Késő kegyelem

Mit kezdjen, akit elitélt,

de fölmentett később az ég,

megvonva tőle a halált,

mikor már megadta magát?

Kit mindenétől üresen

talált a szörnyű kegyelem,

megsemmisülten, mielőtt

a semmi habjaiba dőlt!

Mit kezdjen itt! Közületek

talányait ki fejti meg?

Szorongva anyját kémleli:

ha elzokoghatná neki!

Fogódzanék akárkibe,

de nem lesz soha senkije;

szeméből, mint gazdátlan ág,

kicsüng a pusztuló világ.

Pilinszky János versével köszöntöm ezt a december közepi ünnepi időszakot. Már jócskán benne vagyunk az adventi körben, most vasárnap, huszonkettedikén a negyedik gyertya gyújtására kerül sor. A nagy fogyasztás-láz hurrikánjában sokszor elfeledtetik velünk az akciókkal, és egyéb fogyasztásra ösztönző lelkesítéssel körítve, hogy miről szól valójában ez az ünnep.

Krisztus, a remény születéséről, a várakozás misztériumáról.

A késő kegyelem c. költeményének hangulata tökéletesen rápasszol arra, amit számomra jelent a Karácsony ünnepe.

Krisztus misztériuma, a születés-prédikálás-halál-feltámadás négyese arról szól, hogy mindig van remény arra, hogy a romlottból valami jó és új szülessen. Pilinszky verséhez pedig azért tudok ennyire kapcsolódni, mert a mostani modern korban a közösségi média által arcunkba kapott elvárástengerbe bizony mi is bele tudunk dőlni.

Hogy aztán kifosszanak bennünket lelkileg gyakorlatilag. Ebből jelent kiutat a karácsonyi béke és várakozás. Amikor nem az instant-dopaminszerzésre kondicionálódom, sőt, ebből pont, hogy kitörni kívánok azzal, amilyenné formálni igyekszem az életritmusomat.

Krisztus BÁRKIT megtalálhat, ha engeded, hogy megtaláljon. Nézz a másik emberre. Gondoskodj az ünnepen te valakiről, aki rászorulóbb nálad. És Krisztusról gondoskodsz. De ezt más ne lássa. Nem kell kérkedni sem vele, csak csináld. Mindannyiunkért. Valakinek talán te lehetsz az a fogódzó, akibe kapaszkodhat, mielőtt eldobná magától az életet. Nekem 2024 mutatta meg, hogy ha nyarat nem is, de hatást érhetek el egy szem fecskeként.

Krisztusnak üresen, törötten, megtépázottan is kellesz. Ő ezért jött a világra, és áldozta fel magát értünk. Ezt jelenti a kereszténység. Számomra.

Hogy a jelenlegi közéleti hisztéria-cirkuszok nem ezt mutatják – azért nem a Krisztust vonom felelősségre. Ha így bánnak az ő ajándékával.

Ő megtette a maga részét a progresszió felé, hozott egy rakás életjobbító reformot az életünkbe. A hit összeköthetne bennünket, ha hagynánk – nemtől, rassztól, stb. függetlenül.

Isten előtt csak EMBER van.

Ha tehát nem hiszel a csodákban, abban, hogy mi értelme van a karácsonynak... csak olvass Pilinszkyt, és talán megszólal benned is a Szentlélek kicsi hangja. Csendesedj el, és gondold végig, te hol lehetsz az életedben csoda valakinek?

Kinek lehetsz szárnyat nem viselő jótevője?

Az igazi hősök láthatatlanul köztünk járnak, nem viselnek csudajelmezt, ahol kint a bugykos, és nem kell mutatós szuperképesség sem ahhoz, hogy kicsit szebbé tegyük valakinek a napját. Az apróságok jelentik sokszor a legnagyobb változást.

Mivel karácsony hetében nem lesz poszt, ünnepi szabadságra vonulok, ezért ezzel az ajánlóval búcsúzom, még két másik részen kívül.