Hogyan változott az olvasással való kapcsolatom?

2024-ben kevesebbet olvastam, viszont sokkal jobban bele is mélyedtem azokba a kötetekbe, amiket kiszemeltem magamnak. Móricz Zsigmond regényét bitangrövid idő alatt fejeztem be, nem is egy nagy terjedelmű olvasmány az Árvácska, viszont meglehetősen velős, nehezen emészthető, és ma már trigger warningokkal pakolná tele az ember legszívesebben.

Számomra mindenképpen egy olyan találkozás ez a regény, amiért azt mondom, hogy megérte a minőségi olvasásra koncentrálni, a teljes beleereszkedésre az aktuális kötet világába, mennyiségi kérdés helyett.

Sokszor gondolkodom el azon, hogy melyik a jobb: többet olvasni, vagy valóban olyat, amit szeretsz, és akkor nem számít a mennyiség? Rengetegszer hallom buszon, metrón, vonaton, hogy mi fiatalok nem olvasunk. Szerintem ez így, ahogy van, hamis feltételezés, mint ahogy minden sztereotípia – az idősek akciós csirkefarhátért loholnak a csúcsforgalomban.

Tömegasszociációkon alapszik a mostani mentalitás java része, és ezt meglehetősen problémásnak ítélem meg, mert még tovább reped a szakadék a generációk között, és szerintem nagyon nem kéne, hogy így legyen.

Tanulságos tapasztalat, hogy bár három nap alatt olvastam ki az Árvácskát, mégis, érzelmek teljes skáláját éltem át az olvasás közben – korábbi posztomban olvashatsz is egy átfogó elemző értékelésről, amelyben kifejtem a véleményemet és élményeimet konkrétan a mű koncepciójával kapcsolatban. Itt most erre részletesen nem térnék ki, mert más premissza alapján haladok.

Szóval, ha hagysz időt magadnak arra, hogy igazán kapcsolódj a választott olvasmányodhoz, az, bármilyen platformon is történjen, sokkal többet ér, mintha csak striguláznád, hogy ennyit és ennyit olvastam x időkereten belül.

Több figyelmet kéne szentelnünk, úgy vélem, a „Mit?" kérdésre a „Mennyit?" helyett, mert sokunk itt siklik fel az olvasás megutálása közben. Könnyen kiéghetünk, ha arra koncentrálunk, hogy a számokkal flexelhessünk, nem igaz?

Sosem voltam a matematikával, pláne a számokkal barátságban, ezért én határozottan állást foglalok amellett, hogy olvasson mindenki aszerint, amit éppen hangulata, ízlésvilága, érzelmi igényei kívánják, mert nincs rosszabb attól, amikor valaki erőlködik, hogy befejezzen egy könyvet, de közben meg úgy utálja, hogy falhoz vágná legszívesebben.

Én, kövezzetek meg, de nem bírom Jókait. Falnak megye tőle, egyenesen rühellem, nincs arra a gyűlöletcunamira szó, ami Jókai-kötet kezembe emelésekor végigsöpör rajtam. Ez természetesen a regénynek szól, és senki se érezze úgy, hogy mert ős szereti, ezért kevesebb lenne. Ízlés dolga, hogy kinek mi válik be, de nálam az Aranyembernél elvágta magát a kedves mester.

Amikor több tíz oldalon kell olvasnom, hogy miként vergődik egy ladik lefele a Dunán, de közben meg nem halad a cselekmény, kitör rajtam a cifra frász. Nincs bajom a lélektani regényekkel, de Jókai regénye valahogy nem törekszik nagy pszichológiai-társadalmi megmondásokra sem. De akkor miért nem viszi előre a cselekményt? Mitől volt népszerű a maga korában annyira, hogy vitték a könyveit, mint a cukrot?

Ugyanígy vagyok a Mester és Margaritával, egyszerűen úgy hiányzik nekem az a mű, mint mókusnak az erdőtűz, ha szóba kerül, libabőrös leszek, és nem a jó értelemben. Sajnos magyar emelten ki is húztam tételnek, pedig mitössze fohászkodtam Adyért, de így is egy szép négyest kikerekítettem magamnak belőle.

Nem szaporítom tovább a szót, szerintem érdemes figyelnetek, hogy a saját lelketek mire vágyik éppen, és ne hallgassatok a fanyalgókra, ha pont egy erotikus könyvre esik a választásod, egészségedre – bár én nem pártolom, a rengeteg fals tévképzet miatt, amit ezek a regények a párkapcsolatokról ábrázolnak, de egészségedre, te dolgod, ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak, ki mit emel kezébe, vagy mire kattint az interneten?

Nem maradt hátra más, minthogy megkérdezzem mindkét irányba: mi volt a legvisszataszítóbb és a legfelemelőbb olvasmányélményed? Szerzőnevet és címet is kérek szépen, ha kommentelsz, segítsük egymást a megfelelőre találásban, hátha valaki a te hatásodra olvassa a kedvenced, és lesz rajongótársad. Figyeljetek oda, hogy egymás ízlését ne fikázzátok, mert egyediek és megismételhetetlenek vagyunk, szóval, tartástok tiszteletben, hogy ami neked undorító, az nem lesz feltétlen a másiknak is az.

Üdv,

Fleur