy nem tudod - nevetett fel kínosan.

- Pálma, a nem létező hörcsögöm bundjájára esküszöm, hogy halvány lila fingom nincsen miről pofázol - fújtattam, mert kezdtem elveszíteni a türelmemet.

- Igen? Gondolom arról sincsen semmi fogalmad, hogy Áronkám azért jött át, hogy közölje, szakít velem. De te erről mit sem tudtál...áááá hol? Miközben együtt lógtok napok óta - hadarta.

- Mi van? - fagytam le. Áron szakított véglegesen Pálmával.

- Nagyon nagy játékos vagy Pusztai, de ne feledd el. Én nem adom fel könnyen.

- Te most fenyegetni próbálsz?

- Vehetjük annak is.

- Erre tudod mit mondok? Dugd fel a fenyegetésedet anyád seggébe - fújtattam, majd kinyomtam. Ez a Pálma őrült, nem is kicsit. És még a telefonom is lemerül, ilyen nincsen. 

A fejemet csóválva és közben magamban Pálmát szidva a szobám felé vettem az irányt, hogy azt a kurva töltőt kikotorjam valahonnan. Igen, ez mind jó lett volna, hogyha megtaláltam volna, de nem. Sehol se volt. Idegesen berontottam Lia szobájába, mert ő szokta a holmimat elvinni. Éppen az ágya mögött néztem meg, amikor hallottam az ajtót csapódni.

- Halló - kiáltotta.....Áron. Mi az Isten? Ez, hogy jött be?

- Te mégis, hogyan jutottál be? - ordítottam, majd véletlenül beestem az ágy mögé. - ÁÚ.

- Lemásoltattam a kulcsot - magyarázta. - Ööööö....minden oké?

- Hát, hogyne - tápászkodtam fel. Tutira be fog liluni a könyököm, de legalább a töltőm megvan.

Az asztalomra el is löktem a telefonomat, amit elkezdte tölteni és a nappaliba mentem, mert Áron oda telepedett le. Kíváncsi vagyok elmondja-e, hogy szakított Pálmával.

- Álljon meg a menet. Mi az, hogy lemásoltattad a kulcsot? Most cserélhetek zárat. Megint - lépkedtem a folyosón, mert Beni ugyanezt megcsinálta, sajnos ehhez a módszerhez kellett folyamodnom. De a történelem ismétli magát, úgy látszik.

- Ezek mik? - vonta fel a szemöldökét, amikor beléptem a nappaliba. Mik voltak a kezében? A levelek. Basszameg, az asztalon hagytam őket. Valaki, egy időgépet pls.

- Hát ööööö.......papír - nyögtem ki, mert más nem jutott eszembe.

- Azt látom. Drága, Kamilla.... Nem akarsz valamit mondani nekem? - állt fel. Picsába, ez a támadó póza.

- Add már ide - téptem ki a kezéből.

- Kitértél a válasz elől. Ki ez a tag? - fonta össze maga előtt a karját.

- Nem tudom, jó? - dobtam fel a köteget a szekrény tetejére.

- Mi az, hogy nem tudod? Írogat neked, erre még a nevét se tudod? Ne akarj ilyen hülyeséggel beetetni.

- Nincs név rajta, se cím, semmi. Hányszor mondjam el, hogy nem tudom ki ez - vesztettem el e türelmem.

- És említeni nem akartad volna, hogy van egy anonim srác, aki bombáz téged folyamatosan? Ha? Elvileg barátok vagyunk.

- Igen? Barátok? És te nem akartad említeni, hogy szakítottál Pálmával? - húztam össze a szemöldökömet.

- Te ezt honnan tudod? - hőkölt hátra.

- Kaktuszkától. Felhívott önmagán kívüli állapotban, hogy elújságolja, hogy tulajdonképpen miattam dobtad. Na? Valami hozzáfűznivaló esetleg? - "vágtam" vissza.

- Lehet, de téged ez úgyse érdekel - mosolyodott el gúnyosan.

- Miért is ne érdekelne?

- Mert ott van egy gavallérod, aki úgy látszik megbabonázott annyira, hogy elfelejtsd ezt megosztani velem - emelte feljebb egy fokkal a hangját.

- Áron most mi bajod van?

- Őszintén? Minden - nevetett fel erőltetetten. - Nem hiszem el, hogy itt töröm magam, amit észre se veszel. Oké, értem, hogy én basztam el többször is, de az, hogy közben te valami ismeretlen sráccal andalogsz, már felháborító - tört ki belőle minden.

- Andalgok? Hogyan andalognék, hogyha azt se tudom ki az??? Legyél már eszednél - kopogtattam meg a halántékomat.

- Én? Én legyek eszemnél, ha te se vagy annál? 

- Úristen, én ezt nem hiszem - túrtam bele a hajamba. 

- Látod, van amiben egyetértünk.

- TE CSAK NE ÉRTS VELEM EGYET, AMIKOR MAJDNEM NEKEM JÖSSZ HÜLYESÉGEK MIATT - kiabáltam. Valahol itt szakadt el a cérna.

- Teljesen értetlen vagy?? Nem hülyeség miatt, hanem amiatt, hogy elvileg haverok vagyunk, erre egy ilyen dolgot elrejtettél előlem. Ez nem így működik - rázta meg a fejét.

- És az se így működik, hogy Pálmával miattam szakítottál? Erről nem kellett volna beszámolnod?

- Engedd már el Pálmát - torzult el az arca.

- Nem, nem engedem el. Basszameg, nem érdekelne, ah nem miattam. Érted? ÉN MIATTAM.

- Igen, te miattad - erősítette meg. - Csak úgy látszik hiba volt. Már elfoglalták a helyemet - nézett mélyen a szemembe.

- Nem - nyeltem egyet és félő volt, hogy összeesek.

- Mit nem?

- Rád vár az a hely még mindig - suttogtam. A levegő szinte megfagyott körülöttünk, sőt az idő is megállt. Áron állt ott pár pillanatig, majd amikor feldolgozta, megköszörülte a torkát. Én csak felvontam az egyik szemöldökömet, egy "most mire vársz" üzenetet jelezve felé, amit ő tökéletesen értett, így közelebb lépett. Már a bőrömön éreztem azt, ahogyan lélegzik, csak pár centi választott el tőle, amikor valaki konkrétan berúgta az ajtót.

- PUSZTAI. HOL VAGY TE HOLDKÓROS SZÉDÜLT? - mennydörögte Lia, és a pillanatunk Áronnal tovaszállt. 

- A kurva életbe - sziszegtem és hiába imádom Liát, most az egyszer átkoztam a csapnivaló megjelenéseivel.

- Én megyek - került ki Áron.

- Szia Áron - köszönt neki Lia, amikor észrevette. - TE - mutogatott felém, amikor észrevett a háta mögött.

- Nyugalom - csitítottam és Áron felé biccentettem, hogy míg itt van ne csináljon jelenetet.

- Holnap találkozunk. Ó, Kam. Neked más kaját rendeltem. Majd keress meg - kacsintott rám, majd intett egyet és elhúzott. 

Én még néztem az irányába, hiába nem volt már ott, amikor valaki, egészen pontosan Lia hátulról fejbecsapott.

- ÁÚÚÚ. Megvesztél? - kaptam oda az érintett testrészhez.

- Ez micsoda? - lebegtetett meg előttem egy papírt. Jaj, ne. - Képzeld el, jövök hazafele, gondolom kiszedem a postát, ha ti ketten nem vagytok rá képesek. És hoppá a csekkek között egy boríték neked címezve. Kinyitom mondván, hogy lehet egy bomba van benne, vagy ki tudja, fő a biztonság, erre mi fogad? Drága Kamilla.... Mi a faszomat sunnyogsz már megint?

- Nem sunnyogok semmit. Meg mi az, hogy már megint? - vettem ki a kezéből az összes csekket, meg a borítékomat.

- Nincsen semmi Áron meg köztem - utánozta a hangomat.

- Nem így beszélek - forgattam a szemem.

- Ááááá faszt nincs semmi köztetek, csak ha nem értem volna haza, akkor most szobán lennétek - engedte el a füle mellett a megjegyzésemet.

- Dehogy lennénk.

- Na persze. Mondogasd csak magadnak. Én felismerem a kanos tekintetet - hagyta rám. - Szóval mik ezek?

- Fel kéne vennem a hangomat és többször lejátszanom - sóhajtottam és bementem a konyhába vízért, mert a végén ki fogok száradni, ebben a sok beszédben.

- Mert?

- Ma már ez a 3. alkalom, hogy elmondom - sóhajtottam és belekezdtem.

- És ennyi - fújtam ki a levegőt, amikor befejeztem.

- Son of a bitch - fejezte ki magát, mire én eltátottam a számat.

- Fejlődsz Lia, már angolul káromkodsz. Pacsit - tartottam fel a tenyeremet, mire ő belecsapott. 

- Figyi, én adom Dalma tanácsát. A pali követ téged. Legegyszerűbben így tudsz üzenni neki. A rémálmokról meg annyit, hogy én alszom veled és akkor nem lesznek rossz álmaid - ajánlotta fel.

- Isten ments - hőköltem hátra. 

- Most miért?

- Lia, ez egy nagyon......nemes felajánlás, de ott még nem tartok - hárítottam el.

- Kár. Akkor Áront megkérem. Habár abból nem sok alvás lenne, már ha érted mire célzok - lökte meg a karomat.

- Túl sokat vagy Benivel - zártam le a beszélgetést.

- Most hová mész?

- Megírom a monológot - vontam meg a vállamat.

- De utána gyere már ki, mert szörnyen unatkozom - kiáltotta nekem.

- Oké - rúgtam be magam mögött az ajtót.

A telefonom gallériáját megnyitva nézegettem a képeket és amikor egy viszonylag publikusat találtam, feltöltöttem Instára. A "leírást" nagyon egyszerűen fogalmaztam meg, úgy, hogy még a hülye is megérti, miről hadoválok. 

- Kész - léptem át a kanapé támláját, így tulajdonképpen az ülőrészre huppantam le.

- Látom - húzogatta Lia az ujját a képernyőn. - Áron kommentelt is.

- Mit? - hajoltam én is a tablet felé.

"mjrs.áron: Hello Darkness, My old friend"

- Szívecskézd csak be - mosolyodtam el. Ez eléggé találó arra, hogy előtört a paranoiám.

- Azt csináltam. Figyelj csak Kami. Tudom, hogy bírjátok egymást, de valamit mondanom kell - tette le maga mellé a készüléket.

- Hallgatlak.

- Ha megbánt letépem a tökeit - tette rá a kezét a vállamra, mire én felröhögtem.

- Tudom - törölgettem a szemem.

- Én komolyan beszélek. Aztán hívhatja az anyját, hogy élvezze ki Dóri gyerekét, mert általa nem lesz - tervezgetett.

- Nem bírom - fogtam a hasamat és röhögve eldőltem. 

- Csak szóltam, hogy tudd. De ezt neki is el fogom mondani.

- Ezt hogyan tudtad ilyen komoly fejjel elmondani?

- Esténként ezt gyakoroltam a tükörben - legyintett egyet, mire ez előbbi nevetőgörcs nemhogy elmúlt volna, visszatért, ahogyan elképzeltem őt a tükör előtt állva gyakorolni a beszédét. Ez hivatalos. A baráti köröm nem éppen a legnormálisabb.