Az ember nem gondolkozik, mikor egy késsel szabdalják fel a bőrét. Könyörögni kezd az elkövetőnek, hogy ne tegye.
Vagy ígérget, olyan dolgokat, amit még saját maga sem hallott. Egyszerűen üvöltve zokog. Vagy csak néz a támadója szemébe, és próbálja józanul elfogadni, hogy mit csinálnak vele. A legutóbbi elmélet a legjobb, de a kivitelezés nehéz.
A fém hidegsége rég eltűnt, a vérem forróság felmelegítette, és úgy érzetem szét szed a fájdalom.
Hirtelen megszűnt a nyomás. A fájdalom nem, gyanítom jó ideig nem is fog, de a hódolóm vissza pattintotta a kereszt nyelébe a kését, és ködös szemmel figyelte elborzasztó művét.
Halkan zokogva néztem a fátyolos szemeit, amit végre az én tekintetemre vezetett, és néhány pillanat alatt kitisztult. Elképesztő látvány volt, a levegőm is bennakadt. Ilyen gyorsan, és szemmelláthatóan? Sose gondoltam volna.
Az arca megváltozott, riadt lett, hirtelen engedte el a csuklóm, amit már mióta szorongatott. Biztos meg fog maradni a nyoma.
- Rosie... annyira sajnálom - motyogta ilyedten.
Nem érdekelt a bocsánatkérése, és bár láttam, hogy a bántalmazó énje nem ő volt, még mindig rettegtem.
Hátat fordítva rohantam a házba, és zártam kulcsra az ajtót, még a biztonsági zárat is feltettem.
A szobámba szaladtam, mielőtt a szüleim felkelnek a zajra.
Gyorsan ledobtam magamról a ruhákat, és már csak fehérneműben álltam a szobámhoz kapcsolódó fürdő tükre előtt.
A sok vértől, ami már a melltartómra is ráfolyt, nem tudtam kivenni a mintát, ami bele lett karcolva a bőrömbe, de túl sok filmet néztem, és könyvet olvastam, hogy elhiggyem, hogy, csak úgy, spontán odacsapott valamit. Az arcomra vezettem a tekintetem. A bőröm sápadt volt, szemeim vörösek, felduzzadtak, a fekete szemceruzám lefolyt, bemaszatolva az arcom.
Óvatosan kezdtem megtisztítani a sebeket. Nagyon fájt, már amúgy is, de a víztől még jobban.
A vér még mindíg szivárgott, egy törölközőt szorítottam a sebekre, és reménykedtem, hogy nem ájulok el. Az most semmilyen esetben nem jönne jól. Próbáltam nem pánikolni, és bömbölni, hanem józan ésszel felfogni az egészet. Ezt senki nem tudhatja meg. Nagy bonyodalom lenne belőle.
Lassan elállt a vérzés, elvettem a törölközőt, a tükörhöz fordultam. Elállt a lélegzetem, a szemeim kikerekedtek, a szám elnyílt.
A bal mellem fölött lévő bőrbe egy rózsát vésett, gyönyörűt, kidolgozottat. Azért tartott ilyen sokáig. Elképesztő volt, és egyben borzalmas ilyesztő. Egyszóval halálos.
Óvatosan fürödtem le, a seb nagyon csípett, egy kis szappan is került rá véletlenül, én pedig a szám elé kaptam a kezem, nehogy felzokogjak. Holnap biztosan rosszabbul leszek, természetes sokkgatás miatt még nem gondoltam bele a helyzet komolyságába.
Ez így szokott lenni.
Kiszálltam a zuhany alól, vigyázva megtörölköztem, és betekertem gézzel a sérülésem, nehogy baj legyen este.
Nem tudtam aludni. Az agyam járt, kattogott, és kerepelt, minden zajra felkaptam a fejem. Féltem, az autók zajától, néhány részeg tini neverésétől. Féltem az apró légytől is, aki ártatlanul zizegett a szobámban. Egy idő után ő már csak idegesített, ahogy körbe - körbe járt, szinte kísértett. Elneveztem Jonny- nak, Jonny Deppről, annak ellenére, hogy tudtam, holnap biztosan leütöm.