Hyejin pov:

- Beszélhetünk?- álltam az osztályom elé szünetben. 

- Persze, valami baj van?- kérdezte aggódó szemekkel Maeum. Nem tudom, hogy miattam aggódik, vagy az miatt, hogy az egész osztállyal akarok beszélni, amiből azt szűrte le, hogy az egész osztály bajban van. 

- A segítségetek kéne. - vakartam tarkómat.- Cserébe megmondom anyának, hogy csinálja ingyen a körmötöket néhány alkalommal.- tettem hozzá, hátha ez megadja nekik a kellő löketet, hogy hajlandóak legyenek segíteni. Nem tudom, hogy ez nélkül is segítenének, nem vagyok velük olyan jó beszélgető viszonyban. Max akkor beszélünk, ha valakinek kéne valamilyen tananyag, és tőlem kérik el privátban. Az osztálycsoportba nem szívesen írok. 

- Miről lenne szó?- firtatta Seora. Vonakodtam, hogy ott a teremben mondjam el nekik, mire szeretném őket megkérni. 

- A könyvtár nyitva van?- kérdésemre meglepődtek, Maeum elkuncogta magát. 

- Ezért a kérdésért nem kell ingyen megcsinálni a körmünket.- nevetett. 

- Nem erről van szó, csak itt sok a fül. - tekintete komolyabbá vált, s egyetértően bólogatni kezdett. 

- Azt hiszem nyitva van.- kapcsolta be mobilját Ahram. Az időt nézte meg. - Menjünk.- állt fel. Négy lányt kihagytam a meséből, csak Seora-t, Maeum-ot, Boreum-ot, és Ahram-ot vonszoltam magammal a szünetben a könyvtárba. Ők négyen mernek tenni valamit, a többieknek értelmetlen lett volna szólni. Ahram benyitott a könyvtárba, a nagy faajtó engedett neki, sikeresen bejutottunk. 

- Mi a baj?- kérdezte Maeum, miután villanyt kapcsolt. Kezdődhet a mese. Nem szívesen osztottam meg velük a problémámat, és lehet az lett volna az ésszerű dolog, ha Kkoch-csal beszélek erről, de nem hinném, hogy nála nagyobb eredményt érnék el. Az osztálytársaim segítségét kellett kérnem, hogy tudjak találkozni a barátommal. A könyvtárban felvázoltam nekik, mi a helyzet, hogy miért nem tudok az ők segítségük nélkül találkozni. 

- Hogy lehet ekkora ribanc?- kérdezte hitetlenkedve Boreum.- Én pasimmal csinálná ezt, biztos ott tépném meg.- rázta fejét. 

- És annyi lenne a kérdésem, hogy tudnátok abban segíteni, hogy Kkoch hamarabb hagyja el az iskolát, mint én, mert ha velem egyidőben megy ki az ajtón, szerintem még a szobámba is jönne velünk.- húztam el a számat. Seora elnevette magát, a többiek csak mosolyogtak. 

- Hát, nekem van egy ötletem.- mosolygott sejtelmesen Boreum. 

- Na, mi az?- biccentett felé Maeum. 

- Úgyis a nagybuszmegbe megyünk, és ez a ripacs is ott szokott felszállni. Ahram-mal felmegyünk vele, te addig elbújsz a mosdóban, míg kimegyünk a suiból, és Seora, vagy Maeum felhív téged, hogyha előjöhetsz. Bújócskázunk egy kicsit.- egészen felcsigázta ez az izgalom, a terve. 

- Nekem ez is jó.- ráztam fejemet, miszerint bármiben benne vagyok. 

- Én biztos nem sétálok azza az agyhalottal.- fintorgott Ahram. 

- Jó, akkor megyek én.- adta meg magát nevetve Maeum.

- Köszönöm, lányok.- mosolyogtam rájuk. 

- Alap.- vont vállat Seora. - Meg mit üti bele az orrát a te kapcsolatodba? Nem is értem.- rázta fejét. 

Szóval így kerültem a mosdóba tanítás után. Amíg nem érkezett hívás, vagy valami üzenet, addig ott álldogáltam, néztem magam a tükörben, illetve telefonomon az időt. Tizenöt perc várakozás után végül Ahram üzent, hogy előjöhetek, de a buszmegálló fele ne menjek még úgy fél óráig. 

Hevesen dobogó szívvel léptem ki az iskola kapuján, de hogy a bújkálás miatt, vagy az izgalom miatt vert annyira a szívem nem tudtam eldönteni. Izgultam, hogy hogyan közöljem Hyunjun-nal a problémámat, vagyis hogyan tegyem fel neki azt a kérdést, ami rávezetett a túlgondolásra. 

Alig tettem pár lépést, Hyunjun alakját véltem közeledni. Nagyobbakat léptem, hogy gyorsabban tudjak a fiú elé kerülni. Apró mosolyokkal köszöntettük egymást, amit követett egy ölelés. Karjait szorosan fonta testem köré, én pedig megnyugvásra találva bújtam mellkasába, jobban mondva vállába. Nem volt hosszú ölelés, de annál szorosabban tartott arra a pár másodpercre. 

- Mehetünk?- egy sétát beszéltünk meg a Han folyóhoz. Kezeinket összefűzte, s barna, mandula alakú szemeivel arcomat fürkészte. 

- Igen.- bólintottam mosolyogva. 

- Miyen napod volt?- nem tudom, hogy tényleg érdekli, vagy csak puhatalózni akar, amielőtt rákérdez, miről akarok vele beszélgetni. A barátom, elvileg érdekli... 

- Hát, ma írtunk töriből, egész jól ment, de azért nem fizetek be rá, hogy meglesz ötös. Már alig vártam, hogy vége legyen a napnak. - sóhajtottam fáradtan. Már tényleg szeretnék az ágyamban feküdni. 

- Azt én is vártam. - értett egyet. Az út szélén álltunk, vártuk az elhaladó autókat, hogy át tudjunk menni a túloldalra. 

- Téged is lefárasztottak?- érdeklődtem annak reményében, hogy mesélni fog a napjáról. 

- Hát eléggé.- de csak ennyi volt rá a válasz. - Miről akartál beszélni?- kérdezte óvatosan. Szórakozásból kezdtem el húzni az agyát. Ha a "legjobb barátja" engem fárasztott ma, most én fogom őt. 

- Rólunk.- olyan hangot akartam megütni, ami nem mond sokat az érzéseimről, hogy bennem van a bizonytalanság, a kétség, hogy nem is engem szeret, hanem még Kkoch az, aki miatt a rózsaszín ködben van. 

- Miről rólunk?- folytatta a kérdezősködést. Szétnéztem mind a két irányba, mert még mindig az út szélén szobroztunk, és még mindig jöttek a kocsisok. Most ment el mindenki otthonról, hogy ekkora a forgalom? Bár ez Szöul, itt vagy húsz perc, mire átjut az ember a másik oldalra, ha olyan helyen próbákozik, ahol nincs lámpa. 

- Kkoch - csak a lány nevét mondtam ki, de már egy fáradt, unott sóhajt hallatott barátom. Hirtelen húzni kezdett maga után, át az úton. Miután épségben átértünk, azután folytattam. - mondott egy-két dolgot, és azokra szeretnék rákérdezni. 

- Mit mondott?- arcán látszott, hogy megfeszült, és nem szívesen beszélne erről a témáról. 

- Azt, hogy szerelmes voltál belé.- megpróbáltam nem megütni gúnyt a hangommal, és szerintem sikerüt is. Az én fülemnek inkább hatott kíváncsinak, mintsem lenézőnek, vagy ehhez hasonlónak. 

- Igen.- ismerte el, közben bekanyarodtunk egy szűkebb utcába. Innen rövidebb az út a folyóhoz. Remélem a part közelében lesz üres pad, és nem a hídon akar megállni Hyunjun. A víz, és mélység sosem voltak barátaim. 

- És azt szeretném kérdezni, hogy - nagy levegőt vettem, úgy éreztem ez nélkül nem fogom tudni folytatni. - Hogy ugye nem azért vagy velem, hogy őt helyettesítsd velem?- néztem rá félve. Hangomban érződött most minden. A kétely a szerelme felé, a bizonytalanság kettőnkben, az aggodalom, miszerint ez az igazság. Szívem egyre gyorsabban dobogott, kezem akaratom ellenére szorított rá Hyunjun kezére, szabad kezem ökölbe rándult. A gyomromban az izgalom keveredett a félelemmel. 

- Nem.- felelte végül. - Amit iránta éreztem, az elmúlt. Azért vagyok veled, mert téged szeretlek, ha őt szeretném nem fognám most a kezed. Ha meg attól tartasz, hogy megcsalnálak vele, mert egykor többet éreztem, mint barátság, biztosíthatlak róla, hogy nem tennék ilyet. Tudom, milyen érzés a megcsalás, ezért nem teszem. - eszembe se jutott, hogy megcsalna Kkoch-csal, viszont ahogy most felhozta, elgondolkoztam. 

- Nem feltételeztem, hogy megcsalnál.- motyogtam halkan. - Inkább az volt bennem, hogy őt akarod a helyembe képzelni.- fejét rázta. A folyóhoz megérkezve nem ültünk le, csak visszább vettünk a tempóból, s mint a romantikus filmekben, kézen fogva, lassan sétálva haladtunk a folyóval párhuzamosan. 

- Nem.- mondta komoly hangon. Hirtelen állt meg, így én is megtorpantam. Velem szembe fordult, de pont azt a szöget sikerült eltalálnia, amelyben a Nap sugarai telibe belesütöttek szemébe, de mintha ez fel se tűnt volna neki. Nekem viszont igen, új árnyalatot adtak a sugarak sötét szemeinek, s mint a sötét éjszaka nappallá, úgy változott szeme is világosabbá. - Szeretlek.- nézett szemembe, kezemre rászorított. - A külsőd megfogott, a belsőd megtartott.- ajkamba haraptam a feltörekvő mosolyra, illetve, hogy vissza tudjam fogni visításomat. Nem tudom mennyire nézne hülyének, ha most nekiállnék visítani. Szerintem még nem vagyunk azon a szinten. 

- Én is szeretlek.- engedtem el végül egy lágy mosolyt. A válasz egy apró csók volt, azután folytattuk tovább a lassú sétát.  Valamiért viszont azt éreztem, hogy nem volt kielégítő a válasza.