Sokáig nem voltam híve annak, hogy törődjek a marketing (de csúnya szó, mi?) fogalmával, mint online blogger/tartalomgyártó. Ma viszont ránéztem a statisztikáimra, és konkrétan jobban bőghetnékem van ettől, mert amikre az eredményeket kapom, az sosem a saját kútfőből fabrikált történetek, versek, stb.

Végignyálaztam egy kicsit azt is, hogy mi teszi a népszerű folytatásos blogtörténeteket: míg én a lassú víz partot mos-típusú író vagyok, addig akik népszerűek, azok lendületesek, pergősek, és igen gyakori frissítésszámot generálnak, ami előrébb viszi az algoritmusnál. Magyarán, a trendingbe azok kerülnek, akik odafigyelnek a marketing stratégiájukra, függetlenül attól, hogy az a produktum, amit publikálnak, milyen minőségi szintet üt meg.

Hangsúlyozom: NEM JELENTI AZT, HOGY VALAKI BLOGJA A TRENDING TOPLISTÁS SZEREPLÉSSEL AUTOMATIKUSAN GYENGE MINŐSÉGŰ!

Ezt felejtsétek el! Könyörögve kérlek, drága olvasóm, aki erre jársz, ne ítélkezz rögtön, amíg nem olvastál bele, mert nem tudhatod, hogy az adott blog milyen.

Többször is jártam úgy, hogy belelapoztam egybe, de nem tetszett, nem az én ízlésvilágom. Ettől még nem lesz rossz, minősíthetetlen az adott mű, legfeljebb az akkori olvasási igényeimet nem elégítette ki, nem felelt meg az elvárásaimnak. Ettől még az írója lehet zseniális, szóval, tegyétek kicsit félre az előítéleteiteket!

Én úgy döntöttem, hogy a művészetről alkotott prekoncepcióimat félrerakom itt, mivel ez a felület teljesen máshogy működik, mint a nyomtatott kiadásba való bejutás. Nyilván megjelent szerzőként antológiában azt gondolná bárki rólam, hogy tele vagyok önbizalommal. Ez koránt sincs így, én is ember vagyok, akárcsak ti, kedves olvasók!

Nekem nagy gyengeségem, hogy ha valami nem sikerül, a harmadik önmagamnak adott esély után sem, akkor lemondok magamról.

Valaaahogy hasonlót érzek most, ahogyan görgetek lefelé a statisztikáimat elemezve.

A Wattpad egy lebutított Facebook, tetszik, vagy sem, ezt el kell fogadom. És a lebutítottat értsétek a programozottsági szintjére. De komolyan, ennyi buggal és a sorkizárt beállítási lehetőség hiányával, hovatovább a sorozatos botrányok kapcsán eléggé kételkedem abban, hogy lenne-e helyem ezen a felületen, boomer harmincasként.

Ezt a platformot főleg gyerekek látogatják, fiatalok (én már nagyon nem számítok annak), ezért elgondolkodtam azon, hogy mennyire van értelme ezt így folytatni.

Mielőtt ítélkeznél ismét, azt vedd figyelembe, hogy nem tartom hosszútávon eredményesnek, ha felnőtt, nagyon-nagykorú személyként én itt lófrálok, ahol a kiskorúak hemzsegnek. Azt sem ítélem el, aki kiskorúaknak gyárt tartalmat, ha megfelelő és egészséges mértékű távolságot tart a rajongóival/fogyasztóival.

Az főleg elszomorít, hogy az eredeti ötleteknek szinte nincs helye a Wattpadon. Naagyon a lista legaljáról kell előhalásznom, ha saját kútfőből létrehozott blogot szeretnék olvasni, és ez valahol elkeserítő. Elvégre a fanfictionöknek van egy rakat oldal, a Wattpad eredetileg original kategóriásokkal volt tele.

Ha most megsértődsz azon, mert ez zavar, és esetleg szánalmasnak ítélnéd meg, gondolkozz el: a visszajelzések fontos iránymutatók, és ha azt látom, hogy valami nem működik, ha valamire nincs visszajelzés, nem tartom értelmesnek, hogy energiát fektessek bele, amikor látom, hogy mire van igény és mire nincs.

Nem könnyű szembenézni a tényekkel, de tartalomgyártóként oda kell figyelnem a fogyasztói igényekre is, ha eredményességet szeretnék, és széles tömegű elérést.

És itt jön képbe a marketing. Minden is eladás, ha kicsit jobban elmélyedsz ezekben a gondolatmorzsákban. A világ arra épül jelenleg, hogy valamicskét valamicskéért, a legtöbb helyzetben. Kölcsönösség. Én tartalmat szolgáltatok neked, kielégítem az igényes szórakozás iránti vágyadat, te pedig cserébe az idődet adod, és a visszajelzésedet. A publikált, nyomtatott sajtónál ez kicsit másképp működik: bemész az üzletbe, vagy a webáruházból megrendeled, és megkapod a kész terméket cserébe.

Ha azt látom, tartalomkészítőként, hogy az általam nyújtott produktum nem találkozik fogyasztói igénnyel, nos... arra mit lehet mondani? Ha egy termékre nincs kereslet, azt leveszik a polcokról.

Úgyhogy jelenleg, ha befejeztem a fanfiction zsánerbe tartozó munkáimat, akkor amelyekre nem volt korábban sem igény, azokat visszaállítom publikusról nem elérhetővé a számotokra, és egy ideig gondolkodási időt hagyok magamnak, hogyan tovább, milyen irányba tudom még elevickélni a hajómat, hogy ne legyen zátonyra futás belőle. És veszek még néhány plusz marketing képzést, hogy megtanuljam úgy reprezentálni, amit képviselek, hogy az szélesebb körökbe is eljusson.

Egyelőre középszerűnek és rettenetesen unalmasnak látom magam, ha az olvasóim helyébe képzelem magam. Ez a poshadt pocsolya életérzés felszámolandó.