Hyejin Pov:

Csütörtökön nyolc órával szenvedtem. Szakmai volt mindegyik, de egyszerűen nem bírtam nyitva tartani a szemeimet. Lassan ott tartottam, mint Mr. Bean, fogpiszkálóval tartottam nyitva őket.

Kkoch-nak nem akartam szólni, hogy Hyunjun-nal lesz egy találkozóm suli után, ám reggel háromnegyed nyolckor már azzal fogadott, hogy sok sikert kíván a randira. Valószínűleg Hyunjun mesélt neki. Egésznap róla áradozott, és mutatta a fotókat, amiket egymásról készítettek.

Nem értettem miért mondogatja, hogy mennyire jó pasi, milyen jó kapcsolatban vannak, legjobb barátok, azt se értettem, miért mutogatja a képeket. Engem nem érdekel, hogy ők milyen jó barátok.

Ebéd szünetben Hana-val beszéltük át a töri feladatokat, mikor Kkoch jött oda hozzánk. Már közeledésénél pillantottunk egymásra.

- Sziasztok. - mosolygott ránk. Hana-val összenéztünk, majd a lányra figyeltünk.

- Szia. - hangoztunk egyszerre.

- Mit tanultok?- nézett bele Hana könyvébe. - Töri?- kérdezte kíváncsian.

- Igen, jövő héten dolgozat lesz. - válaszolt Hana.

- Úristen. - fintorgott. - Jó, majd kipuskázom. - legyintett. Oh drágám, azt nem fogod. Ha kiszúrja a tanár, hogy ő puskázik, elveszi a dolgozatát, ráírja az egyest, és kilencven százalékban esélye lesz megbukni.

- Oké. - vette kezébe Hana a könyvet. Nem nagyon volt kedvünk társalogni vele, és ezt próbáltuk diszkréten tudtára adni, de úgy tűnt nem vette az adást.

- Na, izgulsz a randi miatt?- váltott játékos hangra Kkoch. A kérdésre Hana is felfigyelt. Remek, most már tudni fog róla mindenki? Nem akartam kinyilvánítani, jobban szerettem volna privátban tartani. Sok az olyan ember, aki unatkozásból szereti tönkre tenni az emberek kapcsolatait.

- Nem. - ráztam fejemet. - Akkor csak ez kell?- húztam végig az ujjam a könyven. Megtanultam az egész leckét, de kiderült, hogy csak egy kis rész kellett. Ezt benéztem.

- Igen, de majd küldök feladatokat. - bólintott.

- Rendben. - mosolyogtam rá, aztán visszamentem a helyemre. Hogy tudnám lerázni Kkoch-ot?

- Tegnap, - követte lépteimet Kkoch. - Átjött ugye Hyunjun. Kérdezte tőlem, hogy ki vagy, mondom Hyejin. Kérdezem, tetszik? Azt mondja: hát, nem csúnya. - nevette el magát. Erőltetett mosoly kúszott arcomra. Nem tudtam rá mondani semmit, csak vigyorogtam, mint tejbetök.

A szünetet végig dumálta, folytatta a mesélést Hyunjun-ról. Szegény srác már nem fog tudni mondani semmit magáról, mert Kkoch elmondott mindent. Mindent elmesélt, csak azt nem, hogy ismerték meg egymást.

Iskola után a kapunál vártam, hogy Hyunjun ideérjen, és együtt menjünk a cukrászdába. Vagyis vártam volna, de nem voltam egyedül. Kkoch állt oldalamon, és elmondta ugyanazokat, amiket már elmondott. Belül forogtak a szemeim, kívülről ártatlan mosollyal figyeltem agyon sminkelt arcát.

- Sziasztok. - mély, dörmögős hang szólt hozzánk. A szívem nagyot dobbant, ahogy a hang eljutott fülemhez. Tegnap is ilyen mély volt a hangja? Esküszöm, nem emlékszem. Magassága vonzotta tekintetem, ami után barna szemeit vettem szemügyre. A nap pont megvilágította mogyoróbarna szemeit, ami hatására hunyorogva figyelt minket.

Tegnap este tizenegyig beszélgettünk, és ma reggel is váltottunk pár szót. Az összhang meg lett köztünk, bár tartok egy kicsit attól, hogy fellángolás ez mind a kettőnknél.

- Szia. - mosolyogtam rá. Az én oldalamra állt.

- Mehetünk?- kérdezte lepillantva rám. Aprót bólintottam.

- Meséltem neki rólad. - szólalt meg Kkoch, amire a jó kedvem visszacsúszott a mínuszok közé.

- Igen?- fordult a lány felé.

- Aha. - vigyorgott. Szemeim összeszűkülve figyelték a piros macskaköves járdát. - Nem gond, ha háromnegyedig veletek leszek? Háromnegyed négykor megy a buszom. - ezzel keresztbe húzta a "randinkat". Az én buszom négykor megy, most három óra van.

A mércém kezdett egyre jobban felmenni bennem. Egy randi két személyről szól, nem háromról. Féltékeny, vagy mi az isten nyila?

- Hát...- ahogy láttam Hyunjun-nak is zavaró volt a gondolat. - Ha Hyejin-nek nem gond, nekem mindegy. - vont vállat, s zsebre tette kezét. Küldjem el? Finoman tegyek rá egy utalást, hogy ez a mi találkozunk, és nem várunk harmadik személyt? Ezt akarom tenni, de nincs szívem. Nem merem neki azt mondani, hogy nem.

- Ha nem akad jobb dolgod. - válaszoltam. Próbáltam utalni rá, ám ebből is csak azt szűrte le, hogy maradhat.

- Köszike. - karolta át a vállam. - Ma forma egy nálam?- nézett rá a fiúra.

- Ma nem jó. Dolgoznom kell. - rázta fejét. Azt hiszem amit most érzek, az a féltékenység. Elvette a kedvemet attól, hogy Hyunjun-nal legyek. Bevallom eddig titkon boldog voltam, hogy van, aki udvarol nekem, és elhív randira. De jött ő, és mindent tönkre tett.

- Akkor mikor?- míg ők megbeszélték az időpontot elővettem a telefonomat, és írtam anyának, hogy hívjon fel. Két perc telt el, amíg megnézte. Telefonom rezegni kezdett, majd kiadta az "anya" feliratot, és anya telefonszámát.

- Szia, mondjad. - emeltem fülemhez a telefont, miután felvettem.

- Azt hittem te akarsz mondani valamit. - szólt bele értetlenül.

- Most? Anya, éppen randim lenne. - hangsúlyoztam ki a randi szót.

- De te mondtad, hogy hívjalak fel!

- Nem tudnád áttenni más időpontra? - kérdeztem, mintha valamilyen ügyről lenne szó.

- Te írtad, hogy most!!

- Jó, akkor megyek. Sokkal jössz még nekem!- sóhajtottam.

- Kerge marha. - tette le. Színészi tudásomat vettem elő, hogy előadjam nekem haza kell mennem, mert anya családi megbeszélést tart.

- Srácok, van egy kis gond. - néztem elsőnek Hyunjun-ra, aztán Kkoch-ra.

- Micsoda?- érdeklődött Hyunjun. - Baj van?

- Haza kell mennem, anya most hívott, hogy családi keresztelésre megyünk. - húztam el a számat.

- Oh...- hajtotta le a fejét. - De ugye bepótoljuk máskor?- állt meg velem szemben.

- Persze. - bólintottam mosolyogva.

- Elkísérlek a buszhoz. - biccentett a buszmegálló irányába.

- Köszi. - mosolyogtam rá. A leghamarabbi busz fél négykor megy. A buszmegállóig Kkoch dumálta végig az utat. Mi hallgattunk, egyetértettünk, helyeseltünk. Néha Hyunjun hozzászólt, de én csendesen slattyogtam köztük. A buszmegállóban ugyanott álltunk meg, ahol tegnap. Kkoch rágyújtott, Hyunjun az iqost vette elő.

Ajkaimat beharapva figyeltem a fiú mozdulatát. Illata annyira tetszett, hogy jobban akartam érezni. Bőrét a nap megragyogtatta, borostája halványan ölelte körbe kerek arcát. Napsütötte arca puhának tűnt, vágy keletkezett bennem. Vágytam rá, hogy megérintsem arcát. Közelebb léptem a fiúhoz, s összeszedve minden bátorságomat átkaroltam derekát. Kezemet bevezettem széthúzott dzsekije alá, s vállára hajtottam fejemet.

Szabad kezével átkarolta vállamat. Kezét nem vitte messzire arcomtól, hüvelykujjával kezdte simogatni bőrömet arccsontomnál. Apró mosoly szökött arcomra. Nyugtató érzés volt, ahogy karja engem ölelt át. Szemeimet hunytam be, úgy élveztem, ahogy ujjával lágyan simogatja arcomat.

- Mindjárt elalszol. - Kkoch hangjára pilláimat felemeltem. Válaszul csak hümmögtem, fejemet másik irányba fordítottam.

- Aludj nyugodtan. - suttogta fülembe Hyunjun. Válla fölött átpillantva kerestem az órát. Még öt perc van a busz érkezéséig. Lassan elváltam a fiútól, lágy mosoly volt az arcán.

- Jön mindjárt a busz...- motyogtam halkan.

- Később bepóptoljuk. - tette kezét vállamra biztatóan. Ajkaimba beharapva bólintottam. A táskámat levettem a vállamról, s kivettem belőle a pénztárcát.

- Gyere már ide, én még meg se öleltelek. - ezekre a szavakra ajkaim elnyíltak résnyire. Kkoch a fiú keze után nyúlt, amit saját dereka köré vont. Úgy bújt oda Hyunjun-hoz, ahogy az előbb én. Mély levegőt vettem.

Én értem, hogy "legjobb barátok", de azért nem kell úgy bújnia hozzá, mintha lenne köztük valami. Most engem akar féltékennyé tenni? Mi oka van rá? Nem kell féltenie miattam Hyunjun-t. Ha valakit megszeretek, sosem szúrom hátba. Mégha az illető meg is teszi, akkor sem állok bosszút. A bosszúnál én több vagyok. Szó nélkül sétáltam el a peronhoz, ahova egyszerre értünk a busszal.

Most nem én szálltam fel elsőnek, de a kedvenc helyem szabad maradt. Hyunjun illatát még mindig éreztem. Hajamból egy tincset orrom alá tettem, s beleszippantottam. Erőteljesen érződik rajta a fiú jellegzetes illata, ami a mennyekbe repít, annyira jó.