Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Vissza A Valóságba

𝟙.𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

Augusztus 31.
".....az érzések bennem felfokozódtak mikor megláttam Eric-et a folyó parton sétálni. Egyszerűen varázslatosan festett az öltönyében. Kicsit szoros volt, de legalább kiemelte az izmos vállát. Gondoltam rá, hogy odamegyek, de inkább csak távolról figyeltem ahogy a folyó hullámaiba mereng miközben a gondolataiba mélyed. Majd hirtelen elfordult és rám nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel..... "

- Marge! Megint hova tetted a könyvemet? - nyitott be a húgom, ezzel teljesen kiszakítva a fantázia világomból.

- Én nem vettem el, semmilyen könyvedet, és húzz ki a szobámból mert írok - parancsoltam rá, mert épp az egyik legjobb részét írtam a regényemnek.

- Méghogy nem vetted el! A múltkor láttam mikor bejössz a szobámba, hogy elvidd az Elfújta a szél példányomat miközben neked is megvan! - na, igen. Ez igaz volt. Néha valóban átmentem csórni egy pár könyvet Emily-től, mert az ő könyvei valahogy mindig jobban néztek ki. Nem volt rajtuk spagetti nyom, mert egyszerűen nem bírtam letenni még kajálás alatt sem, és nem volt össze-vissza hajtogatva, ha mondjuk elaludtam olvasás közben, másnapra meg már szinte a könyvön ébredtem.

- Jó, oké, bevallom elvittem a szobádból, de miután kiolvastam vissza tettem a polcodra, szóval ne nálam keresd! Nem csak én szoktam elvinni a könyveidet...... - utaltam arra, hogy anya is ugyanolyan előszeretettel lopkod könyveket a húgomtól, mint én.

- Oké-oké, hiszek neked. Megyek, megnézem anyánál is.

- Várj! Minek neked az a könyv? Hisz már százszor kiolvastad! - kérdeztem, mert húgom könyv mániáját, már ismertem. Egy könyvet rengetegszer újra tudott olvasni, viszont ezt már annyiszor megtette, hogy mikor utoljára kiolvasta azt mondta, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt a kezembe vettem! És ezeket mindig betartotta.

- Titok. Majd egyszer talán megtudod - mondta titokzatosan. Viszont, most végre kiment a szobámból így folytathattam tovább az írást. Már épp fordultam volna vissza a gépem elé, mikor anyukám kiálltott fel a szobámba:

- Vacsoraaa! Gyere le Marge, mert fontos dolgot szeretnénk mondani apáddal - megforgattam a szememet, hisz milyen fontos dolgot tudnak nekem mondani?! Azt, hogy Mrs Miller, már annyira ki van borulva rám, hogy holnaptól nem tanít? Az lehetetlen. Akár mennyire se vagyok a szíve csücske azért nem hagyna itt, hisz "Még a végén műveletlenül fogsz meghalni", mert aztán az nagyon fontos, hogy megtanuljam például azt, hogy az algebrában az x-et hogyan kapom meg. Az írói jövőmhöz pont ez fog kelleni.

Míg ezen gondolkodtam szép lassan leértem az étkezőbe ahol anya már tálalta a levest. Leültem a helyemre, majd elkezdtem enni. Finom lett ami nem meglepő hisz nagyszerűen főz.

- Milyen napotok volt lányaim? - kérdezte apa a sablon szöveget amiből már nagyon elegem volt. Próbál jó apának tűnni, de a látszat az nagyot csal. A munkájának él, teljes mértékben ha köztünk és a munkahelye közt kéne választania kapásból az utóbbit mondja. De attól még a tanulásunkba és a jövőnkbe beleszól, mert hát "Az ő lányai nem fognak áru eladónak menni se semmi ilyen alja munkát nem fognak vállalni". Ezért is vagyunk magántanulók, mert szerinte a mai oktatásban dolgozó tanárok nem tudják megadni azt a szintet az ő "kicsikéinek", mint amit megérdemelnek. Így viszont egész nap bent kell üljünk a négy fal között és mindenféle hülyeséget kell tanuljunk Mrs Miller-el. Délelőtt velem, délután Emily-vel. Csak egy órára mehetek ki a szabadba, mert "Annyi kell a szervezetnek, a többi csak időpazarlás". Ez az ami a legrosszabb az egészben. A szabadság hiánya! Anya megérti, de nem tesz ez ellen semmit. A tanulásunk teljesen apára van bízva.

Na, de kanyarodjunk vissza a jelenbe ahol Emily már el is mondta a napját.:
- ......, de végül anyánál megtaláltam, úgyhogy szerencsére meglett a kicsinyem - fejezte be a hosszú beszámolóját. Ő nem annyira vágyik a természetbe, mint én, így nem is haragszik annyira apára. Ő jó apának tartja, én meg rossznak. Ezen régebb sokat veszekedtünk, mára rájöttem, hogy ha majd ő is annyi idős lesz, mint én, rájön, hogy egyébként pont leszarja, hogy mi van velünk.

- És neked Margaret? Hogy telt a napod? - kérdezte nyájasan, mintha nem tudná, hogy átlátok rajta.

- Mit akartok mondani nekem? - mostmár érdekelt nagyon hisz már a főétel végénél tartottunk, így már eléggé esedékes volt, hogy elmondják.

- Margaret! Arra a döntésre jutottunk anyáddal, hogy holnaptól azaz szeptember elsejétől nem leszel magántanuló, hanem a Midleston High School-ba fogsz járni - lesokkolódtam. Szóhoz sem jutottam, mintha minden agysejtem felmondta volna a szolgálatot.

- Marge, szívem - fogta meg a kezem anya - tudom, hogy ez egy nagyon hirtelen döntés, de muszáj volt meghozzuk a jövőd érdekében - mondta nyugodt hangon ami nagyon jól esett apa zordabb, férfiasabb hangja után.

- Én bevallom őszintén már kezdetektől fogva így terveztem, hiszen az érettségire a legkiválóbb magántanár se tud téged felkészíteni. Viszont utána olvastam és később fel is kerestem a Midleston High School érettségire felkészítő tanárait és nagyon ígéretesnek tűntek. Így megnyugodhatsz a jövő tanévben is olyan nagyszerű tanárjaid lesznek, mint amilyen volt tavaly Mrs Miller - mondta apa. Éreztem, hogy kezd visszatérni az élet a testembe, az agyam is újra bekapcsolt.

- Mikor döntöttétek ezt el? Mert az úgy tök jó, hogy így azelőtti nap közlitek, hogy "amúgy holnaptól teljesen megváltozik az életed, mert kimehetsz a szabadba egy óránál többet, sőt még más emberekkel is kommunikálhatsz" - mondtam irónikusan, mert eléggé felidegesített a tudat, hogy az egész életemet felfordító döntésbe egyrészt, bele se szólhattam, másrészt ezt az azelőtti nap közlik.

- Mint már mondtam én ezt a kezdetektől így terveztem, anyáddal meg még a tavasszal döntöttük el - mondta halál nyugodtan

- Tavasszal?! Nekem meg így odavágjátok ezt az utolsó nyári nap estélyén?! Ti nem vagytok komplettek - mondtam majd felálltam az asztaltól és felrohantam a lépcsőn.

- És én hova fogok járni? - hallottam még a húgom hangját mielőtt bementem volna az ajtómon. Persze, Emily-t nem érdekli, hogy mikor tudunk meg dolgokat a saját jövőnkről! Odamentem a laptopomhoz, és felmentem az iskola (vagyis az iskolám) honlapjára.

Elböngézgettem rajta, mint kiderült holnap lesz az évnyitó amire fehér ing és fekete szoknya kell, ezenkívül még 4 osztályfőnöki is meglesz tartva. Ekkor fogjuk megkapni az órarendeket és mindenféle fontos információkat az elkövetkezendő évre nézve. De a legfontosabb! Megismerhetem az új osztálytársaimat is!  Remélem azért jófejek lesznek és befogadnak, mint új diák, de attól még így is két évvel többet töltöttek együtt ami nagyon sok idő!

A gondolataimba merülve ültem az ágyamon mikor kopogtak majd anyukám dugta be a fejét.

- Szívem, ugyemár nem haragszol annyira? - kérdezte bűnbánó tekintettel.

- Rád nem, csak apára! Ha annyira kitervelte ezt az egészet akkor miért nem szólt róla?! Akkor legalább én választhattam volna iskolát és nem ő! Így kitudja milyen lesz a következő két évem! - dőltem hátra, mert már a gondolat is szörnyű volt, hogy olyan közösségbe kerülök ahol nem lesz senkim.

- Jahjj, Marge! Ne a dolgok rossz oldalát nézdd! Kimehetsz a szabadba nagyon sokszor! Direkt olyan iskolát választottunk ahol rengeteg időt töltenek a diákok a friss levegőn! Így még ha a közösség nem is a legjobb eltudsz menekülni a természetbe - mondta miközben ő is befeküdt mellém az ágyba.

- Ez nagyszerű, de attól még szeretném, hogy legyenek barátaim, mert nélkülük nincs értelme bejárjak, a tananyagot itthon is megtudom tanulni - mondtam és szembe fordultam anyával.

- Nincs olyan gyerek aki ne imádná az én egyetlen Marge-omat! Ne félj, lesznek barátaid! - mondta optimistán. Ezután egy puszit nyomott a homlokomra és kiment a szobámból. Egyedül maradtam a gondolataimmal és éjszakába nyúlóan gondolkoztam a jövőn ami annyira idegen és más lesz, hogy azt nem lehet elmondani! Végül éjjel kettő körül elnyomott a bódító álom!

Egy új könyvbe kezdek bele ami teljesen más lesz, mint az eddigiek! Azért remélem elnyeri a tetszéseteket! Mivel ez az első könyvem ezért a kritikáknak nagyon örülnék, mondjuk melyik író, nem? Na, mindegy. Szóval, a lényeg, hogy itt az első rész és olyan 1-2 hetente megpróbálok új részt hozni.

ylovebooky

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro