Hyejin pov:

Végül úgy döntöttem, írok neki olyan üzenetet, amire egyből válaszolt, és ez esett a legrosszabbul. 

Én: Van valakid?

A válaszra várnom kellett, de gyorsabban megérkezett, mintha valami mást kérdeztem volna. Féltem, hogy mi lesz a válasz, nem tudtam, miben kéne reménykednem. Legyen valakije, és akkor mindenre megkaptam a választ, vagy ne legyen senkije, ami annyit jelent, hogy kiábrándult belőlem, ha szeretett egyáltalán valaha. 

Mohón kaptam a telefon után, mikor jelzett, hogy üzenet érkezett, és egyből megnyitottam, bár úgy dobtam el magamtól, mikor elküldtem neki a kérdést, mintha égette volna a telefon a kezemet. 

Hyunjun: Nincs

A szívem hevesen dobogott mellkasomban. Izgult, és félt. Feltettem Hyunjun-nak a következő kérdést, ami az volt, hogy akkor miért hagy figyelmen kívül ennyire, illetve közöltem vele, hogy ha már nem akarja ezt a kapcsolatot, akkor nyugodtan mondja meg, mert már én sem szeretném, és azt sem akarom, hogy egymás idejét húzzuk. Tudtam, hogy nem szeretem őt, és csak azért voltam vele, mert végre valaki szeretett. 

"Azt válasszd, aki téged szeret, ne azt akit te szeretsz!" Ez volt az egyetlen oka, hogy összejöttem Hyunjun-nal, még ha helyesnek is találtam. Az csak azért volt, mert hozzászokott a szemem az arcához. 

Még is hatamas fájdalmat éreztem, mikor leírta, hogy nem akarja ezt így tovább. Azért kedvesen még odabiggyesztette, hogy majd találok jobbat. Éreztem, hogy fáj a szívem, és el is sírtam magam, viszont volt vele egy olyan érzésem, hogy csak jobb lesz ez így külön egymástól. 

A hírt elmondtam Mina-nak. Persze ő lehordta mindennek Hyunjun-t, majd megkérdezte, hogy itt aludjon-e, ha vigasztalásra lenne szükségem. Beleegyeztem, valóban nem akartam egyedül lenni, és ha most elterelné a figyelmem a szakításról az csak jó lehet. Anyáéknak is elmondtam, apa válasza az volt, hogy "Én megmondtam, hogy ez lesz", ekkor anya tarkón vágta, hogy kicsit több együttérzéssel, utána közölte, hogy az elsőnél sosem szabad leragadni. Igazuk volt mind a kettőjüknek. 

A szobámban ültem, és töröltem ki azt a pár fotót, amit együtt csináltunk Hyunjun-nal. Nem volt olyan sok, max húsz darab, ha volt. Az ajtó kopogás nélkül nyílt ki, ami Mina-ra szokott vallani. A lány ott állt az ajtóban utazótáskájával. Sajnálkozó pillantással mért végig, majd beljebb jött, becsukta az ajtót, és megölelt. 

- Sajnálom szívem, de hidd el, jobb lesz nélküle.- ölelt szorosan.- Úgy is elég ideget ettél már vele, legalább nyugalmad lesz tőle!- simította meg karomat, közben eltolt, hogy szemeibe tudjak nézni. Őszinte sajnálat látszott szemeiben. 

- Annyira amúgy nem fáj. Nem is szerettem. - ráztam fejemet. Inkább az egómnak esik rosszul. - Voltaképp, mind a ketten kihasználtuk egymást. Ő a szexért volt velem, én meg csak azért, mert szeretett, legalábbis azt mutatta. Nem tetszett, vagy ilyesmi. Csak örültem, hogy felkeltettem valaki figyelmét.- magyaráztam el. 

- Azért az nem kihasználás, ha azért vagy valakivel, mert szeret. - rázta fejét. 

- Valamilyen szinten de. - rám hagyta a dolgot. Kitartott álláspontja mellett, de nem vitázott velem. - Csütörtökön megyünk edzeni?- tereltem a témát. Nem akartam erről  beszélni, elég lesz Kkoch, ha megtudja. 

- Aha, kéne.- bólintott és befeküdt az ágyamba. - Ahj Hyejin! Unom az életem! Nézünk valamilyen filmet?- vette ki az éjjeli szekrényemből a laptopot. 

- Nézzünk, csak ne romantikusat. - telefonomat kikapcsoltam, és befeküdtem én is az ágyba. Mina már be is lépett a Netflixbe, és turkált a filmek, sorozatok között. Csak miatta van Netflixem. Én nem szoktam filmet nézni, de ő annál inkább. 

- Mit szólsz mondjuk a Legendához?- írta be a keresőbe. - Gengszeterekről szól, nekem nagyon tetszett, szerintem neked is fog. - indította el a filmet. 

- Nekem is kell egy gengszter. - fészkeltem be magam az ágyba. - Mostantól a rosszfiúkra fogok bukni. - Mina csak nevetett, pedig én halálosan komolyan gondoltam ezt a kijelentést. 

- Erre ki fogsz fogni egy szőke herceget. - ugratott. Fejemet hevesen ráztam, miszerint azt nem szeretném. 

Reggel elviselhetetlen gyomorgörccsel keltem. Hétfő reggel. Úgy utálom. Most viszont még nagyobb volt bennem az ellenszenv az iskolával kapcsolatban, illetve a kísértés, hogy itthon maradjak. Viszont akármennyire akartam a föld alá menekülni, felvettem az egyenruhámat, és bepakoltam a táskámba. 

Mina-val együtt mentünk a buszhoz. Nem ez volt az első alkalom, hogy nálunk aludt, de másnap iskola volt. Sokszor előfordult, hogy nem akart az anyjával lenni, és inkább nálunk töltötte az éjszakát. 

- Vigyázz magadra!- öleltem szorosan, mielőtt ment volna a buszhoz. 

- Te is!- ölelés után mindketten mentünk a buszhoz. Honvágy tört rám, és a sírógörcs, hogy haza akarok menni, és anya ölelő karjaiba vetni magam. Erőt vettem magamon, elvetettem a hazamenetel ötletét. Fülhallgatómat bedugtam, és az első szembejövő zenét indítottam el. 

Az iskolában fapofával ültem egész végig, amit páran meg is jegyeztek, hogy nem ilyen szoktam lenni. Azt vártam, hogy Kkoch kezdjen bele a papolásába, közöljem vele mi történt, és legyek túl rajta végre. Valószínűleg a szakításunk neki jó hír lesz, bár ki tudja. 

- Sziasztok!- lépett be a terembe Kkoch. Egy imát mondtam el magamban, ami arról szólt, hogy haza tudjak teleportálni. A kis gombóc megjelent, és akárhányszor az otthonomra, anyára, apára, Mina-ra gondoltam, csak növekedett. Velük akartam lenni, de arra várnom kellett délután háromig. 

- Hallottam, mi történt.- ült le mellém a fekete hajú lány. Nagy sóhajt vettem. Kezdődik... Egy biccentéssel válaszoltam, de ő folytatta. - Hyunjun hülye, és nem is való hozzád, túl szép vagy, hogy vele legyél. - helyeslően bólogattam, mintha elhinném a szavait. Valamilyen választ azért jó lenne kipréselni magamból. 

- Ez van. Majd legközelebb jobban fogok dönteni. - vontam vállat. Kkoch hevesen bólogatott. 

- De remélem nem baj, ha tovább barátkozom vele. Nekem ő a legjobb barátom. - arcomra majdnem kiült egy cinikus mosoly, de még idejében visszafogtam. - Nem fogok rólad beszélni, és róla sem.- egyszerűen nem tudtam neki hinni. Lehet, hogy róla nem fog beszélni, de szerintem rólam ezerrel menni fog a pletyka. Sőt, biztos vagyok benne. Őszintén, zavar, hogy ők továbbra is össze fognak járni, de ehhez nekem már semmi közöm. 

- Dehogy! Ő a legjobb barátod! Nem várhatom el, hogy a szakítás miatt ti is rosszban legyetek!- ráztam fejemet egy lágy mosoly keretében. Legszívesebben a szemeimet forgattam volna. 

- Tudtam, hogy megérted!- állt fel a helyéről, és megölelt. Pár paskolást ejtettem meg a hátán, többre nem voltam hajlandó. Nem tudom, hogyan nem érzi, hogy a hátam közepére se kívánom. 

Mondjuk ki: utálom őt.