Miért olvassunk klasszikus hazai irodalmat?

Móricz Zsigmond: Árvácska c. kisregényének elemzése

Végére értem az idei olvasmánylistám egyik darabjának. Viszkok Fruzsi ajánlója óta célzottan terveztem, hogy el kell olvasnom, időm csak most jutott rá, s a lélek is csak most vetett arra. Miért húztam eddig? Azért, mert a témája, már a címből fakadóan is lélekbe markoló, s erő és idegzet kell hozzá, hogy ne omoljak össze az olvasottaktól. Mert hogy ez egy vádirat. Nem is akármilyen: a méla közöny, ahogyan bánnak szerencsétlen Állami Árvácskával – még tisztes neve sincs a gyereknek! felháborít, és a tehetetlenség dühe szétfeszít.

Megvesztegetett tanító, akinek fel kellett volna jelentenie a nemtörődőm, kapzsi, korrupt szülőket, a Gyermekvédelmi Liga félrenézése a kor vádirata arra, hogy mennyire nincs rendjén a kiszolgáltatott helyzetben lévő árva gyermekek bántalmazása, kizsákmányolása.

Árvácska meztelenül él a Dudás családnál, hat másik gyerek társaságában. Fel sem fogja, hogy gyakorlatilag molesztálják a körülötte lévő felnőtt férfiak – Kadarcs István minden megmozdulására forgott velem a gyomrom, ahogyan aztán a későbbi gyámszülők is bántak az már tényleg mindennek a teteje.

A pontot az i-re az teszi fel, hogy az író megsejteti, vannak még rokonai a kislányak. A kevés jótétemény – ötpengő, szeretgetés, a Móra bácsi kedves segítsége, hogy nem kell a súlyos bort egyedül cipelnie a gyerekeknek, nem törli el a sok évnyi bántalmazást, megaláztatást, ingyen kényszermunkát, amit meg sem fizetnek.

A gyermekvédelmi rendszer igazságtalansága főleg ma igazán aktuális, hogy elővegyük: nem tisztem beleszállni a politikába, de ha Pottyondi Edináék ezt olvassák fel a nagyközönség előtt, lehet, hogy még inkább sikerrel jártak volna. Az igazságtalanság, hogy a Demokratikus Koalíció marketingfogásnak használja fel a bicskei árva gyerekek bántalmazási, molesztálási ügyét, egyenesen égbekiáltó bűn. Ilyenkor elgondolkodom: hol az Isten? Hol az az agyondicsőített nagyuraság az égből? Hát nincs ennek szíve?

Hát hogy hagyhatja az egyház, hogy eltussolhassanak ilyen komoly bűnöket? Hisz maga Krisztus mondja el, miről ismerkszik meg a jó tanítvány. Ez lenne a Krisztus? Korrupt, az elesetteket sárba tipró?

Nincs már haszna a tisztítótűznek sem, én mondom, Móra bácsi... merthogy valós eseményeken alapszik az egész: Littkey Erzsébetet maga fogadja örökbe Móricz, s az ő megemlékezései alapján állította össze ezt a nagyszerű, zsoltárokra szakaszolt remekművet: mintha az ő imája lenne, néma segélykiáltás, a tehetetlen düh kiadása: lehet-e így bánni az emberfiával?