Hyejin pov:

Az osztályban ülve, hallgatva a lányokat arról beszélni, hogy jövőre szalagavató, érettségi, és egyebek, a rosszullét fogott el.

Én erre még nem állok készen. Én még az a kislány vagyok, aki tele szórta egy nála alsóbb éves lánynak a haját homokkal.

Nem vagyok még olyan felnőtt, hogy keringőzzek. Nincs is kivel, idegen sráccal meg nem is akarok. Sőt, nincs is olyan srác, aki bevállalná.

- De azt ugye tudjátok, hogy ha keringőzünk, és nem végzőssel, akkor nekünk kell fizetni a srác ruháját?- kérdezte Seora. Csendben pislogtunk rá. - És külsőssel nem lehet táncolni. - tette hozzá.

- Itt szerintem az lesz a baj, hogy a lányok keringőzni akarnak majd, a fiúk pedig osztálytáncolni. Ismeritek őket. - rázta fejét Byeol.

- A faszom fog keringőzni! Nincs is srác, alsóbb évessel meg biztos nem fogok. Tuti nem fizetem neki is a ruháját, anyámék csődbe mennek!- egyetértően bólintottunk Boreum szavaira.

- Sziasztok!- lépett be a terembe Ahram, és Maeum.

- Sziasztok. - Seora köszönt leghamarabb. Mint minden osztályban itt is vannak bandák. Összevont osztály vagyunk, mi vagyunk a dekoratőr kar, a többiek vendéglátón vannak.

- De punnyadtak vagytok, mi a baj?- kérdezte Maeum.

- Igen. Legyetek boldogok, hiszen lesz új osztálytársunk. Vagyis kettő. - lelkendezett Ahram, de nem volt túl őszinte.

- Mi van?- általában a csendesek közé tartozom, viszont most az én számon szaladt ki a leghamarabb a kérdés. Arcom látván elröhögték magukat.

- Jön két új diák ide. Egy lány meg egy srác. Tudjátok ki az a Ryo Kkoch, ugye?- ült fel a padra. Vegyesen bólogattunk, mi csendes lányok a nemet jelöltük válaszként, míg a hangadóbbak az igent. - Mindegy, tizenegyedikes a Ra Kwangsoo iskolában. Elvileg az apja talált új nőt, azzal összeköltöztek, de lett egy mostoha testvére, és ide fognak járni, mert ez a suli közelebb van. - vette elő reggelijét.

- Ne bassz! Nem adok a csajnak öt napot, már a srác gatyájában lesz!- nevetett Boreum. Hana-val, és Aejung-gal néztünk össze, hátha érti a másik kiről van szó, de nem jártunk szerencsével.

- Te honnan ismered?- kérdezte Byeol.

- Dongwon-nak a haverjának volt a barátnője pár hónappal ezelőtt. - vont vállat. Ha jól tudom, Dongwon Ahram barátja.

- Mikor jönnek?- kérdezte Seora.

- Holnap.

Az osztályom, a dekoratőrök ebben az évben lett összevonva a vendéglátósokkal. A teremben úgy kell minket elképzelni, hogy mi ülünk az ajtó felöli padsorban, mivel csak kilencen vagyunk, így simán elférünk, a többiek pedig az ablak felől.

Van négy srác az osztályban, akik produkálják magukat az órákon, de tőlük eltekintve rendes osztály, csak ha összefutok valamelyikkel az utcán köszönni már lusták.

A csengő szóra mindannyian helyünkre mentünk, és vártuk a tanárt. Rajz óra. Gyomorgörcsöm van, ha csak rá gondolok.

A tanárnő elvárja, hogy beszélgessünk vele az anyagról, de ha nem tudunk válaszolni kiabálni kezd. Időzített bomba, sosem lehet tudni milyen kedve van. Hangulat ingadozásban verhetetlen. A tanárnő belépett, mi pedig felálltunk.

Bár most filmet nézünk, tehát annyira nincs aggódni valóm, de általában szorongással ülök be a padba.

- Miért nincs még összekötve a tábla a laptoppal?- hisztis hangulatában van. Az a fajta ember vagyok, aki átveszi mások hangulatát. A hisztije kezd rám is ragadni.

- Nem mondta tanárnő, hogy kell laptop. - vágott vissza Ahram szemrehányóan.

- Tudnotok kéne! Már két órája azt a rohadt filmet nézzük, ne kelljen már mindent a szátokba rágni! - csapta le cuccait az asztalra. - Üljetek le. Ahram, menj el egy laptopért, addig a többiekkel beszéljük át mi történt eddig. - hiszti rohama kezdett csillapodni, de még nem volt az igazi. Mindenki helyet foglalt, gyomorgörccsel vártam mit fog kérdezni, és kitől. - Oké, mi volt a mű alapvető kérdése? - síri csend honolt az osztályban. Valami emberi lét, de nem rémlik pontosan. - Basszus ne már! Nincs senkinek füzete? Ha nem tudjátok, akkor legalább abból nézzétek ki!- hisztis hangjára mindenki sebesen kapott a füzet után.

- miért megbízhatatlanok az emberek?- válaszolt Aejung, a csapat esze.

- Pontosan! Miért nem adhatta ki a festményt Sangog? - szemeimet lesütve próbáltam megúszni a felszólítást.

- Mert az ellenállást tükrözte. - felelt Jinkyong.

- Jó!- bólintott boldogan a tanár. Hál' istennek Ahram visszatért a laptoppal, és a hozzá tartozó zsinorokkal. A gépet összekötötte a kivetítővel, utána keresett rá a filmre, ami arról szól, hogy egy festőnek nem engedték kiadni a festményét, mert túlságosan a kormány ellen hangolta a népet.

- Tanárnő, nincs internet. - nézett rá, mikor megakadt a film.

- Akkor csinálj! Kézikönyvet ne adjak hozzá? - és újra jön a hiszti, a gyomoridegem pedig egyre erősödik. Félreértés ne essék, szeretem a tanárnőt, jól tanít, meg minden, de ezek a hangulatingadozások kikészítenek.

- Jól van már.- dünnyögte a lány. Telefonján megosztotta a netet, majd a laptopot nézte, mikor találja meg a netet a gép. Rácsatlakozott, viszont nem akart elindulni a film. - Byeol, te jössz. Az enyémre nem megy rá. - nézett a lányra, az pedig sóhajtva ment telefonjáért.

- Ahram, te külön faj vagy. - morogta, közben bekapcsolta az internetét. - Életem legrosszabb döntése volt, mikor megszólaltam, hogy van korlátlan netem. - rázta fejét, miközben rácsatlakoztatta a gépet a netre.

- Miért nem maradtál csendben?- kérte számon Mrs Eum. - Néha életeket lehet menteni a csenddel.

- Hát mert tanárnő bevágta volna az egyest.- érvelt Byeol, miközben helyére sétált.

- Ez igaz. - röhögte el magát, amire az osztály is. A film sikeresen elindult, mi pedig unottan, de csendben végig néztük.

Felszabadulás volt az óra végére érni. A szomorú helyzet az, hogy végeztünk a művel, és jövőhéten témazáró lesz belőle. Bő kilenc oldalból, már alig várom. A jó hír az, hogy mehetek haza.

Sietve szedtem a lábaimat haza, fáradt voltam, aludni akartam. Szednem kell valamilyen vitamint, mert mostanában egyre fáradékonyabb vagyok.

A buszmegállóban rácsatlakoztam az ingyen wifire, és írtam anyáéknak, hogy indulok haza. Most miért fogyasszam a netem, ha van ingyen?

A busz pár percen belül itt lesz. Addig elővettem a bérletemet, aztán közvetlenül kiálltam a peron szélére.

A kedvenc helyem a buszon a sofőr mögötti sor negyedik széke. Ha valaki azt befoglalja általában mérges szokott lenni a hangulatom egész úton, és otthon is. Ezért inkább állok ki mindig elsőként. Persze az idős embereket előre engedem, de a velem egykorúakat nem.

Az órára pillantva lestem le az időt, most kéne befutnia a busznak. Ahogy a buszra gondoltam meg is jelent. Ajtait kitárta előttem, én pedig bérletemet megmutatva boldogan ültem le jól megszokott helyemre.