Mintha mindenki csodabogárnak nézne azért mert túléltem egy nagy erejű villámot, de úgy hogy csak hegek vannak a testemen.

Nem szeretem a testemet nézni főleg akkor amikor pont olyan ruhában vagyok amiben kilátszik majdnem az összes hegem.

Már gondolkodtam mindenen. Öngyilkosság, vagy ilyesmi...

De sajnos nem jött össze soha.

-Édes gyermekem gyere már le kajálni! - kiabált fel anyám. Ne higgyétek hogy nagyon kedves és édi-bédi. Á neeeem. Ő egy diktátor, igazi gonosz. Utálom. Azóta ilyen mióta apám meghalt.
-Megyek mát - szóltam vissza.

Gyorsan felvettem egy kényelmes ruhát, ami abból áll, hogy egy trikó felé pulóver, csőnadrág és egy Convert cipő.

Később:

Ha lehet mindig kerülöm hogy a testemet mutogassam addig ameddig egy nap nem ment meg a végzetem. Egy ismeretlen. Majdem elüttettem magam egy kocsival. De nem direkt, csak nem vettem észre hogy jön egy kocsi.

Miért neveztem végeztemnek? Hát azért mert valami furcsa kapcsolat áll fent köztünk.

Olyan ha megérintelek már csak te vagy az életem értelme. Hát velem pont ez történt.

A gyerek nagyon helyes barnás haj kék szem. Kidolgozott test...gondolom, de akkor is Ahw.

-Kayden vagyok - mutatkozott be mély hangján. Szexi...

-Maya - mondtam.

-Köszönöm szépen hogy te lettél az én kiválasztottam. - szólalt meg a hosszú kínos csend után.

-Öhm.... nincs mit? - kérdeztem, mert akkor még nem tudtam hogy mi az a kiválasztott.

Látta a szememben a kérdésemet amit fel akartam tenni.

-Te vagy az életem nagyon nagy része mostantól. Ahogy én is neked. Tudok olvasni a gondolataidban. - mondta modolyogva.

-Akkor örökre együtt leszünk? - kérdeztem félve a választól.

-Igen.

2017.05.30