Hyejin Pov

Otthon, amint hazaértem, a tanulásnak szenteltem magam. Előkészítettem minden szükséges dolgot, aztán csináltam pár darab szendvicset. Úgy döntöttem, mivel a töri a több először csak elolvasom a könyvet, ha azt nagyjából felfogtam jöhet a füzetes vázlat. Ha a törivel meg vagyok jön a művészettöri, mert az valamennyire kapcsolódik a törihez. Holnapra pedig a matek, és ha lesz még rá időm, akkor a tervezés.

Míg a szendvicsem sült a sütőben, a pultnak támaszkodva néztem át a jegyeimet. Azon járt az eszem, melyik tantárgyat engedhetném el. Leginkább a tervezés az, amiből annyira jeleskedem, vagy a művészettöri. A matekra inkább rá kéne húznom, mintsem elengedni. A helyzet ugyanaz, mint máskor: rágom a körmöm, melyik tantárgyból állok úgy, hogy nem számít egy rossz jegy, de végül mindig mindegyik dolgozat meglesz négyes, és ötös, legrosszabb esetben hármas.

A telefon oldalán ismeretlen profilkép jelent meg, s két üzenet egymás után. Pislogva néztem a fényképet, ki lehet az, de nem sikerült rájönnöm. Rányomtam a chatfejre, az pedig megnyílt nekem. A név Hyunjun volt. Végig pörgettem a fejemben az összes nevet, amit ismertem, de csak akkor ugrott be, ki lehet ő, mikor Kkoch-hoz értem. Ő az a srác, aki odajött hozzánk.

Hyunjun
Szia
Ne haragudj, hogy így a semmiből írok rád
Kkoch mondta, hogy ki vagy, és most látom, hogy Gangdong-ban laksz, én ott tanulok

Most erre mit írjak? Nem akarok vele beszélgetni, mert lehet olyan, mint Kkoch. Ezalatt a nap alatt sikerült őt kiismernem annyira, hogy tudjam, nem szabad megbízni benne túl mélyen. Viszont nem kéne, hogy előítéletes legyek. Lehet normális a srác, én pedig ok nélkül leszek goromba.

Én
Szia
Melyik suli?

Ennél jobb ötletem nem volt. A szívem hevesen vert, a tenyerem hideg volt, mégis izzadásba kezdett. Új emberrel kell ismerkednem, ez a kiváltó ok. Kkoch-nál azért nem volt ilyen, mert róla meséltek a lányok. Erről a fiúról azonban senki nem szólt, hogy milyen, kicsoda ő. A gyorspanelben felbukkant két új ismerősnek jelölés.

Ryo Kkoch szeretne az ismerősöd lenni

Kim Hyunjun szeretne az ismerősöd lenni

De csak szeretnének. A telefont eltettem magamtól messzire, s a kajámmal kezdtem foglalkozni. Majd később visszaigazolom őket, nekem most a tanulás a fontos. Miután elkészült az összes szendvicsem a konyhaasztalhoz ültem le. A töri tankönyvet fellapoztam az első világháborúig, aztán kényelmesen elhelyezkedtem a széken.

Két percig ültem, és olvastam ugyanazt a sort egymás után. Ez így nem megy. Sóhajtva kapcsoltam zenét, amire jobban tudok tanulni, kezembe vettem a könyvet, s felalá kezdtem járkálni, miközben olvastam az anyagot. Ujjaim a gyors ritmust dobolták a füzeten. Mire én ezt bemagolom, addigra triplán megbukok az érettségin. Miért nem tudtak háborúzás helyett társasozni? Mindenki jobban járt volna.

A zene, és a járkálás kombó sikeresen beletette a fejembe az anyagot. Oda vissza fújtam öt órára. A könyv után a vázlatot néztem át, aztán érettségi feladatokat kerestem, bár mondjuk általában egy olyat sem szoktam találni, amilyenek a dolgozatban vannak benne. A tanár érettségi feladatokból szokott összeállítani dolgozatokat.

Töri után a művészettörit vettem elő, viszont túl fáradtnak éreztem magam a tanuláshoz. Még a szendvicseim is ott vannak az asztalon, megfeledkeztem róluk. Elpakoltam a könyveimet, füzeteimet, megettem a kajámat, miután újra melegítettem, utána a szobám irányába terveztem menni, ahol Jet Li maratont fogok tartani.

Anya hat órakor fog jönni, akkor zár a szalon. Kozmetikusként dolgozik, én még sem tartom fontosnak a műszempillákat, műkörmöket. Ha anyára rá is jön a láz, amit munkája iránt táplál mindig megkérem, hogy valami visszafogottabb körmöt készítsen, aminek az alapja a sajátom. Az iskolában amúgyis betiltották a hosszú műkörmöket.

Apa biztonsági őr egy szállodában, éjjeli, és nappali műszakban. Ma éjjeli műszakban lesz, de már bement dolgozni dél körül. Mindig azt mondja, hogy ha barátom lesz, kihívja egy taekwondo küzdelemre, és ha legyőzi, akkor lesz méltó arra, hogy járhasson velem. Az arcába nevettem mikor mondta, három éve mondta ezt apa, eddig nem volt barátom.

Ahogy becsuktam szobám ajtaját, úgy jöttek sorban az üzenetek. Csipogás csipogást követett, a következő pedig az lesz, hogy le fog fagyni a telefon. Így szokta, ha egyszerre túl sok üzenet jön. Vártam pár percet, míg a telefon felfogja mi történt. Utána oldottam fel.

Hyunjun
A Gwangsook

Gwangsook, annak az iskola utcájában estem ki anya biciklijének kisüléséből óvodáskoromban, mert az esernyőm vége beleakadt egy postaládában. Ha emlékeim nem csalnak, keservesen sírtam, anya próbált vígasztalni, pár iskolás segített felállni a földről, és a kezembe adták a békás esernyőmet. Azt hiszem békás volt.

Én
Felejthetetlen élményem van azzal az utcával kapcsolatban

Az emlék hatására elsőnek kínos érzés járta át testemet, majd röhögőgörcs fogott el. Visszaigazoltam mind a kettőjüket aztán ne zavarjanak üzemmódba tettem a telefont, és kerestem egy jó Jet Li filmet. Mostanában nagyon rá vagyok kattanva.

A filmet nem tudtam végig nézni, a felénél elaludtam. Arra keltem, hogy a sudocrem reklám max hangerőn hangoztatja magát. Kómásan nyomtam ki, majd a plafon felé fordulva merengtem el gondolataimban. A tanulás járt a fejemben. Aggódom a jegyeim miatt. Amióta középiskolában vagyok sokkal iskolacentrikusabb, maximalista vagyok.

Ez a maximalizmus teljesen ki tud csinálni, és ezen csak én tudok változtatni. Nincs elvárva itthon, hogy szín jeles legyek, de meg van bennem a vágy, hogy olyan legyek, mint azok az emberek, akik mindenben jók. Az akarati erő meg van, a motiváció meg van, egyedül a tudás hiányzik. Van olyan tárgy, amiből kifejezetten jó vagyok, de van olyan, amit csak magolással tudok megtanulni. Ezért félek az érettségitől. Húsz tételt nehéz lesz bemagolni egyszerre.

A telefont a kezembe vettem, és átnéztem az üzeneteimet. Mina-nak is az eszébe jutottam, de az egyszavas válaszai már elrontották a kedvemet. Miért van az, ha írok egy egész regényt, akkor csak annyit kapok válaszként, hogy "az jó" és ezekhez hasonló? Nekem ez olyan érzés, hogy azt jelenti nincs kedve hozzá, és ezért nem írok neki, de ha meg nem írok az lesz a baj. Unottan kérdeztem meg tőle milyen napja volt. Érdekelt, nem arról van szó, csak ezekkel a kifejezéstelen válaszokkal elvette a beszélgetéstől való kedvemet.

Hyunjun is válaszolt üzenetemre, ám nem egy, vagy kétszavas válasszal. Rendes kérdéssel. Teljesen lelkes lettem, hogy beszélget velem, amit nem értettem, hiszen csak egy fiú, mégis örültem, hogy folytatja a beszélgetést, ráadásul legalább nem a csajozós dumáival jött legelőször. A szobám ajtaján három kopogás hangzott el, ami választ nem várt. Anya lépett be.

- Anya, legközelebb várd meg, míg kiszólok. Mi van, ha éppen örömet szerzek magamnak?- tettem el a telefont, s felé fordultam.

- Túl prűd vagy megtenni. - nevette el magát. Felhúzott szemöldökkel vizslattam nevető ráncok tarkította arcát.

- Honnan veszed azt?- biccentettem felé magabiztosan, cáfolva állítását, pedig igaza volt.

- A betétet, és a bugyit is én veszem neked. - nevetett még jobban, ami belőlem is kihozta a nevetést.

- Az egy dolog. - védtem magamat, viszont nem maradt túl sok ötletem mit dobhatnék fel ellenérvnek.

- Jól van, legyen a tiéd az utolsó szó. - mosolygott. - Hoztam kaját, ha éhes vagy. - biccentett hátra, a konyha felé.

- Már ettem. Képzeld, lett egy új osztálytársunk. - másztam ki az ágyból, telefonnal a kezemben.

- Igen? Hogy tetszik? Fiú, vagy lány?- kérdezte, miközben a konyhába tartottunk.

- Mindkettő. - válaszomra megtorpant. Megszeppenve nézett rám. - Az egyik fiú, a másik lány. - javítottam ki magam. - Nem csernobili. - somolyogva rázta fejét.

- Kedvesek?- a konyhában leültem az asztalhoz, anya kávét főzött.

- A csaj felszínesen az, a srác meg egy nagy önelégült bájgúnár. Mostohatesók, de a lányok szerint kevesebb, mint öt nap alatt lesz köztük valami. - támasztottam a fejem öklömmel.

- Vigyázz velük, és ne bízz bennük meg teljesen. Az ilyenek szeretik tönkre tenni az emberek életét. - húzta el a száját, mikor rám pillantott.

- Tudom. - bólintottam. A telefonom megszólalt. Feloldottam a zárt rajta, utána néztem meg ki az. Hyunjun. - Viszont, van egy srác, aki írogat nekem. - kapcsoltam ki a telefont.

- Kicsoda? - lett szélesebb vigyora.

- Kim Hyunjun. - nem mondott neki sokat a fiú neve. - Ott volt a buszmegállóban a két új osztálytársammal, mikor cigiztünk. - nem gondoltam végig ezt a mondatot. Homloka ráncai feltűntek, ahogy borús tekintettel vizslatott engem. - Én nem cigiztem! Próbáltak rávenni, de beadtam, hogy asztmás vagyok.

- Ajánlom is. Mesélj még a fiúról. - viharos tekintete napsütésessé vált újfent. Még kiskoromban megígértették velem, hogy nem fogom kipróbálni a cigit. Viszont annyira aggódtam a tanulmányi eredményeim miatt, hogy egyszer-kétszer hozzányúltam. Nem tetszett annyira, marta a torkomat, köhögtem tőle, így inkább hagytam a fenébe.

- Még nem tudok róla túl sokat. A Gwangsook-ba jár. - mondtam el az egyetlen információmat.

- Majd utána nézek. - anya rendelkezik azzal a tehetséggel, hogy bárkit megtalál a neten. Én nem ilyen vagyok. Még a közeli ismerőseimet sem tudom megtalálni.

- Munkában mizu? Voltak a lányok?- az osztálytársaim rendszeresen járnak anyához új körmökért, szempillákért, szemöldökért.

- Ma csak Ahram, és Boreum voltak. - válaszul bólintottam. Kezembe vettem a telefont, s válaszoltam a fiúnak, aki egyből megnézte. Válaszára szemeim megduplázódtak méretben.

- Anya! Ez találkozót kér tőlem honlapra!- néztem rá segítségkérően.

- Ez azt jelenti, hogy kifesthetlek?- jött lázba.

- Anya!- emléksztettem a főbb problémámra.

- Oh...hát menj el. - vont vállat.- Első udvarlód.- mutatott a telefon felé. Ajkamat harapva vaciláltam. Jó ötlet ez? Mi van, ha ő is olyan levakarhatatlan, mint Kkoch? Végül belementem mindegy alapon.

- Azt írta, holnap suli után elvisz egy cukrászdába. Ez nem nyálas?- fintorogtam, közben többször elolvastam az üzenetet.

- Miért lenne az?

- Nem tudom. - vontam vállat.