Hyejin Pov:

Szünetben a tizenkettes teremhez robogtam le a lépcsőn. Sikerült levakarnom magamról Kkoch-ot. Lehetetlen feladatnak bizonyult, de megoldottam. A teremnél Hana, és Aejung már ott volt. Ha kint vannak, akkor lehet zárva van a terem, vagy egy másik osztály van még bent.

- Zárva van?- álltam meg előttük, az ajtót nézve.

- Igen, de Sora, és Jinkyong már elmentek a kulcsért. - felelt Aejung.

- Hol hagytad Kkoch-ot?- pillantott fel a telefonból Hana.

- Tudja a bánat! Örülök, hogy legalább szakmai órákon nem lesz a nyakamban. - vontam vállat, s leültem a folyosóra kitett padra.

- Pedig úgy tűnik ő lesz a legjobb barátod. - cukkolt tovább. Sóhajtva ráztam fejemet.

- Emlegetett szamár. - motyogta Aejung, amire felnéztem a folyosó elejére. Mi a végében voltunk.

- Ne!- kiáltottam fel. Kabát zsebemből élet-halál sebességgel húztam elő a fülhallgatót. - Fel fog mérgelni. - motyogtam, miközben a zsinórral szenvedtem. Nem akarom hallani a hangját.

- Ide fog érni. - suttogta Hana. Nem törödve a millió kis görccsel, ami a zsinóron díszelget, bedugtam a telefonba. Szerencse, hogy mindig van nálam fülhallgató. Nem sikerült időben bedugni a fülembe a fülhallgató füleit, így nem úsztam meg a társalgást.

- Sziasztok. - köszönt a lány.

- Sziasztok. - köszöntek vissza barátaim unott hangjukon. Sziasztok? Kivel van ez?

- ő a bátyám, Eric.- oh, a "nagyon jó csávó"-val van. A lányok nem mondtak semmit. Ők sem kedvelhetik túlzottan.

- Ja, rá mondtad, hogy jó csávó. - megeredt a szám. Ezt lehet nem kellett volna kimondani.

- Nem tagadom, az vagyok. - vigyorgott rám önelégülten. Fintor ült ki az arcomra. A lányok mellettem nevetni kezdtek. Most vagy rajtam, vagy a srácon.

- Tagadnád jobban járnál. - nem tetszik a stílusa. - A végén megvernek az utcán. - tekintetem Sora és Jinkyoung felé tévedt. Megmentésnek vettem a kulcsot, amit Sora szorongatott a kezében.

- Nagy a szád. - tette karba kezeit. Hogy az én szám? Egész nap meg sem szólalok. Az már más kérdés, hogy ellenszenvet vált ki belőlem. Az pedig megadja a kellő lendületet a védekezésemhez.

- Az a jó. - vigyorgott Kkoch. Legszívesebben falnak mennék. Azt hiszi, hogy a perverzséggel bevágódik nálunk? Öröm töltött el, mikor Sora, és Jinkyoung ideértek hozzánk.

- Sziasztok. - köszönt Sora. Felhúzott orral mérte végig az új lányt, amin csak mosolyogtam. Az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. Szorosan mellé álltam, s suttogni kezdtem hozzá.

- Azt hittem már sosem értek ide. - hunytam be szemeimet.

- Na! Legyél pozitívabb! Szereztél egy új barátot. - vigyorgott rám, miközben kinyitotta az ajtót.

- Barát, az...- motyogtam magamnak. Őket követve mentem be a terembe. - Hana, nem baj, ha melléd ülök? Nincs itt a tankönyvem. - csapódtam a lány mellé, mielőtt hozzám társul Kkoch.

- Persze. - röhögött fel. Tudta, hogy itt van a könyvem, és csak a lány elől szeretnék megmenekülni. A helyében én is nevetnék.

- Köszi. - mosolyogtam hálásan. Leültem Hana mellé, s elővettem a füzetemet. A könyvet otthagytam a táska mélyében a többi között.

- Nincs mit. - vigyorgott rám továbbra is.

Az óra elteltével egyre boldogabb voltam, ahogy kerültem a nap végéhez. Szünetekben Kkoch egész végig rajtam lógott. Áradozott a pasikról, elmondta a véleményét az osztályból a fiúkról, ki hogy néz ki. A lányokra is tett megjegyzéseket, de csak csendesen, a szemükbe már nem merte mondani.

Tipikusan az az eset, amikor kis közösségben, például három fős társaságban, azt hangoztatja, mennyire bátor, mindenkit leverne, milyen flegma, és egyebek. Viszont, ha már többen vagyunk, és itt vannak a nagyobb hangadók, akkor ugyanolyan csendes, mint mi a lányokkal.

Délután sem bírtam levakarni magamról. Együtt mentünk a buszmegállóba, Eric is jött velünk. Kkoch mindenféléről magyarázott, őszintén, nem figyeltem rá. Magam elé bámulva haladtam mellettük a vörös macskakövön, s azon gondolkodtam, hogyan osszam be a szabadidőmet?

Jövőhéten írok dolgozatot töriből, matekból, művészettöriből, és tervezésből. Oh és irodalomból verset kell tanulni keddre. Ezek együtt olyan negyvenöt oldalak. Csak a töri negyven oldal. Azt majd apával fogom tanulni, ő úgy el tudja magyarázni, hogy életem végéig is emlékezni fogok rá.

A buszmegállónál a kijelölt dohányzó helyen álltunk meg. Eric iqost vett elő, Kkoch energiaitalát, illetve hagyományos cigijét kapta elő zsebéből. Meggyújtotta a cigit, majd felém nyújtotta.

- Nem, köszi. - tiltakoztam rögvest. Alapból fulladok a füsteben, hülye lennék dohányozni.

- Nem cigizel?- firtatta a lány, közben a helles dobozt bontotta ki.

- Már nem. - ráztam fejemet. Próbálok normális lenni, hátha a lányok tévedtek, de eddig úgy tűnik igazuk van. Másrészt, a srác kinézete nagyon ijesztő. 

- Oh, de cigiztél?- szívott bele, félig rám pillantva.

- Még általánosban próbáltam ki. Pár hétig szívtam, aztán abbahagytam. - meséltem el életem fekete foltját. Ha az nem lenne benne a könyvemben, mondhatnám azt, áldott gyermekkorom volt.

- Miért hagytad abba?- firtatta a fiú. Pár másodpercig tartott, míg összeszedtem gondolataimat.

- Nem tetszett. - vallottam be őszintén, amire fura pillantásokat kaptam. Rám ne nézzenek így, mert lerúgom őket. Sok Jackie Chan, és Jet Li filmet láttam.

- Mi nem tetszett benne? Anyukám, tudod milyen jó érzés egy hosszú nap után beleszívni?- vigyorgott Kkoch. Nem mondtam semmit, mosolyogva néztem őt, bár ez a mosoly hamis volt. - Tessék, próbáld ki. - próbálkozott újra.

- Nem lehet. Asztmás vagyok. - húztam el a számat. Régen tényleg az voltam, de már sikerült belőle kigyógyulnom.

- Az szar. - érzett együtt Eric.

- Jöhetne már ez a bánat is. - nézte meg az időt telefonján Kkoch.

- Ki?- pislogott Eric.

- Hyunjun, a srác, aki tegnap nálunk nézte a forma egyet. - biccentett felé, Eric arca megvilágosodott. - Szegénykém vezetni van. - bámult az úttestre, ahol az autók sorakoztak a piros lámpa miatt. Az előbb még bánat volt, most meg szegényke, nem értem a csajt.

- Mikorra ér ide? Csak mert még húsz perc van a buszig, de ha nem jön én nem várok tovább rá. - szögezte le a fiú, miközben elpakolta az iqost. Oh de jó, nem egy busszal fogunk menni. Ennek nagyon örülök.

- Nem tudom. Nem írt. - vont vállat, s elnyomta a cigit. - Ebből kérsz?- mutatta fel az energiaitalos dobozt.

- Nem, nem szeretem az ízét. Nekem túl édes. - valójában? Nem szoktam inni, kivéve, ha sok a tanulni való, de kukán érzem magam.

- Te nagyon válogatós vagy. - mért végig lenézően. Tudja kit nézzen így, a srác felhorkantott.

- Sok mindentől lehet fertőzést kapni. - remélem veszik a lapot mire értettem, mert ha nem, semmi értelme nem lenne a mondatnak.

- Az a sok minden örömet is nyújt. - vigyorgott Kkoch. Jöhetne már a busz, de sajnos még tíz percig élveznem kell a két emberke társaságát. - Ott jön már!- kiáltott, majd kalimpálni kezdett egy fiúnak, aki felénk közeledett.

Magas, szőke, szemüveges fiú. Arca kisfiúsan kerek, puha bőrén csillogott a napfény. Szemei mogyoróbarnák szép vágással. Ajkai vékonyak, összepréselte, ahogy minket közelített meg. Végig néztem rajta. Egy szürke kapucnis pulóvert viselt, fekete farmerjához. Hátán iskolatáska pihent. Nem volt kigyúrt, vékonyka volt. A szokásos: a combom vastagabb, mint az övé.

- Szia!- ölelte meg egyből Kkoch.

- Sziasztok. - köszönt félszegen a srác.

- Mi újság?- támaszkodott oldalára a lány.

- Felmérgeltek. - rázta fejét, és ő is elővette iqosát.

- Na mi történt?- sóhajtott Kkoch. Nem tudom, hogy valóban érdeklődik, vagy csak nincs téma, ami mindannyiunkat érdekelne. Nagyon a társaságban sem szeretnék lenni.

- Állok a zebránál, látom, hogy az öreg nő át akar menni, gondolom elengedem. Vagy húsz percig szobroztam a zebránál, mire rájött, hogy amúgy én őt várom. - magamban jót nevettem a fiú szerencsétlenségén, kívülről nem mutattam ki.

- Az öregek márcsak ilyenek. - veregette meg a vállát Eric.

- Te jössz velünk haza?- tette fel a kérdést Kkoch.

- Aha. - vont vállat a fiú. Egy helyen laknak, vagy ők hárman lennének mostohatesók? A digitális órára tévedt tekintetem, ami a peron felett lógott. Az utasoknak írta ki mikor, és hova megy a busz, plusz kiírta az időt is.

- Én megyek. Két perc, és jön a buszom. - intettem a többieknek.

- Oké. Holnap találkozunk. - ölelt magához a lány. Meglepett közvetlensége, bár szerintem ő barátjának tekint. Ezzel szemben én nem tudok rá így nézni.

Mosolyt hagyva társaságukban hagytam őket magukra, s befoglaltam szokásos helyemet. A buszra felszálltam, bérletem felmutatása után tettem le magam kedvenc ülésemre. Táskámat letettem magam mellé, hogy elkerüljem az idegen utastársakat, utána kivettem belőle fejhallgatómat.

Kedvenc zenéim közt bogarásztam, nem szólt semmilyen zene még. Ezért hallottam meg Kkoch hangját. Óvatosan pillantottam a buszsofőrhez, akinél Kkoch váltotta át pénzét jegyre. Őt követte Eric, és az a fiú is. Gyorsan hajtottam le fejemet, s nyomtam be valamilyen zenét, amit maxra tettem, hogy még véletlenül se halljam meg hangukat. Szerencsémre a busz hátuljába mentek.