Hyejin Pov:

Másnap reggel sietve szedtem a lábam. Már leszálltam a buszról, az eső esik, és nincs nálam semmi, amivel takarhatnám a fejem. A piros lámpához érve szidtam az eget, nem gyengén. Egy kocsi sincs az úttesten, én meg itt szobrozok a szakadó esőben a piros lámpa miatt. Egy perc elteltével a lámpa zöldre váltott, rajtból indult el a lábam.

Fura hang csapta meg a fülem. Mint a vizes szivacs, mikor szívja be magába a levegőt. Valami itt cuppog, de csak akkor, mikor lépek. A cipőm lenne az? Nincs beázva, hogy az miatt cuppogjon, mégis ilyen hangot ad ki. Kínosan szeltem az utcákat a cipőm miatt. Mi az isten baja lehet ennek? Nincs beázva, csak a talpa vizes, akkor meg miért ad ki ilyen hangot? Most bezzeg egy kocsi sem jár erre, hogy elnyomja a hangját.

Az iskola látványa most az egyszer töltött el boldogsággal. Három éve járok ide, de ez az első, hogy örülök neki. Az ajtót kinyitottam, s cipőm cuppogásával léptem be.

- Jó reggelt. - köszöntem az iskolaőrnek, és a portásnak.

- Jó reggelt. - nagyokat léptem, hogy kevesebbszer cuppogjon a cipőm. A kezemet a fertőtlenítő alá dugtam, ha nem tenném szóltak volna érte, utána felcammogtam a második emeletre. A teremben Hana már ott volt, kipakolva matek cuccát.

- Szia. - hangomra rám nézett, de nem tartott sokáig a szemkontaktus.

- Szia. - fordult vissza telefonjához. Ajkaimat összepréseltem, ahogy lépkedtem az asztalomhoz. Ezek a hangok mintha kezdenének hangosabbak lenni. Dupla matek az első két órám, szóval lesz ideje megszáradni a cipőm talpának, ha az okozza a hangokat.

Szeptemberben, mikor megtudtam, hogy összevont osztály lesz, a matek miatt aggódtam a legjobban. Tudni kell, hogy nagyon gatya vagyok belőle, fejben számolni alig tudok. A tanárunk pedig olyan volt, hogy megadott egy feladatot, és valakit kihívott a táblához. Minden matek óra előtt nyugtatót vettem be, mert rápánikoltam, hogy engem hív ki. Nem is a lámpalázzal volt gondom, hanem azzal, hogy kihív, nem tudom a feladatot, és a vendéglátósok beszólogatnak, kiröhögnek. Általános iskolából maradt meg ez a "trauma". Viszont az a matek tanár felmondott. Szomorú voltam, mert nála értettem a matek úgy, ahogy, de egyben boldog is voltam, hogy nem fognak kihívni a táblához. Az új tanárunk, bár siet az anyaggal, de nem hív ki senkit, ha akarunk akkor kimehetünk a táblánál megoldani a feladatot.
Osztálytársaim apránként szállingóztak be a terembe. A tanár belépett, tiszteletet megadva álltunk fel.

- Üljetek le. - ahogy mondta, úgy tettünk. Ő is leült asztalához. Füzetét kinyitotta, most vagy a homlokát ráncolta, vagy csak azok a ráncai, de valamit nem értett. Arcára ült ki a probléma. - Tizenegyedik f/d? - nézett fel. Egyesek válaszoltak, egyesek bólogattak. - Rendben. Na most, mivel túl sok az elmaradásotok, és nincs tananyag megadva, úgy gondoltam, hogy a gyökökkel megyünk tovább, és jövőhéten kedden írnátok belőle dolgozatot. - köpni, nyelni nem tudtam. Ezen a héten a mai napon van már csak matekunk. Jövő héten kedden pedig az első matekunk van.

- Tanárnő, ez így nem lesz jó. - rázta fejét Minseok.

- Ja, szerintem se. Ez nagyon nem kóser. - szólalt meg Dongsook.

- Miért? - kérdezett vissza a tanár. - Már bocs, de rengeteg idő esett ki, jövőre fogtok érettségizni. Nincs idő tökölni. - Oh igen, ő az a tanár, aki minden egyes percben bocsánatot kér.

- De tanárnő, legalább jövő hét kedden gyakoroljunk még, és akkor szerdán megírjuk. Szerdán úgyis dupla óránk van. - szeretem, amikor Ahram alkudozik, mindig rábólintanak a tanárok.

- Igen, az úgy jó lenne. Csak egy nappal tolnánk el. - bólogatott Boreum.

- De ez az utolsó, hogy eltoljuk!- nyúlt a krétához, és írta volna fel az első feladatot. Az ajtón kopogtak. A termünknek az ajtaja olyan, hogy ha rendesen becsukják, akkor beszorul az ajtó. Csendben néztük, ahogy kívülről valaki rángatta a kilincset. Senki sem állt volna fel kinyitni az ajtót. A kint lévőknek sikerült kinyitni az ajtót. Az osztályfőnök, egy lány, és egy srác állt ott. Huszonkét osztálytársammal egyszerre álltunk fel.

- Jó reggelt. - a nő besétált a terembe, megvárta míg a két személy is belép, utána húzta be az ajtót, de nem teljesen.

- Jó reggelt. - köszönt vissza. - Gyerekek, köszöntsétek új osztálytársaitok, Ryo Kkoch, és Eric Yuk. - mutatott a két diákra. Hátul Ahram, Maeum, és Boreum felnevettek, valószínűleg a lány miatt. Tegnap volt róla szó. Az osztályfőnök szigorú tekintettel nézett rájuk. - Üljetek le valahova. - mutatott az üres padokra, azok ketten bólintottak, és elindultak. A lány hozzám igyekezett, a mellettem lévő hely üres. Hátra néztem a lányokra, amire szemet forgattak, de nem rám, hanem a lányra.

- Sajnálunk. - mosolygott Maeum.

- Hát még én magamat. - fordultam előre. Mondatomra nevettek. Szeretek egyedül ülni, azért mondtam. Nem ismerem a lányt, de az elmondottak alapján nem lehet túl egyenes.

- Leülhetek? - halkan kérdezte. Aprót bólintottam. Táskáját levette válláról, kabátját a szék támlájára tette, s leült mellém. - Kkoch.- nyújtotta kezét.

- Hyejin. - fogtam meg. Megpróbálok kedves lenni vele, de az osztálytársaim nem bírják, ezáltal nekem sem túl kedvező személyiség.

- Segítsetek nekik a beilleszkedésben. Viszontlátásra. - ment ki a teremből, de az ajtót nem csukta be rendesen, nehogy beragadjon. A lány elővette cuccait, a tanár folytatta az órár.

- Istenem!- sóhajtott hangosan Minseok.

- Kyunghoo, kérlek fejezd be. - emelte fejét a tanárnő a plafonra.

- Ki az a Kyunghoo? - nézett hátra. - Te vagy Kyunghoo?- mutatott rá Aejung-ra.

- Nem. - válaszolt mosolyogva.

- Ki az a Kyunghoo, tanárnő?- fordult vissza Minseok.

- Te, nem?- hökkent meg a tanár.

- De. - bólintott rá. A nő visszafordult a táblához, és írta a feladatot. - Hey bro!- fordult hátra Aejung-hoz, magasba tartva kezét pacsira várva.

- Hey bro!- csapott bele Aejung. Minseok meglepődött rajta, mert Aejung az egyik csendes lány, most meg hangosan szólt vissza neki.

- Na, felírtam egy feladatot a táblára. - fordult felénk a tanárnő. - ha ránézel mi jut eszedbe róla? - tekintetem a feladatra vándorolt. Gyök alatt gyök, és azalatt is gyök. Haza akarok menni.

- Mi a picsa ez?- motyogta Dongsook, de hallható volt. Néhányunk nevetett, köztük a tanár is.

- Nem ennek kéne. - rázta fejét a felnőtt.

- Akkor minek?- kérdezett Minseok. Itt kezdődött az, hogy teljesen elveszítettem a fonalat. Az óra hátralévő részében ültem, bambultam, másoltam. A matek nagyon nem megy, próbáltam figyelni, de csak álmos lettem. Szünetben telefonomat nyomkodtam, vártam az üzeneteket a barátnőmtől, de egy sem jött. Mina két évvel fiatalabb nálam, most ment kilencedikbe. Új emberekkel találkozott, ami annyit jelent, hogy én egy picit most háttérbe szorultam.

- Megmutatod hol van a mosdó?- érintette meg gyengéden a kezemet Kkoch.

- Aha. - kikapcsoltam a készüléket, s megmutattam neki. Megkért, hogy várjam meg, míg ő intézte a dolgát, addig átnéztem az instámat. Nagyon új dolog azon sem volt. Szenvedhetnékem volt, még a telefont is unalmasnak találtam.

- Egyébként, hogy hívják a matek tanárt? Beszélnem kell majd vele. - ment a csapokhoz kezet mosni.

- Wi Beodeul. - egyszavas válaszoknál többre nem futotta tőlem, nem tudom miért. Talán mert a lány tényleg úgy néz ki, ahogy azt Boreum és a többiek leírták, személyiségre.

- Oksa. - visszamentünk a terembe, és leültünk a helyünkre. - Tetszik az új srác?- hajolt át hozzám. Zavartan néztem arcát. Még ha tetszene, biztos nem neki mondanám el elsőnek.

- Nem. Miért tetszene? - szememmel az új srác felé sandítottam. Egész hamar beilleszkedett.

- Nagyon jó csávó. - harapta be ajkait, hogy elfojtsa mosolyát.

- Aha, jövök mindjárt. - álltam fel helyemről, és Ahram-ékat közelítettem meg. - Az a srác Kkoch-nak a mostohatesója, ugye? - kérdeztem tőlük halkan.

- Igen, miért?- bólintott Maeum.

- Most mondta, hogy nagyon jó csávó. - ültem le Sora mellé, ott üres volt a pad.

- Na, mit mondtam?- tapsolt boldogan Boreum. - Az a csaj tényleg nem bír magával. - rázta fejét undorodva.