Hyejin pov:

A buszon zenét hallgatva bámultam ki az ablakon, azon gondolkozva, mit érzek valójában Hyunjun iránt. Talán csak egy fellángolás, és egészen hamar el fog múlni. Fellángolásból lehet szerelem? Sosem éreztem ilyet, még szerelmet sem nagyon. Persze tetszett már fiú, de nem szerettem soha senkit szerelemből. Akik tetszettek vagy ismeretlenek voltak az utcáról, vagy hírességek voltak. Beszélnem kell erről anyával, a végén hozok egy rossz döntést, ami jónak tűnik abban a pillanatban, viszont a jövőre nem jó hatással lenne. 

A zene hirtelen abbamaradt, ezzel felhívta a figyelmemet, kizökkentett a gondolkodásból. Hívtak, pontosabban Mina hívott. Sosem szokott hívni, nem szeret telefonálni, és tudja, én sem rajongok érte, ebből adódóan csak írásban beszélgetünk. Ha hosszabb mondandóm van akkor küldök pár hangüzit, de ő még azt sem küld. Azt szokta csinálni, hogy közli van mesélni valója, de nem mondja el mi történt, hanem megvárja a következő találkozónkat, de mire odajutunk általában elfelejti mit akart mondani. Ilyenkor szokott nagyon felmérgelni. 

- Szia, otthon vagy?- kérdezte egyből, amint elhúztam a kis ikont. 

- Húsz perc múlva igen.- a fülhallgatót nem húztam ki, mivel volt rajta mikrofon. Kicsit hülyének nézhettek, hogy hirtelen megszólaltam. Még azt sem gondolhatták, hogy telefonálok, mivel nem tartottam oda a telefont a fülemhez. 

- Akkor átmegyek hozzátok. Tegnap azt mondtad elmondasz később mindent arról a srácról, és már elég késő van, nem?- halkan kuncogtam el magam. Nem tűnik olyan sürgős, vagy fontosnak, amiért fel kellett volna hívnia. 

- Jól van, de miért nem írtál? Hogyhogy hívtál?- szenvedő hang hangzott el a vonal túloldaláról. 

- Elment itthon az áram vagy egy órája, és unatkozok, eszembe jutottál, írtam is, de nem küldte el az üzenetet, aztán eszembe jutott, hogy nincs is wifim, ezért átkapcsoltam mobilnetre, de az is lement a hülye tiktok miatt, ezért hívtalak akkor.- fejemet csóválva nevettem halkan szerencséjén. 

- Jössz hozzánk tölteni a telefonodat?- újra kifelé bámultam az ablakon. Már csak tíz perc, és beér a busz. 

- Nem gondoltam rá, de most hogy így felajánlod igen.

- Akkor gyere a buszmegállóba, mert mindjárt ott vagyok. 

- Okés. - bontotta a hívást. Sokszor megy el náluk az áram, ilyenkor szokott átjönni a legtöbbet. Mobilnete is azért nincs a legtöbbször. A buszmegállótól alig tíz percre lakik, így simán ki tudott jönni elém. Tudva, hogy Mina fog várni rám a buszmegállóban, kicsit feldobta a kedvem, izgatott lettem. Még a zenét se kapcsoltam vissza. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, a telefonból kihúztam, azután a táskám oldal zsebébe csúsztattam. Az út maradék pár percét végig mosolyogtam, annyira feldobta a napomat.

A buszmegállóban az előttem leszálló utasokat sürgettem magamban, hogy minél hamarabb másszanak le a buszról. Sikerült bekerülnöm egy csapat idős ember mögé, illedelmesen engedtem őket magam elé. Barátnőm nem jött el teljesen a buszig, a padon ülve várt, közben telefonjába volt belebújva. Azt hittem meg fog ijedni, ha leülök mellé, és kezemet a combjára teszem, ám pár centivel nagyobb kezét rátette az enyémre.

- Szia Hyejin. - köszöntött, közben ugyanúgy telefonját nyomkodta. Vártam pár percig, míg megfordul a fejében, lehet, hogy nem az ült le mellé, akire ő várt. Ahogy ezt végig gondolta megszeppenve nézett fel mobiljából, ijedt tekintetét rám szegezte. - Kutya!- kiáltott fel megkönnyebbülten. Kezét elvette enyémről, s szívére tette. - Azt hittem egy pedofil vagy.

- Mint az alattatok élő csávó?- a pasas harmincas éveiben járó BMW sofőr. Mina egykor úgy gondolta vonzó a férfi annak ellenére, hogy sokkal idősebb, mint ő, kecske szakállú, és félig kopasz.

- Ő nem pedofil!- rivalt rám egyből, mosolya ott bújkált arcán. A padról felálltunk, célba vettük az utat, ami egyenesen visz hozzánk. - Szóval, ki az a srác, akiről tegnap nem meséltél?- kezdett bele egyből a kérdezgetősdibe, amihez annyira ért.

- Jött egy új csaj az osztályba, és annak a legjobb haverja. Legalábbis Kkoch úgy írta le, hogy legjobb barátok. - forgattam szemeimet. Hyunjun egyszer sem hozta fel őt témának a cukrászdában, és az úton se, mikor oda tartottunk vagy vissza.

- Én névre, vagy fotóra gondoltam. - felelte komor hanggal.

- Azt majd otthon, kedves.- nem éreztem megfelelőnek az utcát, hogy feltárjam szerelmi életemet Mina-nak. Nem benne nem bíztam, hanem a környezetben. Lemondó hümmögéssel adta tudtomra, hogy nem tetszik neki a döntésem, de nem firtatja, kivárja, míg hazaérünk. Nem maradtunk téma nélkül így sem.

Őt nem zavarta, ha valaki meghallja mi történt vele az iskolában. Sosem kedveltem a barátait, féltem, hogy elveszik tőlem őt, de azok után, amit mesélt, még jobban megutáltam őket. Otthon nem volt senki, mikor hazaértem, szobámba mentünk, ahol Mina befoglalta az ágyamat. Az ágy melletti konnektorba bedugta a telefontöltőmet, amit csatlakoztatott a telefonjához. Az a szerencséje, hogy mind a kettőnk Samsungos.

- Szóval, ki ez a srác?- ült fel török ülésbe, a telefont letette maga mellé az ágyra. - Harmadik próbálkozás hogy elmond. - húzta el a száját.

- Kim Hyunjun. - árultam el neki a nevét, amire sebesen nyúlt telefonjáért, és utána is nézett a fiúnak.

- Ez?- kérdezte fintorral, illetve gúnnyal a hangjában, mobilját felén tartotta, hogy erősítsem meg. Aprót bólintottam. - Hát...huh...- sosem volt egyforma az ízlésünk. Ha nekem tetszett valaki, ő sosem kedvelte. Ha neki tetszett valaki, én sosem kedveltem.

- Ma este lesz a második randink. - tájékoztattam, közben táskámból pakoltam ki a szükséges tanulni valót holnapra.

- Mikor volt az első?

- Ma. - a pakolás után szekrényemhez léptem, amiből kivettem itthonra egy cicanadrágot, és fehér pulcsit. - Segítesz eldönteni mit vegyek majd fel?- fordultam hátra barátnőmhöz, aki maga elé bámulva, nagy szemekkel nézte a padlót. - Minden oké?- dobtam fejére ruháimat. Erre már feleszmélt.

- Ilyen gyorsan haladtok?- nem foglalkozva kérdésemmel tette fel az ő kérdését. Sóhajtva dőltem neki a fehér falnak.

- nem akarom elsietni a dolgokat, szóval csak randizok még vele. - árultam el szándékaimat. - Még el kell döntenem, hogy tényleg tetszik, vagy csak egy kis fellángolás mert érdeklődik irántam. - vontam vállat.

- Csak úgy mondom, anyukádék nem hiszem, hogy örülnének, ha tizenhat évesen veszítenéd el a szüzességedet. - húzta el a száját. Kicsit rosszul esett, hogy ezt veszi ki az egészből, és belőlem. Nem terveztem egyből Hyunjun ágyába menni, tarthatna többre is ennél. Arcom komor lett, s inkább visszafordultam a szekrényhez.

- Anyáék úgy vannak vele, hogy azt én tudom mikor kivel, de jó lenne, ha elmondanám nekik. - igyekeztem, hogy ne vegye ki hangomból a bunkóságot, nem akartam bunkózni vele, de érzékeltetni akartam, hogy rosszul esett, amiért ezt feltételezte.

- Komoly. - motyogta. Mély levegőt vettem, indulataimat próbáltam visszafogni. Gondolataimat azzal tereltem el, hogy valami más témát dobok fel még mielőtt összeveszünk. - Büszkék lesznek majd rád. - homlok ráncolva néztem rá. Ismerhetne jobban is, tudhatná, hogy nem hagynám, hogy hozzám érjen úgy a fiú, ha én sem akarom.

- Miből gondolod, hogy meg fog történni?- haragos tekintettel néztem arcát, látszódott rajta, hogy gondolkozik a válszon. Ajkamba haraptam idegességemben. Nem akarok vele összeveszni, pedig elég közel állunk hozzá.

- Akármi megtörténhet. - vont vállat. - Még ha nem is akarod, biztos erősebb nálad, simán le tudna fogni, vagy ilyesmi. - nézett végül rám. Szemeiben nem szemrehányást láttam, mint amit hangjából vettem ki, hanem az aggodalmat. Nagyot szippantottam a levegőből, hogy lenyugtassam magam, azt mondogattam magamban, csak aggódik, nem engem akar kritizálni.

- Majd ha nem figyel, írok sms-t, hogy mikor hol vagyunk, úgy jó lesz?- ültem le mellé az ágyra. - Feltéve, ha lesz olyan pillanat, hogy nem figyel rám. - húztam el a számat.

- Ha le meri venni rólad a szemét megtoszom. - morogta orra alatt, ajkaim felfelé görbültek. Részben a mondat miatt, részben amiért sikerült elkerülni a vitát.

- Akkor segítesz?- biccentettem a szekrény felé.

- Persze. - mosolygott halványan.